A Riverside Brasserie minden évben április 1-jén nyit ki és szeptember 30-án zár be. A szezon végén szokott lenni egy személyzetis buli, amit általában az étteremben rendezünk meg, de idén különböző okok miatt az egyik kolléganőnk szüleinél tartottuk. Ilyenkor Karen és Phil készítik az összes kaját. Az italokat mindenki magának viszi, ki mit szeretne inni, azt viheti. Idén megbeszéltük, hogy készítek néhány desszertet a BBQ utánra, csak hogy teljes legyen az „étlap”.

Karennel és Phillel dolgoztam, semennyi vendégünk nem volt az étteremben. Ilyenkor 2-kor bezár a konyha és el lehet menni szünetre utána estig. Phil jelenleg munkát keres, és elkezdett levelezni egy 25 percre lévő hely tulajával. Érdekelte a hely, hogy legalább tudja, hogy mit képzeljen el és mivel nincs messze úgy gondolta, hogy elmennek Karennel ebédelni oda. Elhívtak engem is, mondván ez nem valami romantikus ebéd, úgyhogy menjek nyugodtan.

The Fat Duck (Heston Blumenthal) (A Kövér Kacsa) 2011-ben a világ 5. legjobb étterme. Egy eldugott kis faluban (Bray) egy szürke épület, kívülről lakóháznak néz ki.

Amikor ide költöztünk egy hétig kerestük, hogy hol van, annyira nem volt nyilvánvaló, hogy az egy „luxus étterem”.Azóta szeretnénk ott vacsorázni, amióta itt vagyunk. Júliusban elkezdtük hívni őket a foglalás miatt, az első néhány nap hiába próbálkoztunk, mindig lecsúsztunk és csak a géphangot hallottuk, hogy „Sajnáljuk, teltház van két hónapra előre.” Pech. Július 8-án végre felvették a telefont, nagy az öröm, kaptunk asztalt, szeptember 8-án este 8kor. Mert ugye 2 hónapnál továbbra nem vesznek fel foglalást. Nagyon várjuk, szeptember 3-án hívnak telefonon, hogy akkor biztos, hogy megyünk-e. Igen, igen, mi megyünk! (Ha az asztalt nem igazolják vissza, akkor törlik a nevet és vesznek fel valaki mást, utána már hiába mész oda, nem fognak beengedni.)

Karen a kolléganőm, ritkán fordul elő, hogy úgy legyen együtt szabadnapunk, hogy mind a ketten ráérünk. A napokban volt. Mondtam neki, hogy csináljunk valamit. Elmenni valahova ebédelni egyikünknek sem volt kedve, de főleg az anyagi vonzata beszélt minket le róla. Úgyhogy mondtam neki, hogy jöjjön át és főzzünk valamit, mert nekem amúgy is van egy kis makréla a fagyasztóban és el kéne már fogyasztani. Tetszett neki az ötlet, mondta ő is, hogy neki meg egy kis garnéla rák van a fagyasztóban és azt is áthozza majd. Előző nap volt egy hosszú szünetünk a két szerviz között, nem voltak sokan. Edzeni nem volt kedvem, úgyhogy sütöttem egy barackos csoki tortát (recept alul), másnapra.

A kenyérsütést mindig is egy csodának tartottam. Gyerekkoromban anyuék húsvétra és karácsonyra sütöttek kenyeret. Először a mama dagasztotta, aztán az évek során, ahogy öregedett, anya vette át a kenyérdagasztó szerepét. Ez a kenyér mindig egy napig készült, és általában 2 vagy 3 kilós hatalmas cipó lett belőle, ami elég volt a családnak az ünnepekre. Aztán az évek alatt már az ünnepekre is elmaradozott a kenyérsütés.
Én eddig még ezt a kenyeret nem készítettem el, viszont megtanultam a sajátomat csinálni.