Volt 10 szuper hónapunk.

Mindenki, aki a konyhán dolgozott, a faluban vagy a környéken lakott. Tudtam, hogy ez az idill nem fog örökké tartani, úgyhogy annyira nem ért váratlanul a szétbomlása.

A dolgok ott kezdtek nagyon frusztrálttá válni, amikor a chef de partie (CDP) felmondott. Nem akart része lenni a változásnak, a folyamatosan újuló étlapot zsigerből elutasította. A fekete táblán lévő ételek nem érdekelték. Semmire nem figyelt oda. Kummantott ott ahol tudott, amikor csak tudott. Aztán egy ponton annyira elege lett, hogy beadta a felmondását. Az utolsó napjának a dátumát sajnos nem sikerült megbeszélnie rendesen, ami egy héttel a felmondása után kirobbant egy megbeszélésen. A CDP gyakorlatilag pánik rohamot kapott, hogy ez neki túl sok, ő ezt már nem bírja, neki elege van, ő most azonnal hazamegy. Állítása szerint a magánéletében is voltak problémák és azokkal együtt ez a munka tönkretette mentálisan és fizikailag is. Ott maradtam a konyhán egyedül (mert mosogatónk sem volt aznap). Valahogy túléltük a napot további dráma nélkül.

A pótlás úgy lett megoldva, hogy a pub szomszédságában lakó mosogatónkat megtanítottuk a hideg oldalra és ő átvette a helyét. A mosogatásba pedig a csapat többi tagja besegített, egy darabig. Aztán ránk maradt minden. Ez rengeteg súrlódást okozott, mert lássuk be az egy külön pozíció minden konyhán. Gyakorlatilag elvárás lett, hogy ezt a plusz munkát felvegyük a mindennapi listára.

A menüt nem mondanám kicsinek, a forgalom egyre jobb lett, a fekete táblán is elvárás volt a 2-3 kaja. Rendeléseket kellett csinálni, előre gondolkodni, tervezni.

A mosogató kapcsán az volt a probléma, hogy a tulajdonosok nem akartak 3-at felvenni, mert az túl sok munka amikor a bérelszámolást csinálják (kis cég). Hát de mondom, minden másik helyen ez van. Mosogatóból legalább annyi van, mint szakácsból a beosztáson, mert egyik sem akar, vagy tud, ennyit dolgozni egyszerre és mindig kell valaki, aki beugrik, ha valakivel történik valami. Kitartóak voltak, hogy ők majd találnak egyet, vagy max 2-t.
Nem találtak, mert egyiknek sem jött be a munka és/vagy az időbeosztás (a szétvágott műszakokért senki nem ugrál).
Nagyon kezdtük elveszíteni a türelmünket, úgyhogy ultimátum lett. Vagy lesz minden műszakra mosogató, vagy a fekete tábla üresen lesz. Erre a válasz kétségbeesve az volt, hogy de az emberek 70%-a a fekete táblán lévő ételekért jön be. A részünkről kéz széttárva vállfelhúzás volt, hogy ez lesz, mert két kezünk van és szakácsok vagyunk nem mosogatók. 
Jelenleg 5 mosogató van a beosztáson (majdnem ahogy javasoltam). Egy kivételével mindegyik 16 év alatti. Igen, ebben az országban legális a 15. életévüket betöltött tiniknek dolgozni.

Továbbra is mínuszban voltunk egy szakáccsal. Jött is valaki ügynökségen keresztül, állítása szerint 3 év tapasztalata volt, a próbanapja jól sikerült. Egy engergia vámpír volt, aki kikezdett és leszívott mindenkit, akin érezte, hogy lehet. A főszakáccsal brutál meccsei voltak és folyamatosan ellent mondott neki. Nekem nem mert, mert én egy kitartó geci vagyok, aki a szemébe mondta, hogy velem ezt ne merje megtenni, mert a velem töltött 9 óra után azt is meg fogja bánni, hogy megszületett. Nem hitte el. Aztán két egymást követő nap megsirattam. Majd bocsánatot kértem, mert lehet, hogy geci vagyok, de van szívem. Soha többet nem piszkált, és az én energiámat is csak módjával szívta el a többiekéhez képest és soha nem is mondott ellent nekem.
Idővel kiderült, hogy az önéletrajzában hazudott és csak fél év tapasztalata van. Kellemetlen, de előfordul. Ez megmagyarázta, hogy miért nem tud főzni. Megtanulni is csak módjával akart, mert ritkán kósolt meg bármit is, úgy meg azért nehéz.

A viselkedésem miatt vele szemben előszedtek egy mítingre. Ez egy rendes hely, itt így nem lehet viselkedni, vegyek vissza. Neki is el fogják mondani, hogy ő is törekedjen a színvonalra jobban és változtasson a mentalitásán. Gonosz kuncogás részemről, mert tudtam, hogy nem fog. Kutyából nem lesz szalonna. Én azért megígértem, hogy nem fogok vele így beszélni többet. Nem is kellett amúgy, mellettem megszakácsosodott amennyire csak tőle telt. Irreális elvárásaim azért nem voltak.

A korábbi mosogatóval, aki átvette a hideg pályát, elkezdtek problémák lenni. Órabérben dolgozott és gyakorlatilag elcsalta a beírt órákat szinte minden nap. Mikor ez kiderült nyilván számon lett kérve, de öntökönszúrás lett volna kirúgni azonnal, ezért inkább megtartották. Nem volt jó a légkör közte és a tulajdonosok között, látszott, hogy ez nem fog sokáig tartani.
Ő is felmondott, de mivel én sokat voltam szabadságon a nyáron (2022) beleegyezett, hogy augusztus végéig marad.
Nagyon sajnáltam, hogy a karrierje a pubban ilyen hülyeség miatt csúszott el, mert amúgy brutál jól dolgozott és a munkájával semmi probléma nem volt. Az attitűddel viszont annál több.

A megállapodás az volt, hogy ha van 3 szakács (főszakács, sous chef, chef de partie) a csapatban van hely egy tanulónak is. A tulajdonosok felvették a kapcsolatot a középiskolákkal és gyakorlatilag a dolgot annyiban is hagyták, nem jelentkezett senki. A szituációt ezúttal egy FB poszt mentette meg, mert a szomszéd városból jelentkezett valaki, aki boldogan betöltötte a pozíciót a korábban mosogató majd szakács helyett. Újabb ’win-win’.

Pár héttel később az Energiavámpír kolléga is felmondott. Azt mondta ez túl sok neki és nem bírja az egészsége. 

Szóval van a főszakács, vagyok én, és van egy olyan tanulónk aki brutálisan lelkes (a karaktere zseniális), DE semmit nem tud a konyhai világról. És amikor azt mondom semmit, akkor, ha szakács vagy, képzeld el azt a napot amikor 16 évesen először látsz profi konyhát. Mindezt a 2022-es karácsonyi szezonban.

A probléma az, hogy a faluban és környéken lévő szakácsok elfogytak. Mindenki más messzebbről jön(ne), amihez kell kocsi és egyáltalán nem lelkesednek a 2 óra szünetes műszakokért (kb 10-3 17-21). Ez csak akkor működik, ha valaki 15 perces vonzáskörzetben lakik különben ingázás lenne egész nap. A pénz, amit fizetnének heti 45 órára pedig lófasz. Ezen a ponton nem érzem azt, hogy elget tennének azért, hogy ez a pozíció be legyen töltve. A tulajdonosok gyakorlatilag várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, előre tervezni képtelenek, vagy ha mégis az akkora törekvés, hogy attól hasra kell esni.