Múlt héten Zsolti felfedezte, hogy tőlünk nem messze minden vasárnap az egyik iskola udvarában termelői piacot tartanak. Készpénz és fényképezőgép nélkül el is sétáltunk terepszemlét tartani és nézelődni. A bejárat mellett rögtön egy halas pult volt és igazából már ott tátva maradt a szám, mert olyan szezonális halakat lehetett kapni, amiket mi használunk az étteremben. Előttünk két öreg néni sétált be a kapun, akik szó szerint ámuldoztak, hogy ez a piac mennyire klassz. Én azt sem tudtam, hogy hova nézzek, mert az első benyomásom nekem is ez volt. Minden standnál barátságos termelők voltak, akik szívesen elcsevegtek az emberekkel és meséltek az épp szezonális árujukról vagy éppen kóstoltattak valamit. A kedvencem az egyik sajt pultos lett: magas, vékony fickó volt, köldökig érő szakállal, aki büszkén és bőkezűen osztogatta a kóstolót a 3 napos (bébi), 1 hónapos (tinédzser) és 6 hónapos (öreg) sajtokból miközben biztatott mindenkit, hogy ilyen sorrendben egymás után kóstoljuk meg, mert így érdemes összehasonlítani őket. Egy másik sajtos pultnál pedig volt fénykép a kecskékről is a sajtok mellett. Csak, hogy tudjuk, hogy honnan/kitől van. Lehetett még kapni kenyeret, zöldséget, friss tésztát, lekvárokat, chutney-kat, mézet, friss tejet, mindenféle különleges húsárut (bölény burgertől kezdve a fürjön, vad húsokon, marhán keresztül a bárányig mindent) és persze frissen sülteket is, ha valaki épp megéhezne: kolbászos szendvicset, egyszerű burgereket vagy épp vasárnapi sülteket.A piac nem kifejezetten "bio", de a termelők nagy része ilyen árukat kínál és a húsok többségének a címkéjén is az volt, hogy szabadon tartott állatoktól származik (free range). Itthon megtaláltam a hivatalos honlapot is, az árusok listájával. Meglepődtem, hogy nekik ilyen is van és megállapítottam, hogy ez milyen praktikus. 2012-ben az év legjobb termelői piacának választották.
Ma vissza is mentünk, ezúttal felkészültebben, továbbra is nagyon tetszett és nagyon jó volt azt is látni, hogy a környéken van igény rá, mert bizony vásárlókból sem volt hiány.
A halas
A pités
Az egyik kenyeres
Zöldségek
Saláták
Vasárnapi sült marha
A szezonális tök
Sütik
Mi mennyi?
Teltház van a grillen
Még több színes tök
"Én egészen nagy koromig nem is tudtam, hogy a kelbimbó hogyan nő."
Virágok
Még több kenyér
Hús!
Zöld
Nem lehet megunni...
Ezekről nem tudom pontosan, hogy mik, Zsolti szerint valami sütik. A standnál akkora tolongás és sor volt, hogy inkább elsétáltunk, mint hogy kiderítsük.
Erre felé nem divat a köröm pörkölt, a táblán az áll, hogy "állat rágcsa"
Mi pedig ezeket vásároltuk, főleg (est)ebédnek:
- két kacsamellet (0,646 kg) £11.89-ért, annyira szépek voltak, hogy nehéz volt ellenállni nekik, mi pedig ezer éve nem ettünk;
- barna csiperkét £2.20-ért, szintén ellenállhatatlanul feküdt a kosarakban, amúgy az utolsó darabokat vettük meg. Nemcsak én gondoltam, hogy szépek, hanem mások is. Az a gombás stand szó szerint ki volt fosztva;
- Romano burgonyát £1.90-ért. Nem hallottam még soha erről a fajtáról, de ez tetszett a legjobban;
- egy köteg petrezselymet £1-ért. Nem akartam ilyen nagyot venni, de kellett valamennyi a gombához, kisebb nem volt, én meg úgy voltam vele, hogy a maradékot majd a tengerimalacom értékeli;
- füstölt cheddart (0,212 kg) £2.81-ért. Ezt azért vettük, mert nagyon hasonlít az otthoni Karaván sajtra, csak ez sokkal finomabb.
Az ebéd pedig rózsaszín kacsamell volt portóis, petrezselymes gombával, pirított oregánós krumplival és hollandi mártással.
Főzés közben azt meséltem Zsoltinak, hogy hogyan kell a kacsamellet jól megsütni és hogy sokan hol rontják el... Azt hiszem, ez külön megérne egy másik bejegyzést.
A kacsa amúgy elsőosztályú lett, csak sóval és borssal fűszereztem, a gombáért odáig voltam, a krumplinak krumpli íze volt, a hollandi mártás pedig feltette az i-re a pontot. Egy pohár vörösborral kívánni sem lehetett volna többet vasárnap délutánra.
A piac az árai alapján nem olcsó, de a termékek kis termelőktől származnak, jó minőségűek és szezonálisak, ráadásul mindezt Londonban árulják. De az egész olyan hangulatos, hogy ha rendszeresen nem is, de időnként biztosan ki fogunk menni vásárolni.
