Többen kérték már tőlem, hogy ajnáljak éttermeket Londonban, de erre mindig csak azt mondtam, hogy “majd”.
Most végre összegyűjtöttem mindenféle helyeket ahol megfordultam, vagy amiket nekem is ajánlottak. Ahol tudtam, ott az ismertető után írtam egy –tól –ig összeget is. (Ezeket főleg a 2013-as Michelin kalauzból szedtem ki.) Ebben az intervallumban lehet enni főleg 3 fogást ha úgy párosítunk. Így mindenki tudja majd, hogy hányadán áll.
Az éttermek nevei linkek a honlapra.
Az aztal foglalást minden helynél javaslom (feltéve, hogy lehet).
Ahol már ettünk
Itt két éve voltunk kajálni egy 8 fős társasággal. Mindannyian szakácsok és felszolgálók voltunk, szóval utánunk aztán kő kövön nem maradt. Szó szerint az összes étlapon lévő ételt megkóstoltuk és még whiskyt is ittunk a kávé után. Képzelhetetitek…
A srácok válaszották ezt a helyet, mert ez olyan férfias: csupa hús, abból is sok belsőség és malac. Az étterem filozófiája amúgy “fülétől a farkáig”. (‘Nose to tail eating’) Hal szerintem nem is volt az étlapon, vegetáriánus étel pedig csak egy, de az is csak illendőségből.
Az étterem mellett megtalálható a pubjuk és a saját pékségjük is. A kenyerük veszélyesen finom, tele is tömtem magam vele. Aztán a lentebb lévő sült csirkével meg csak küzdöttem. Életem legjobb sült csirkéje volt.
Az épületről még annyit, hogy egy 19 századi füstölő ház, ami át lett alakítva étteremmé, pubbá és pékséggé. Ha valaki nem riad vissza a kicsit extrémebb kajáktól, akkor mindenképpen menjen el, de ki ne hagyja a petrezselymes csontvelőt pirítóson! Bűn lenne.
Az étterem egy Michelin csillagos és az étlapos ételek 25-43 font körül vannak.
A most otthon annyira felkapott bisztrókonyha ne továbbja. Laza, barátságos és fiatalos hely. 2 barátnőmmel voltunk itt kajálni még tavaly előtt nyáron. Ettünk 3 fogást, ittunk hozzá peszgőt meg bort és a desszertek után a portóit sem hagytuk ki. Árban még így is nagyon korrekt volt, bár azt be kell vallanom, hogy az étterem elhagyása után az Oxford Street erősen imbolygott…
Ha Londonban laknék ez lenne az a hely ahol 2-3 havonta rendszeresen megfordulnék egy-egy barátnős dumálgatásra, vagy csak úgy, mert tetszik.
Az étterem egy Michelin csillagos, ebéd menüt 19 fontért lehet enni, az a la carte pedig 29-40 fontba kerül.
Még a kapcsolatunk elején Zsoltival szóba került, hogy szeretem-e a sushit. Mondtam, hogy még soha nem ettem, úgyhogy nem tudom. Na több se kellett neki, elvitt Budapest egyik sushis helyére. Picike hely volt, egy öreg mester készítette nekünk frissen a fogásokat. A mai napig emlékszem azokra a friss ízekre: a sós algára, a friss puha halra és a rizs ízű rizsre.
Ennek ellenére gyakran nem járunk ilyen helyekre.
Erről a helyről a kollégáimtól hallottam. Ők nagyon meg voltak elégedve, úgyhogy Zsoltival mi is felkerekedtünk és kipróbáltuk. Fene se tudja miért nem írtam még a blogon róla, pedig nagyon klassz esténk volt ott és az egész vacsoránkat is lefényképeztem. A szerviz figyelmes volt, aranyosak voltak a japán felszolgáló lányok akik csak törték az angolt. A halas pult mögött csupa japán készítette frissen a fogásokat, és az étteremben legalább 2 japán család is vacsorázott, ami nagyon szimpatikus volt, mert ha japánok elégedettek egy japán hellyel akkor az rossz nem lehet.
Ebédmenüt 10 fontért lehet enni az étlapról pedig 11-36 fontért.
Látogatás: 2011. október.
A Royal China egy étteremlánc, több éttermük van londonba és egész korrekt kínait lehet kapni. Én barátnőimmel tértem be ide egy gyors ebédre, csak azért mert szimpatikus volt és útba esett. Nem csalódtunk.
Az étlapról 15-40 font között lehet enni.
Ide egyszer egy londoni csavargásunk alkalmával tértünk be Zsoltival. A hely modern, télen lehet kicsit hideg is. Az étlapon csupa tengeri halak és tengeri kütyük kapnak helyet. Ha valaki szeretei az ilyesmi kajákat, ne hagyja ki. Az étterem melletti delikátesz boltban pedig mindenféle finomságból is bevásárolhatunk, mint pl.: minőségi olíva olaj, kenyér, szalámik stb.
Az étlapról 31-42 fontért ehetünk.
Argentín steak ház, a desszertek nem erősségük a steak viszont annál inkább.
A beszámlót róla itt olvashatjátok.
Étlapról 25-45 font között ehetünk.
Amiket nekem is ajánlottak
Elegáns, felkapott hely, itt még nem voltunk soha. Asztalfoglalás hónapokkal előre kötelező, egy Michelin csillagjuk van. Aki teheti menjen el, menüt 24-49 fontért lehet enni, az étlapról pedig 22-30 fontért.
La Relais de Venise (L’Entrecote)
Néhány napja terveztük, hogy ide elmegyünk, de az étterem előtt olyan sor volt, hogy az állunk majdnem leszakadt. 10 perc álldogálás után a hidegben végül inkább kerestünk másik helyet vacsrozáni, mondván ide majd még visszajövünk.
Étlap nincs, az előétel egy könnyű saláta a főétel pedig steak. Amikor leülsz csupán annyit kérdeznek meg, hogy hogyan szeretnéd, hogy süssék a steakedet: blue, rare, medium vagy well done. Ez kerül 21 fontba, plusz a desszert és az ital. Nagyon egyszerű koncepció, de állítólag eszméletlen.
Az étterem történetét és egy beszámolót a bordeaux-i Entrecote-ról itt olvashattok.
A dolgokat itt sem bonyolítják túl, lehet enni burgert vagy homárt (esteleg mindkettőt) és minden 20 font. A kollégáim szerint itt mindenképpen homárt kell enni, mert az 20 fontért nagyon olcsó. Ez alapvetően igaz, mert az éttermi homár árak 40-60 font között mozognak/fogás/fő.
Ha Anglia, akkor kolbász! Ebben a hentes üzletben mindenféle díjnyertes típust vásárolhatunk, aztán otthon megsüthetjük magunknak. Már ha szeretjük.
Szendvicsben lehet elvitelre is venni sült kolbászt, aztán az utcán lehet csemegézni. Árakat nem találtam a honlapjukon.
Lehet kapni hot dog-ot (6-7.50 font), köreteket (2.50-3.50 font) és pezsgőt (pohárban 6.50, üvegben 32 fonttól). Szóval hot dog pezsgővel.
Ki meri azt állítani ezek után, hogy egy gyors étteremben nem lehet ünnepelni?