Az utóbbi 2 évben már nem követtem olyan rendszerességgel az otthoni dolgokat, mint korábban. Ez alatt értem az új könyv megjelenéseket és az új éttermi nyitásokat.
A karácsonyi időszakban otthon töltöttünk több, mint két hetet. A két ünnep közti időszak eltelt a család látogatássokkal, a január eleje pedig a mindenféle maradék elintéznivalóval. Úgy terveztük, hogy Zsoltival kettesben elmegyünk a Platánba ebédelni, de január első hetében be voltak zárva. Budapesten ezúttal nem terveztünk semmi éttermi látogatást, Marcival most nem lett volna egyszerű. Az egyetlen, nem otthoni, gasztronómiai kényeztetés a könyvesbolt szakácskönyves része volt.
Karácsonyra gondolom tucatnyi új könyvet kinyomtak, hiszen szezon van. Az az igazság, hogy egyik sem tetszett igazán. Mindegyikben nagyon szépek voltak a képek, mindegyik nagyon trendi, mindegyikben a nemzetközi trendeknek megfelelő ételek és stílus volt.
A 'Romani Gastro' cím megfogott. A borító is a mezítlábas csajokkal. Véletlenszerűen kinyitottam a könyvet a lassan sült körtés oldalasnál. 5 mondatban van leírva a recept. A könyvből első lapozásra átjött, hogy ez nem ugyanaz az egy kaptafára készült maszlag, mint a többi. Ebben van stílus, ez őszinte és hitelesen mutatja be a közösségi roma konyhát. Néhol egy-egy csavarral, néhol hagyományosan.
A könyv 7 fejezetre van osztva, mindegyik egy rövid ismertetővel kezdődik a szokásaikról és a hagyományaikról.
"Minden közösségben kulcsfontosságú az együtt eltöltött idő, de nálunk, romáknál talán ez még inkább igaz. A család, a barátok vagy akár a szomszédság a védőhálót jelentik a legbizonytalanabb időkben, baj esetén rájuk lehet számítani, szükség esetén ők vannak ott velünk."
A receptek előtt is van egy rövid személyes történet. Ez teszi igazán autentikussá a könyvet.
"A babos tészta rejtelmeit Szomolyán tanultam Irénke nénitől egy barlanglakásban. Mesélt arról, hogy milyen ételeket ettek, milyen nehézségekkel küzdöttek, és hogy ennek ellenére milyen boldogok voltak itt. Közben járt a keze, és elkészítette az egyik legfinomabb házi tésztát, amit valaha ettem."
Mindegyik ételt egyszerű elkészíteni, nem kell hozzájuk különleges vagy extra sok alapanyag; csak egy kis odafigyelés.
Számomra a szakácskönyvek inkább inspirációt jelentenek, mint útmutatás ahhoz, hogy hogyan főzzek. Az is nagyon tetszett, hogy Bara és Zsani buzdítanak a kísérletezésre.
Úgy éreztem, hogy igazi kincsre leltem a dömpingben.
Ui: kicsit megkésve, de BÚÉK! :)