Az elbocsátás után nem mentem vissza dolgozni, mert karanténos karácsony lett és nagyon terveztük, hogy elköltözünk Londonból messze vidékre. Továbbá Marci egy hetet járt oviba, 2 hetet volt otthon karanténban, mert valaki Covidos volt a csoportjában mindig. Zsolti eddigre már folyamatosan otthonról dolgozott, az irodájukat is felszámolták, így értelmes opciónak tűnt háztartásbelinek maradni, hogy ha a gyerek otthon van legalább ő tudjon dolgozni. Mert valamiből meg kellett élni.
Úgy éreztem, hogy most jött el az én időm, és felépítem a saját cégemet végre. Két saját vállalkozás van mögöttem, ami nem sikerült, egyikben többet buktam anyagilag, mint a másikban. Plusz egy elutasítás a bérelt házunk tulajdonosától a házipékség mivoltomat illetően.
Eddigre már nagyon ki akartam lépni ebből a gasztró világból, mert minden jel arra mutatott, hogy a munkáltatók csak a saját érdekeiket nézik és csak addig vagyok fontos, amíg nekem nem kell semmi (pl.: betegállomány, szabadság, nincsenek plusz műszakok) és kettő helyett dolgozom. Engem meg aztán lehet nyomasztani lelkileg, mélyre megy, mentálisan ki is csinál és ezt ki is használják minden alkalommal.
Kitaláltam, hogy én privát szakács leszek Londonban. Felépítettem egy csilli-villi weboldalt, írtam menüket, írtam T&C-t, lefőztem az összes kaját, lefotóztam az összeset, vettem felületet, vettem e-mail címet és örültem, mint majom a farkának, hogy alkottam valamit ami 100%-ban én vagyok szakmailag. Az én szövegem, az én kajáim, az én menüm, az én képeim az én legbelső elegáns gasztró világom.
Majdnem összefostam magam az izgalomtól amikor kiraktuk élesbe, hogy mit fognak hozzá szólni az emberek és egyáltalán lesz-e olyan akit ez érdekel?
(Itt tudod megnézni, ha téged érdekel, még nem szedtem le.)
Szóval ezt én kiraktam az éterbe és ettől vártam a megváltást. Amikor reklámoztam a Google-ön FB-on, IG-on; kb £300/hónapba került; jött egy pár megrendelés, de nem sok. És a reklám költség, mint előbb írtam, horror volt ezért a pár rendelésért.
Eddigre már megvolt az is, hogy a nyáron valószínűleg el tudunk költözni Londonból. Össze voltam zavarodva, mert nem sok értelmét láttam a vállalkozást reklámozni Londonban ennyi pénzért, ha aztán az ország másik végébe költözök.
Most akkor felesleges volt?
Eddigre nagyon el voltam fáradva.
Belefáradtam a Covidba, hogy 2 évig nem tudtunk Magyarországra utazni, hogy bizonytalanság van, hogy engem igazából elbocsátottak a giga-mega önéletrajzom ellenére, hogy alkalmazásba nem tudok visszamenni amíg az óvodák/iskolák a két hetes karantén rendszer szerint működnek, hogy a michelin-es karrieremnek annyi, hogy elvileg költözünk a nyáron, de minden olyan bizonytalan. Hogy könyörgöm történjen már valami, mert ebben a szituációban megőrülök.
A szorongásos pánik betegségemet sikerült lenyomni a napi 10km-es futásokkal.
A 2020-2021-es évek borzasztó stresszesek voltak. A privát séfes vállalkozásomnak a mentális negatív spirálomban egy költözéssel, majd lakásfelújítással esélye sem volt. Sajnos. Minden egyes főzésnél annyira izgultam, hogy pánikroham közeli állapotba kerültem. Nem volt önbizalmam. Nem hittem magamban, meg abban, hogy én ehhez az egészhez (amit baszki, én találtam ki) elég jó vagyok-e.
Nem kell engem szétszedni, meg mentálisan nyomasztani, csinálom azt én magamtól is.
Itt jegyzem meg, hogy minden egyes főzésem iszonyatosan jól sikerült. Csodás visszajelzéseket kaptam és olyan borravalókat az áron felül, hogy az agyamat majdnem eldobtam.
2021 nyarán elköltöztünk. Sokadszorra becsomagoltuk az életünket és útra keltünk az ismeretlene, ami ezúttal Norfolk volt.