Szendvicset készíteni mindig jó választás. Gyerekkoromban imádtam csinálni és enni is őket a szülinapi bulik előtt. Egyszerű, mert egy partin mindenki csak fel tudja kapni a tálcáról és megenni tányér és evőeszköz nélkül.
Párizsban pirított rókagombát és kacsamellet tesznek friss bagettbe és 4 euróért árulják az utcán.

Összeszedtem néhány filmet, amik a gasztronómiáról és az ételekről szólnak. Ezek szórakoztatóak és bepillantást engednek egy másik világba.

Az utolsó hétre az előkészítő házba osztottak be megint. A munkák nagy része ugyanaz volt, amiről már az első beszámolóban írtam. Jó volt úgy ott lenni, hogy tudom, hogy mi az, amit csinálnunk kell nekünk sztázsolóknak, és nem kellett mindent magyarázni és megmutogatni. Mi is része voltunk a csapatnak.

A Kövér Kacsa konyhája az eszközfelszereltsége miatt is különleges. Nagyon sok konyhán ezeknek a gépeknek a töredéke van csak meg. Itt viszont a teljesen professzionális konyhai gépektől elkezdve a falióráig szinte minden megtalálható…

A harmadik héten a csoki szobában voltam. Ez az előkészítő ház emeletén található. Két részből áll, az egyikben a hőmérséklet 18 fok folyamatosan (egyes csoki szoba), a másik egy teljesen elkerített külön rész, ahol 18-19 fok van, viszont a páratartalom szabályozott (kettes csoki szoba, az egyesből nyílik). Normális esetben 3 személy dolgozik ott, két szakács az egy-egy szobákban és egy sztázsoló. A légkör nagyon nyugodt, az éttermi sietségből és rohanásból semmi nem érződik és a földszinten lévő emeleti konyhából sem jön fel a zaj. A levegőben folyamatosan édesség és csoki illat van. Az egész egy kicsit olyan volt, mint Willi Wonka csoki gyára kicsiben.

Amikor otthon elkezdtem éttermekben dolgozni a munkaszerződésembe csak annyi volt beleírva, hogy „Szakács”.

A kiköltözésünk előtt kellett írnom angol önéletrajzot. Megkértem a tanáromat, hogy segítsen benne. Az első kérdése az volt, hogy milyen pozícióban dolgozom a konyhán. Erre én megvontam a vállam és csak annyit mondtam, hogy „Hát, szakácsként.” Elmosolyodott és megkérdezte, hogy mi a feladatom a minden napokban és az előző éttermekben, ahol dolgoztam, miket csináltam. Elmondtam neki és azt válaszolta, hogy „chef de partie” vagyok, és ezt fogjuk beleírni az önéletrajzomba.

A második hétre a konyhára osztottak be elvileg. Ami azt jelenti, hogy keddtől szombatig dolgozom. Viszont mi csináltunk egy cserét hétfőre, mert az a sztázsoló, akit hétfőre a csoki szobába osztottak be nem ért rá, úgyhogy én mentem csokizni, ő pedig majd szombaton konyhára.

Mivel jövő héten egész végig a csoki szobában leszek, erről most nem írnék semmit.

A konyhán belül a desszert pályára osztottak be. Ők 7:30-kor kezdenek. Reggel azzal kezdték, hogy elmondták, hogy mi lesz a feladatom a hét során.

Ma megint vasárnap van, és mivel itthon vagyunk mind a ketten, megint főztem valamit. Semmi bonyolultat, csak valami 30 perces egyszerűt és gyorsat.

Sztázsolás: fizetés nélküli munkát jelent, egy-egy nevesebb étteremben. A szakácsok azért csinálják, hogy tanulhassak az adott étteremről, az ételeikről, technikáikról, de nem akarnak, vagy nem tudnak ott dolgozni. Főleg tapasztalatszerzés néhány nap, vagy hét alatt ingyen.

5 nap munka után jól esik egy szabadnap. Ráadásul vasárnap van. Ilyenkor általában teszek-veszek egész nap és a dolgaimat intézem. Délelőtt elmentünk vásárolni, és szóba került az vacsora kérdése is, hogy mit együnk. Ah, ez a legnehezebb, kitalálni, hogy mit szeretnénk enni. Ráadásul sok kedvem főzőcskézni sem volt. Elmentünk a közeli szupermarketbe, megbeszéltük, hogy halat fogunk vacsorázni. Kiválasztottunk a pultból 3 tőkehal filét, vettünk hozzá egy avokádót, egy lilahagymát és egy limeot.