Még a héten kitaláltuk, hogy a hétvégén steak-et eszünk majd, de nem étteremben, hanem otthon. Hallottam egy nagyon jó hentesről, aki (állítólag) a legjobb marha húst árulja egész Londonban. Boltja nincsen, éttermeknek és egyéb üzleteknek szállít csak. Kivéve a szombat délelőttöket, amikor a publikumnak is kinyit és háztartási mennyiséget is lehet vásárolni tőle. Az sem utolsó, hogy lehet beszélgetni a főnökkel közvetlenül is. Ezeknek tudatában nem tartott vissza az a tény, hogy a város másik végében van az üzlet, így ma reggel elmentünk, megnéztük a választékot és vettünk 3 szelet csodás steaket vasárnapi ebédnek.
A környék tele van új építésű házakkal, a metrótól a boltig sétálva pedig a Shard (Európa egyik legmagasabb épülete) nézett velünk szembe. Egy vasúti felüljárónál jobbra fordultunk és első ránézésre egy elhasználódott és lepukkadt utcába tértünk be. Az üzlet a sínek alatti boltozatban volt.
Odaérve mondtuk hogy steaknek valót keresünk, a pultos srác pedig mutatta, hogy mijük van. Miközben azon hezitálunk Zsoltival, hogy ribeye-t vagy sirloin-t vegyünk, a fiú közbeszólt magyarul, hogy nagyon jó minőségű hús mindegyik, de eszméletlen drágák. (Na tessék, hajrá magyarok!) Végül győzött a ribeye (£32.95/kg). Fizetés után még egy kicsit beszélgettünk magyarul. Azt mondta, hogy nagyon nehéz volt bekerülnie ide, ez a hely tényleg a város legjobb hentesei között van, ezért komolyan felvételiztették. Szerencséje is volt, mert csupa olyat kértek tőle, amivel korábban is dolgozott, így nem okozott problémát az elvárt szintet teljesítenie. Mindig örülök, ha ilyen szuper és jó nevű helyeken lelkes magyarokkal találkozom, ez az apróság feldobta a vásárlást.
Már alig várom, hogy megegyük a husikat. Látványra csodásak, az illatuk pedig olyan, mint amilyennek egy rendes érlelt húsnak lennie kell.
A sütésről és elkészítésről már egyszer írtam, bár akkor sirloint ettünk.
Ha már ott voltunk, akkor a többi üzletet is végignéztük, mert nem ez volt az egyetlen a sínek alatt. A 'The Bottle Shop' egy sör kereskedés, ami szintén csak szombat délelőtt van nyitva, meg lehetett kóstolni a termékeiket és lehetett mazsolázni a 400 féle általuk forgalmazott sörből. Természetesen fogyasztani, és utána vásárolni is lehetett a raktárban.
Másik gyöngyszem a St. John péksége volt. Az első ajánlóban már írtam róluk, remek étterem fantasztikus kenyérrel, amit nem spórolnak az asztalokról. Na ezeket a kenyereket készítik és árusítják itt.
Persze, hogy vettünk, az fel sem merült, hogy úgy állunk tovább, hogy nem veszünk egy ilyet.
Volt itt még svájci és holland sajtos, még néhány alkohol forgalmazó, delkáteszek, teás üzlet és Porsche szerviz is. A műhely közelében 5 Porsche parkolt, plusz a bentiek. Ezt csak azért írom le, mert ennyit az ember nem lát nap mint nap egy helyen, így ha egyszer igen, akkor megáll és bambán bámul, mint mi.
A legjobban az tetszett ebben az utcában (Druid St), hogy ez olyan hely, ahova az ember magától nem menne el, mert nincs kitáblázva, hogy mennyire jó dolgok vannak ott. Erre a turista nem sétálgat, mert nincs mit nézni egy romos vasúti felüljárón. Pont ezért nincs is sok ember.
Azért is ajánlom, mert aki itt jár az a Tower Bridge-et úgysem hagyja ki, ez pedig 10 perc sétára van tőle. Én részemről még mindig imádok a városban turistáskodni, Londont ilyen szempontól sem lehet megunni. Pedig az összes kötelező látnivalót már legalább kétszer megnéztem. És még ennyi idő után is képes vagyok úgy fényképezni, mintha először látnám.