Az elbocsátás után nem mentem vissza dolgozni, mert karanténos karácsony lett és nagyon terveztük, hogy elköltözünk Londonból messze vidékre. Továbbá Marci egy hetet járt oviba, 2 hetet volt otthon karanténban, mert valaki Covidos volt a csoportjában mindig. Zsolti eddigre már folyamatosan otthonról dolgozott, az irodájukat is felszámolták, így értelmes opciónak tűnt háztartásbelinek maradni, hogy ha a gyerek otthon van legalább ő tudjon dolgozni. Mert valamiből meg kellett élni.

Úgy éreztem, hogy most jött el az én időm, és felépítem a saját cégemet végre. Két saját vállalkozás van mögöttem, ami nem sikerült, egyikben többet buktam anyagilag, mint a másikban. Plusz egy elutasítás a bérelt házunk tulajdonosától a házipékség mivoltomat illetően.

Az otthon tölött idő Marcival és Zsoltival csodás volt. Marcinak a bölcsit nem mondtuk le így volt 2 délután és 2 egész napom a héten amikor egyedül voltam. Nagyon sokat aludtam. Szunyókáltam. Marcival elaludtam este fektetés közben.

Elmentem kötetlenül ügynökséges szakácsként itt-ott dolgozni egy pár napot, de egy ideig nem akartam elkötelezni magam még.

Viszont, amikor úgy éreztem, hogy kész vagyok, kb 150 álláshirdetésre jelentkeztem. Imádták az önéletrajzomat, mindenki akart velem találkozni, beszélni, interjúzni. A feltételeim azok voltak, hogy minimum sous chef, legalább 4 hétre előre lévő beosztás (mert ugye van egy “dada” –childminder-, meg egy férj akik az alapján osztják be az életüket, hogy én hogy dolgozom), és nincs elávárás extra műszakokra, tovább maradásra, ha a műszak pl. 4-ig van (a gyerekért kell menni).

2018-ban az egyik mentális összeomlás után rájöttem, hogy főzés ide vagy oda, ezt az óraszámot/életstílust kisgyerek mellett nem lehet csinálni nőként.

Amikor Marci 10 hónapos volt, visszamentem arra a helyre dolgozni ahol terhesen is dolgoztam sous chefként (Oblix; Shard, 32. emelet; Zuma cégcsoport). Mivel én nem voltam hajlandó feladni azt az elvemet, hogy igenis én fogom nelvelni a gyerekemet, és nem bébiszitter, délutános és késő esti műszakokat csináltam, hogy napközben vele lehessek. Másfél év 4 órányi alvás után fizikailag és mentálisan is kikészültem a pörgéstől.

A fizikai kimerültség (9-14 órás műszakok, éjszakai hazabuszozások Londonon keresztül a nagyon stresszes napok után, fél1-1-re értem haza, a gyerek 6-7 körül kelt) hozta magával a mentális problémákat is. Egy elhanyagolt nagyon komoly szülés utáni depressziót, amit már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni és a folyamatos szorongást.

2017-ben ott hagytuk abba, hogy lett egy gyerekem. Étterembe már nem jártunk, mert nagyon sokat stresszeltem, hogy ezt az anyaság dolgot jól csinálom-e és nem bírtam másokat és a tekintetüket rajtunk elviselni. Viszont ez volt az az időszak, amikor elkezdtem az Instagramot többet használni és megtanultam kovászos kenyeret sütni.

Az utóbbi pár évben voltak további gasztro kalandok, néhány mentális összeomlás, gyereknevelés (már 6 éves), munkahely keresések, két költözés, korona vírus, néhány orzságos karantén és önmagam mentális karbantartása (folyamatban).

Gyümölcskenyeret már az ókori Rómában is készítettek. Akkor pürésített árpába kevertek bele gránátalma magot, fenyőmagot és mazsolát. Mézet, fűszereket és eltett gyümölcsöket a középkorban kezdtek hozzáadni. Az elkészítési mód az idők során minden országban változott.

Az utóbbi 2 évben már nem követtem olyan rendszerességgel az otthoni dolgokat, mint korábban. Ez alatt értem az új könyv megjelenéseket és az új éttermi nyitásokat.
A karácsonyi időszakban otthon töltöttünk több, mint két hetet. A két ünnep közti időszak eltelt a család látogatássokkal, a január eleje pedig a mindenféle maradék elintéznivalóval. Úgy terveztük, hogy Zsoltival kettesben elmegyünk a Platánba ebédelni, de január első hetében be voltak zárva. Budapesten ezúttal nem terveztünk semmi éttermi látogatást, Marcival most nem lett volna egyszerű. Az egyetlen, nem otthoni, gasztronómiai kényeztetés a könyvesbolt szakácskönyves része volt.

Marci születése óta megtanultam egy főre főzni átlag 20 perc alatt.16 éves korom óta nem töltöttem ennyi időt otthon, de akkor még nem én főztem, pláne nem egy főre.
A gyerek alvás ciklusa kb 40 perc. Ennyi idő alatt megfőzök, megebédelek és elmosogatok. A lentebbi négy étel ebbe az időtartamba belefér. A bónusz, hogy mindegyik gluténmentes. Nem a gluténmentesség volt a célom, csak így alakult. A mennyiségeket pedig csak érzéssel…
3 nap van karácsonyig. Ezekkel a receptekkel gyorsan lehet finomat enni az őrült rohanásban is.

Előzmények itt: Terhesen a konyhán; és itt: Terhesen a konyhán 2.

Hivatalosan augusztus 12-re voltunk kiírva. Nem hivatalosan az Úrfi úgy döntött, hogy még 12 napig bent marad. A terhesség 40 hete gyorsan eltelt ehhez az utolsó 12 naphoz képest. A 41. hét után már kétnaponta kellett vizsgálatra és ellenőrzésre mennem, hogy minden rendben van-e. A kórházi bepakolt cuccomat párszor még leellenőriztem, hogy biztos ami biztos meg van-e minden. Kérdeztem anyutól, hogy szerinte mit rakjak még bele, meg hogy otthon mit szoktak a kórházi táskába pakolni? Erre elkezdi sorolni, hogy: szalvéta, evőeszköz, pohár, konyharuha... Én meg kikerekedett szemekkel néztem rá és annyit mondtam, hogy szülni megyünk, nem pedig piknikezni.

Olyan meleg van Londonban, hogy az ember tényleg úgy érzi, hogy nyár van. Mostanában nem töltök sok időt a konyhában, de nagyon szerettem volna valami olyasmit sütni ami szezonális, illik az időjáráshoz és lehetőleg túrós. Zsolti üknagyanyjának a recept könyvében találtam egy klasszikus túrós lepényt. A könyv szuper recepteket tartalmaz, de a stílusa miatt inkább konyhai haladóknak szól, mint kezdőknek.
Alább az átdolgozott receptet találjátok.

Idén tavasszal csak pár napra mentünk haza főleg a Bocuse d'Or miatt. Szerencsére össze tudtunk hozni egy napot, amikor anyukáinkkal elmentünk négyesben ebédelni.
A Kollázs éttermet választottuk helyszínnek több okból: lehetett online asztalt foglalni; nem volt probléma, hogy 14:15-re (ebédhez képest elég későn) szólt a foglalás 4 főre; elegáns, de nem feszengős helynek tűnt; azt olvastam róla, hogy jó a konyha és a kaja.