A júniusi hosszú otthon tartózkodásunknak az igazi oka az esküvőnk volt Zsoltival. A 3 hétbe bele kellett férnie egy lánybúcsúnak, a szervezésnek, az esküvői bulinak és valami “nászútfélének” is, csak hogy kerek legyen minden. Az utóbbi egy évben minden szabadidőnkben csak ezt a 3 hetet szerveztük és igazából nagyon élveztük. Az esküvők mindig olyan vidámak, én imádom őket.

Itt azt meg kell mondanom, hogy nekem fogalmam sem volt, hogy hogyan képzelem az esküvőmet, mert nem voltam az a fajta kislány, aki erről álmodik, mert az úgyis olyan valószínűtlenül messze volt (a felnövéssel együtt), hogy nem láttam értelmét foglalkozni vele. Aztán egyszer csak megkérték a kezem (2010 december), én meg igent mondtam. Utána bennünk volt a láz és a családnak is csináltunk egy kötetlen eljegyzési kerti partit is (2011 április), ahol a kertben gulyáslevest főztünk a legnagyobb disznóvágásos üstünkben és tábortűz ide-vagy oda a kora tavaszi éjszakában majdnem megfagytunk, de legalább jó buli volt és a két család is ismerkedett. Ezek után már mindenki várakozó álláspontba helyezkedett, mi meg úgy voltunk vele, hogy úgyis ráérünk.

Ha egy lány baráti körben valaki házasodik, akkor az összes közeli barátnő is bezsong és a nagy nap legalább nekik is ugyanolyan fontos lesz, mint a menyasszonynak. Így esett, hogy én gyakorlatilag az eljegyzési buli óta nézegettem esküvői ruhákat a neten. Mert én úgy éreztem, hogy a ruha teszi a menyasszonyt az esküvőn.
Szóval az akkori két kolléganőm is bezsongott és megbeszéltük, hogy egy szép nyári napon hármasban bemegyünk Londonba és szalonokban fogok ruhát próbálgatni, hogy legalább kitaláljam, hogy milyet szeretnék (2011 augusztus).
Közben rájöttem arra, hogy Angliában nem lehet esküvői ruhát bérelni, gyakorlatilag mindenki megveszi. A szalonokban főleg egyedileg készítenek ruhákat, próbákkal, de azok 1000 fontnál (kb. 340e Ft) kezdődnek, a határ pedig a csillagos ég. Pénz ide vagy oda én azt eldöntöttem, hogy ennyit nem fogok ruhára költeni, mert csak egyszer lesz rajtam, aztán majd nem tudom, hogy mit csinálok vele és szerintem ez olyan luxus, amit nem engedhetek meg magamnak.
A csavar ott volt, hogy erről a szalonos próbáról/csajos napról semmi pénzért le nem mondtam volna és az időpontjaim le voltak foglalva amúgy is, szóval egy augusztusi napon fél9-kor hárman csajok megittunk egy üveg pezsgőt reggelire, majd a vonattal bedöcögtünk Londonba. Az első szalonba menet megbeszéltük, hogy azt fogom mondani, hogy az esküvőm 2012 júniusában lesz és a ruha összeghatárom pedig 3000 font (ez több mint 1 millió Ft).

Anyukám mindig azt mondta, hogy “kislányom soha ne hazudj, mert az bűn, de a szükséges kegyes hazugság belefér, ha muszáj”. Úgy éreztem, hogy ez a ruhadtul belefér kategória.

Aznap 3 szalonban voltunk ruhát próbálni, két étteremben ettünk, abból az egyik az egy Michelin csillagos Arbutus volt és napközben folyamatosan szinten tartottuk a jó kedvünket pezsgővel és borral, miközben egy-két koktélbárban is megfordultunk.
A jó hír az, hogy az evés és az ivás mellett a hozzám illő ruha stílusát is sikerült megtalálni. Azt a napot pedig elkönyveltem a “legjobb csajos napok” közé.
Persze a ruha csak egy volt a sok dolog közül, amit aztán el kellett inézni, de talán ennek a keresgélésével töltöttem el a legtöbb időt. A vége aztán az lett, hogy a netről rendeltem meg és szállítással együtt 110 fontba (kb. 40 000 Ft) került. Egyetlen hibája a hossza volt, amit anyukám vágott le méretre.

Zsoltival megbeszéltük, hogy mi higgadtan fogunk esküvőt szervezni és nem fogunk belehülyülni, de főleg nem veszekedni miatta. Haha, ez azért jó vicc volt, mert néhány hétre rá úgy összevesztünk (az esküvőn), ahogy előtte még soha semmin és csak fújtattunk egymásra.
Végül beletörődtünk, hogy hagyományos esküvőnk nem lehet, mert vagy a zenén vagy a kaján nem tudtunk kompromisszumot kötni (de inkább mindkettőn).

Az alap ötlet az lett, hogy legyen a ceremónia, majd egy állófogadás szendvicsekkel és italokkal, tortával a vendégeinknek, majd egy szűk körű vacsora valahol a családdal. Utána aztán lehet belemenni az éjszakába mindenkivel, aki akart még velünk bulizni aztán.
A ruhák, helyszín, torta, étterem viszonylag egyszerűen elintézhető volt, a meghívókat mi készítettük, az csokromat pedig főleg anyukám intézte. Az egyéb esküvői tartozékokat pedig innen-onnan beszereztük.

A fotós és a fényképek még jelentős szerepet játszottak a szervezésben. Zsolti is fotózgat, úgyhogy közölte, hogy ő igényes képeket akar és igenis keressek egy normális sminkest. Falnak tudnék menni az ilyen dolgoktól, mint sminkes keresése, úgyhogy leráztam, hogy erre nekem nincs időm, mire ő kezdett el keresni nekem egyet, miközben folyamatosan bombázott e-mail-ekkel az opciókról és az árakról. Menekvés nem volt. De ha már fotózunk mondtam, hogy én kreatív képeket is szeretnék, azaz esküvői ruhában a konyhában lennénk, mert úgyis annyi időt töltök ott. De ha én, akkor ő is akar ilyet az ő szakmájában (informatika). Szóval kellett egy konyhát és egy számítógépes termet is találni ahova bevonulhatunk díszpuccban.
A vége az lett, hogy írtam Wolf Andrásnak, hogy xy vagyok és tud-e valami konyhát ilyesmire, mire volt olyan nagylelkű, hogy felajánlotta a szálloda konyháit, amennyiben nincsenek használatban. Az örömöm határtalan volt és, ha már ott voltunk megkérdeztük, hogy a szép fotózást és a készülődést is végezhetnénk-e ott, mert a szálloda valami csodaszép. Erre is igent mondott én meg kezdtem kellemetlenül érezni magam, hogy lehet-e nekünk ennyi mindent kérni tőle.

Ezzel párhuzamosan a barátnőim a lánybúcsúmat szervezték gőzerővel. Lementünk 3 napra Siófokra. Olyan apartmant kerestünk, ahol lehet főzni, nincs semmiféle ellátás és lehetőleg a tulaj is legalább 4 utcával odébb lakik. Gondolom nem kell megmagyarázni, hogy miért.
A kedvenc részem a szervezésben az volt, amikor a csajok egyként közölték, hogy ők lecsót akarnak majd enni, semmi mást. Én balga megkérdeztem, hogy ki fog főzni, mire leráztak: /hát kinek kell gyakorolni, hogy kiváló feleség legyen és etesse a vadiúj férjét?/ :)

Amúgy elsőosztályú lecsó lett, házi zöldségekkel, kolbásszal, zsírral és tojással, mert hogy az alapanyagokat mi dobtuk össze hozzá, kinek mi volt a kertben és a kamrában. Kárba nem veszett semmi, mert hogy egy hatalmas edénnyel csináltunk és alattunk szombatra egy fiú csapat (legénybúcsú volt) érkezett, akik a kerti grillt izzították. Az estebéd után bedobtuk a maradékokat a közösbe, és vasárnap reggelre az utolsó morzsáig minden elfogyott.
Azt hiszem bátran mondhatom, hogy igen jól sikerült lánybúcsú lett. :)

A nagy nap úgy nézett ki, hogy a Szalon étterembe megérkeztünk reggel 10-re sminkessel és fotóssal. Számomra az esküvő itt kezdődött el. 2 óra után kész is lettem, mehettem átöltözni.

Zsoltinak könnyebb dolga volt. Utána két órán keresztül fotózkodtunk mindenfelé. Csodaszép az a szálloda és azt hiszem, hogy beleillettünk a képbe. Gyakorlatilag látványosság lettünk ahogy sétáltunk a folyosókon. :)

Wolf András is megérkezett fél 1 körül. Szerettük volna megköszönni neki a segítőkészségét, úgyhogy megvettük neki a díszkötéses The Fat Duck Cookbook-ot, amit még aláirattam Mr. Blumenthal-lal is András nevére. :) Hálánk jeléül.

Háromra aztán átmentünk a Törley Pezsgőgyárba.

A vendégek megérkezése után nekik lehetőségük volt egy pincesétára. A kultur program soha nem árt és amúgy is mindenki értékelte, mert a pincében legalább kellemes hűvös volt.

A séta után tartottuk a szertartást és a koccintást, majd ezt követte az állófogadás. A terem végében volt felállítva egy pult az általunk előre megrendelt italokkal, az asztalokon pedig pogácsák és szendvicsek voltak elhelyezve. Többen mondták, hogy azok a kis falatkák mennyire finomak voltak.

Amikor mindenféle hivatalos dolog lement és a buli kezdett egy kicsit kötetlenebb lenni behozták a torta együttesünket. Ez állt egy kétemeletesből, amit három “hagyományosabb” kísért. Az alap íz mindegyikben a csokis volt, de ezen belül is mindegyik másfajta mint pl.: rumos, mentás stb.
Látványra gyönyörűek voltak, ízre pedig fantasztikusak. Ezeket M@rti készítette és a tortákról bővebben az ő blogján olvashattok.

A fogadásnak 7 körül volt vége, utána mentünk át a budai Bock Bisztróba az esküvői vacsira. Az éttermi választásunkat komoly mérlegelés előzte meg. Mindenképpen minőségi vacsorát szerettünk volna úgy, hogy a “magyaros, nagy adagos” vonal megvan, de azért van más is a sztenderd ételek mellett. A pesti Bockot mi túlságosan turista jellegűnek éreztük, a budait pedig tavaly novemberben teszteltük a szülőkkel, hogy megkérdezzük az ő véleményüket is, hogy mit gondolnak arról, ha ide jövünk. Szerencsére nekik is tetszett a hely, így legalább ezen sem kellett tovább gondolkodni. :)
Előre megbeszélt étel- és italsorunk volt, amiknél bármi kérés felmerült a részünkről, gyakorlatilag semmi nem okozott problémát. Rendkívül rugalmasak voltak a kívánságainkat illetően.

Érkezéskor kaptunk az asztalra mangalica zsírt és házi kenyeret. Aperitifnek pálinkákat és pezsgőt ittunk.

Következő fogásunk egy vegyes ízelítő volt, amin mindenféle házi hentesáru volt, zöldségekkel. Tesóm nem bírta megállni (szakmája szerint hentes), hogy ne kérdezze ki részletesen Bíró Lajost a készítésükről. Ő pedig készségesen válaszolt minden kérdésre.

Előételnek húslevest és hideg töltött paprikát ettünk. Én az előbbit választottam, de az a paprika annyira finom volt, hogy nem szabad kihagyni, ha ott jártok.

Főételeknél 4 választható lehetőség volt, 3 különböző hús és egyféle hal, de utóbbit senki nem kérte. Ettünk rózsaszín kacsamellet ribizlimártással és házi nudlival.

Csontos karajt rántva.

Colorado-i prime ribeye steaket, amit mediumra készítettek el.

Kezdtünk nagyon tele lenni, pedig a desszert még hátra volt. :)
Utolsó fogásnak ettünk madártejet, fekete erdő tortát pohárban és sok-sok házi fagyit.

Jól választottunk éttermet, mert kivétel nélkül az egész társaság jól érezte magát.

A vacsi után a család hazament, mi pedig felültünk az óriás kerékre az Erzsébet téren, utána pedig elmentünk bulizni a belvárosba.

A kreatív fotózást az esküvő után néhány nappal csináltuk, mert az már sehogy nem fért volna bele ebbe a sűrű napba.
Igazán jó móka volt. Kezdtünk a Közlekedési és Műszaki múzeumban, csupa por volt minden, olyan az a hely, mintha megállt volna idő.

Utána felszedtük a hekkünket a Budaörsi Halpiacon, majd a Mangalica Húspatikában a disznófejet és mentünk a szállodába. Nem lehettem mindennapi látvány esküvői ruhában egy konyhán, de szerintem megérte, mert igazán egyedi képek lettek.

Még több képet a kreatív fotózásról ide kattintva tudtok nézni.

Összesítés:

 

• Ruha: erről az oldalról rendeltem: http://www.dressesonlinesales.co.uk/
• Kesztyű: anyukám készítette a ruha aljából levágott anyagból
• Fejdísz: erről az oldalról rendeltem: http://www.lightinthebox.com/
• Cipő: Zara
• Fülbevaló és nyakék: nagymamám ajándéka volt 2 éve
• Esküvői csokor: Veronika Virágbolt, Tata, Fürdő utca 12, 2890
• Smink és haj: Graff Dóra http://www.doragraff.com/
• Fotósok: Kiss György, Kiss Péter (D1 Fotóstúdió) http://d1.hu/
• Torta: Bán Márta http://izek-tortak-allatfajtak.blogspot.co.uk/
• Fogadás: Törley Pezsgőgyár, Budafok; rendezvényszervező: Soós Réka
• Vacsora: Bock Bisztró Buda; szervező: Hajdu Norbert
• Fotózás: New York Palota, Hotel Boscolo, Budapest (Wolf András)                         Közlekedési és Műszaki Múzeum, Budapest
• Meghívók: mi készítettük őket
• Zene: mi válogattuk össze őket az iPodomra.