Tavaly előtt a Larousse Gastronomique-ben lévő alap kalács receptet elkészítettem hatszor. Mivel még soha nem sütöttem kalácsot meg szerettem volna tanulni, hogy hogyan kell. A lehető legjobbat akartam kihozni belőle, ezért sütöttem meg hatszor.
- Küzdelmeim a kaláccsal
- Küzdelmeim a kaláccsal folytatódnak
- A hatodik fonott kalács és egy lakoma
Akkor el is döntöttem, hogy ha már sikeresnek nyilvánítottam azt az extrém vajtartalmú kalácsot, akkor próbálkozom majd ízesítettekkel vagy másfajta receptekkel. Aztán persze lett ezer más dolgom…
Néhány hete rendezgettem a leveleimet és belebotlottam egy ismerős által küldött receptbe. Akkortájt küldte át, amikor azokkal küzdöttem, hogy hátha érdekel, én meg csak félretettem. Elolvastam megint, persze egyből rámjött a “kalácsehetnék” úgyhogy egyik délután neki is álltam.
Hozzám amúgy csak “Zsófi kalácsreceptje” néven jutott el és a levélíró tanusította, hogy “rém finom”, pedig ő annyira nem is rajong a kalácsokért.
Én egy kicsit eltértem az eredeti recepttől - remélem Zsófi nem haragszik meg érte :) - de most már én is tanusíthatom, hogy valóban eszméletlen.
Mazsolás kalács
Hozzávalók:
- 500 g fehér kenyérliszt
- 1 egész tojás és 1 tojás sárgája
- 4 g száraz élesztő
- 100 g porcukor
- 1 csipet só
- 300 g langyos tej (lehetőleg magas zsírtartalmú)
- 100 g puha vaj (szobahőmérsékletű)
- 50 g barna rum
- 100 g mazsola.
A rumot és a mazsolát feltettem egy lábasban a tűzhelyre. Addig forraltam, amíg a mazsola teljesen megszívta magát és a rum szirupos lett. Ez kb. 5 perc volt, közben gyakran kevergettem, hogy ne égjen oda, én meg hősiesen álltam a felszálló alkoholgőzt. Hűtőbe tettem, hogy langyosra hűljön.
A lisztet, tojásokat, élesztőt, porcukrot, sót egy tálban összekevertem és hozzáadtam a langyos tejet. Ragacsos lágy tésztát kaptam, amit aztán kézzel kidolgoztam. Hozzáadtam a mazsolát és 3 részletben a puha vajat.
Langyos helyen hagytam keleszteni, amíg a duplájára nőtt (kb. 3 óra). Akkor mérlegen lemértem (1150 g) és 3 gombócba szedtem (3 x 383 g). Ezeket összefontam és hagytam további egy órát keleszteni a konyhában. Mivel kalácsformám nincsen, csak tepsiben sütöttem meg, egy kicsit elterült, de így is nagyon magasra feljött.
A sütő aljába tettem egy edény forró vizet, majd 180 fokra előmelegítettem és 25 percig sütöttem, majd további 6 percre bent hagytam 170 fokon. Ez a hőmérséklet azonban túl magas volt, a sütő sem egyenletes, megfordítani nem tudtam, így az egyik fele egy kicsit megégett.
Azt kell mondjam, hogy még így is szuper lett. Én el voltam ájulva, Zsolti ugyanúgy. Néhány naposan, amikor már kicsit kiszáradt, pirítósként vajjal és házi lekvárral is fantasztikus volt!
Ma elkészítettem ugyanezt a receptet megint. Az első kelesztésig mindent ugyanúgy csináltam, mint ahogy fent leírtam. A tésztát itt 3 helyett 6 gombócba szedtem, mert úgy terveztem, hogy inkább 2 kalácsot sütök. Gombócoztam, nyújottam, összefontam őket megint.
A kalács tészta szereti a meleget, itt meg csak nem akar jönni a tavasz (magyarul kiba..tt hideg van még mindig), én meg tutira mentem. Az ágyamban van elektromos ágymelegítő (nem nevetni, az angol téli és nyári körülményekre való tekintettel kell), így azt bekapcsoltam és a tepsit a kalácsaimmal ráhelyeztem. Alulról az ágymelegítő tartotta langyosan, oldalról meg a radiátor. Zsolti egyszerűen csak kiröhögött.
A sütőbe megint beraktam a tál meleg vizet majd előmelegítettem 165 fokra. Ezúttal ügyeskedve sikerült megfordítanom őket 15 perc után, így egyenletesen sültek. 20 perc után letekertem a hőmérsékletet 155 fokra és bent hagytam a kalácsokat még 5 percig.
A sütő előtt guggolva néztem őket és vártam, hogy végre elkészüljenek, aztán meg azt, hogy végre langyos legyen és megkóstolhassam.
Csodálatosan gyönyörűséges lett megint, annak ellenére, hogy tojással mind a kétszer elfelejtettem megkenni a tetejét sütés előtt.
Húsvétra hazamegyünk, ha lesz időm, akkor elkészítem a családnak is kevesebb cukorral és mazsola nélkül. Tuti eszméletlen lesz a sonkához, és anyunak valószínűleg még formája is van otthon.
