Miscellaneous: röviden csak Misc. Különböző dolgok keveréke, amik nem kapcsolódnak egymáshoz

--

Minden konyhán van egy ilyen fiók, amibe minden bele van dobálva. Abban lehetnek:

• önéletrajzok (hivatalosan nem, mert nem felel meg a GDPR-nak de valahogy egy-kettő mindig ott köt ki);
• maszkoló szalag;
• kinyomtatott receptek, amiket a fél konyha keresett fél napig hetekkel korábban és senki nem talált meg;
• osztriga nyitó kés, hogy ne vesszen el;
• Sharpie és néhány olyan toll, ami nem működik, de senki nem dob ki;
• sörnyitó;
• tekercs papír a nyomtatóba, amin a rendelés jön be;
• egy mappányi kinyomtatott napi papírmunka, pl. hűtő hőmérsékletes űrlapok és
• attól függően, hogy mekkora a fiók a főszakács becsben tartott kései, aki megfenyegette a konyhai brigádot, hogy ha bárki használni meri őket, az ujjai el lesznek törve.

 --

Mielőtt 2021 novemberében bementem a pubba az önéletrajzommal párszor elmentünk előtte kocsival, Facebookon is követtem őket, így maga a hely nem volt idegen. A beszélgetésen arra számítottam, hogy majd egy nekem nem annyira szimpatikus férfi főszakács fogad majd. Ennek ellenére egy fiatal csajjal és a házaspár tulajdonosokkal ültem szemben.

A nem annyira szimpatikus főszakácsot azonnali hatállyal (egy héttel korábban) kirúgták és a sous chefje (a fiatal csaj) lett a főszakács. Gyakorlatilag bele lett nyomva a pozícióba.
Nem akarta elvállalni, de tekintve, hogy ott voltam én, mint tapasztalt szakács, (mentálisan összetörve, de ezt ők nem tudták) úgy gondolta, ad az egésznek kifutási időt.

Elkezdtem tanítani. Gyakorlatilag mindenre, amit egy főszakácsnak kéne csinálnia (papírmunka, étlap árkalkuláció, haszon, elábé számítás) meg főzni is. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért csinálom, ebből én mit nyerek. Szakmailag semmit. De nem akartam olyan helyen dolgozni, ahol darabos karfiol pürét csinálnak, mert nincs megfőzve eléggé, nincs turmixolva eléggé, nem adnak hozzá vajat, hogy selymesebb legyen, majd utána nincs átpasszírozva szűrőn. Vannak időszakok az életben amikor muszáj másokat tanítani, még akkor is, ha úgy érzed, hogy a te tudásodból kapaszkodtak fel. Mert amúgy lássuk be, különben mi a francot kezdek a Michelin csillagos főzés tudományommal egy helyi kiskocsmában Norfolk közepén? (Majd fogok vele kezdeni valamit, erről később, de akkor ez volt.)

A 2022-es karácsonyi szezonra egyszerű menüt készítettünk. Úgy voltunk vele, hogy inkább szűkebb kínálattal csináljuk végig a decembert, de azt csináljuk meg rendesen. Figyelembe véve, hogy egyel kevesebben voltunk a konyhán és a színvonalból nem adunk le.

Nagyon forgalmas szervizeken az egyik tulajdonos jött be segíteni. Volt még egy tanuló, aki részmunkaidőben betöltötte a hiányzó műszakokat. Mindketten gyorsan tanultak, azok a fajta emberek voltak, akiknek elég egyszer elmagyarázni dolgokat, ami a mi életünket tette könnyebbé.

Betanítani valakit egy szakmára (pályára) tapasztalat nélkül eszméletlen energiabefektetés és nagyon-nagyon sok munka. Mert nem elég, hogy gondolsz a következő napra, csinálod a saját dolgodat, ami ebben az esetben nem csak a tálalón álldogálás és tálalás, hanem előkészítés, rendelés, főzés, tálalás, a szerviz levezénylése, a felszolgálókkal való kapcsolattartás. Ezek mellett még van plusz egy (vagy kettő) valaki, aki mellett ott kéne állni és figyelni 100%-ban, hogy mit csinál, irányítani, vezetni, tanítani, recepteket magyarázni, kérdésekre válaszolni. Lesz egy pont a nap folyamán amikor úgy érzed, ha három lenne belőled sem lenne elég.

Volt 10 szuper hónapunk.

Mindenki, aki a konyhán dolgozott, a faluban vagy a környéken lakott. Tudtam, hogy ez az idill nem fog örökké tartani, úgyhogy annyira nem ért váratlanul a szétbomlása.

A dolgok ott kezdtek nagyon frusztrálttá válni, amikor a chef de partie (CDP) felmondott. Nem akart része lenni a változásnak, a folyamatosan újuló étlapot zsigerből elutasította. A fekete táblán lévő ételek nem érdekelték. Semmire nem figyelt oda. Kummantott ott ahol tudott, amikor csak tudott. Aztán egy ponton annyira elege lett, hogy beadta a felmondását. Az utolsó napjának a dátumát sajnos nem sikerült megbeszélnie rendesen, ami egy héttel a felmondása után kirobbant egy megbeszélésen. A CDP gyakorlatilag pánik rohamot kapott, hogy ez neki túl sok, ő ezt már nem bírja, neki elege van, ő most azonnal hazamegy. Állítása szerint a magánéletében is voltak problémák és azokkal együtt ez a munka tönkretette mentálisan és fizikailag is. Ott maradtam a konyhán egyedül (mert mosogatónk sem volt aznap). Valahogy túléltük a napot további dráma nélkül.

A pótlás úgy lett megoldva, hogy a pub szomszédságában lakó mosogatónkat megtanítottuk a hideg oldalra és ő átvette a helyét. A mosogatásba pedig a csapat többi tagja besegített, egy darabig. Aztán ránk maradt minden. Ez rengeteg súrlódást okozott, mert lássuk be az egy külön pozíció minden konyhán. Gyakorlatilag elvárás lett, hogy ezt a plusz munkát felvegyük a mindennapi listára.

Szóval dolgozom egy pubban az ’istenhátamögött’ vidéken részmunkaidős sous chefként 4 napot olyan tulajdonosoknak, akiknek nincs korábbi vendéglátós tapasztalatuk.

Egy részem a kihívásokért él.

Igazából örültem, hogy a saját vállalkozásom nyomása lejött a vállamról. A tulajdonosok nagyon rugalmasak voltak, olyan emberek, akik meghallgatják az alkalmazottaikat és tényleg törődnek velük. Tekintve, hogy ez egy kis, családias hely a dolgok itt máshogy mennek, mint egy nagy lánchoz vagy céghez tartozó pubban. Bennem is sokminden átalakult az elmúlt pár évben. Az egyik és a legfontosabb, hogy nem fogom hagyni magam nyomasztani, hogy mantráztam minden egyes nap magamban, hogy ez csak egy munka, és nekem a családom lesz a legfontosabb. A prioritások átalakultak.

Ha a korma curry jut eszünkbe egy enyhe, halvány színű, krémes ételt képzelünk el, ami gyorsan elkészíthető. A legtöbb receptben a krémességét csak kókusztejjel vagy joghurttal érik el, az állaga híg lesz, az íze pedig picit fűszeres.
Ez az európai változat.
Szerencsére a britektől nem kell Indiába utazni azért, hogy az ember lánya megtanuljon rendesen curryt készíteni. A fellelhető szakirodalomnak a közös történelmi múlt miatt mostanra se eleje se vége, úgyhogy elég elolvasni néhány könyvet, majd hónapokat tölteni az otthoni konyhában fűszergőzben, hogy az indiai konyha egy kicsi töredékét megtanuljuk. Nagy ország, na.

Az én korma curry receptem más, mint a többi. Ez nem gyors. Ezzel meló van, ez mellett ott kell állni, itt fűszereket kell összekeverni, majd megtanulni lepirítani őket anélkül, hogy megégjenek, de az aromájuk kijöjjön. Az állaga sűrű lesz és krémes, amit egy külön főzött curry alappal érek el.

A Valentin-nap korai eredete kapcsán többféle mítosz kerül elő: az egyik az először 8. században jegyzett Szent Valentin lakomája; a másik a mártír római Szent Valentin története. Egy korai elmondás szerint a kivégzése előtt a férfi levelet írt a börtönőr lányának, amit úgy írt alá, hogy ‘a te Valentinod’. Egy régebbi történet szerint Szent Valentin olyan katonáknak tartott esküvőket akiknek tilos volt házasodnia.

Február 14-e a 15. században kezdett összekapcsolódni a szerelemmel. A lovagok udvarlását a hölgyek felé a szerelmes madarakéhoz hasonlították. A turbékoló galambok szívecskében szimbólum innen származik.

A modern szimbólumoknak számító üdvözlőlap, virág és csokoládé Angliából erednek. 1835-ben 60 000 papírcsipkével díszített kártyát adtak fel. Tekintve, hogy a posta akkoriban mennyire drága volt, ez a szám kiemelkedő.
A postai bélyeget 1840-ben találták fel. Ez lehetővé tette a kártyák akár névtelen küldését is. Egy évvel a postai reform után 400 000 Valentin-napi üdvözlőlapot adtak fel. Az anonimitás miatt az amúgy magukat prűdnek mutató viktoriánus emberek obszcén verseket is felírtak a lapokra.

Hol van Norfolk egyáltalán? És miért pont Norfolk?

Norfolk Észak-Kelet Angliában van. A megyeszékhely Norwich. Azért Norfolk, mert Devon túl drága lett és nagyon messze van Londontól. Innen 2,5 óra alatt le lehet jutni Londonba. Voltunk itt hosszú hétvégézni 2020 ősszel és burtálisan megtetszett. A házak pedig elérhető árúak voltak. (Most már nem azok.)

2021 júniusban költöztünk be, és gyakorlatilag karácsonyig felújítottunk. Falat verni nem kellett, de minden mást igen, Zsolti közben dolgozott, Marci iskolába járt én pedig megtanultam festeni és mázolni.

A szorongásos pánik betegségem napról napra jobban úrrá lett rajtam, pedig elvileg minden fasza volt.

Az elbocsátás után nem mentem vissza dolgozni, mert karanténos karácsony lett és nagyon terveztük, hogy elköltözünk Londonból messze vidékre. Továbbá Marci egy hetet járt oviba, 2 hetet volt otthon karanténban, mert valaki Covidos volt a csoportjában mindig. Zsolti eddigre már folyamatosan otthonról dolgozott, az irodájukat is felszámolták, így értelmes opciónak tűnt háztartásbelinek maradni, hogy ha a gyerek otthon van legalább ő tudjon dolgozni. Mert valamiből meg kellett élni.

Úgy éreztem, hogy most jött el az én időm, és felépítem a saját cégemet végre. Két saját vállalkozás van mögöttem, ami nem sikerült, egyikben többet buktam anyagilag, mint a másikban. Plusz egy elutasítás a bérelt házunk tulajdonosától a házipékség mivoltomat illetően.

Az otthon tölött idő Marcival és Zsoltival csodás volt. Marcinak a bölcsit nem mondtuk le így volt 2 délután és 2 egész napom a héten amikor egyedül voltam. Nagyon sokat aludtam. Szunyókáltam. Marcival elaludtam este fektetés közben.

Elmentem kötetlenül ügynökséges szakácsként itt-ott dolgozni egy pár napot, de egy ideig nem akartam elkötelezni magam még.

Viszont, amikor úgy éreztem, hogy kész vagyok, kb 150 álláshirdetésre jelentkeztem. Imádták az önéletrajzomat, mindenki akart velem találkozni, beszélni, interjúzni. A feltételeim azok voltak, hogy minimum sous chef, legalább 4 hétre előre lévő beosztás (mert ugye van egy “dada” –childminder-, meg egy férj akik az alapján osztják be az életüket, hogy én hogy dolgozom), és nincs elávárás extra műszakokra, tovább maradásra, ha a műszak pl. 4-ig van (a gyerekért kell menni).