Szendvicset készíteni mindig jó választás. Gyerekkoromban imádtam csinálni és enni is őket a szülinapi bulik előtt. Egyszerű, mert egy partin mindenki csak fel tudja kapni a tálcáról és megenni tányér és evőeszköz nélkül.
Párizsban pirított rókagombát és kacsamellet tesznek friss bagettbe és 4 euróért árulják az utcán.

Imádom ezeket az egyszerű dolgokat!

Füstölt lazacból bármikor, bármennyit meg tudnék enni. Amikor szombat reggel kinyitottam a hűtőt, találtam egy csomaggal belőle. Szeretem az ilyen meglepetéseket. Fel sem merült, hogy mi lesz a vacsora.

Aznap sütöttem bagetteket, már alig vártam, hogy készen legyenek.
Egyet még langyosan felvágtam, megkentem vajjal (a vaj egy része elolvadt benne), tettem rá néhány szelet lazacot, ráfacsartam egy negyed citrom levét és tettem bele friss uborka szeleteket. Összecsuktam a bagettet és a szendvicsem fogyasztásra kész volt.

(Ha lenne itthon borsőrlőm, tekertem volna rá frissen őrölt fehér borsot. Ez csak fokozza az ízélményt.)