A Riverside Brasserie minden évben április 1-jén nyit ki és szeptember 30-án zár be. A szezon végén szokott lenni egy személyzetis buli, amit általában az étteremben rendezünk meg, de idén különböző okok miatt az egyik kolléganőnk szüleinél tartottuk. Ilyenkor Karen és Phil készítik az összes kaját. Az italokat mindenki magának viszi, ki mit szeretne inni, azt viheti. Idén megbeszéltük, hogy készítek néhány desszertet a BBQ utánra, csak hogy teljes legyen az „étlap”.
Az idő gyönyörű volt, jobbat nem is kívánhattunk volna október 2-án Angliában. Szikrázó napsütés volt és legalább 25 fok, úgyhogy mindenki nagyon nyáriasan volt öltözve. Kiültünk a napra egy körbe, beszélgettünk és közben naptejjel kentünk magunkat. A BBQ már elő volt készítve, amikor megérkeztünk, úgyhogy be is gyújtottuk a szenet, hogy leégjen. Közben mindenki kiszolgálta magát rágcsálni és inni valóval. Körbe néztünk a kertben, voltak csirkék is, azokat meg is etettük. Egészen otthon éreztem magam.
Miután a szén leégett, elkezdtük sütni a dolgokat. Volt hamburger husi, kolbászkák, zöldséges saslik, csirkés saslik, pácolt malac császárhús, bárány, garnélarák és tonhal. A köretek az én házi sütésű kenyerem, zöld saláta céklával, coslow saláta, jacket krumpli (egész burgonya van becsomagolva alufóliába és meg van sütve sütőben, vagy a szénben, a sütés során a krumpli héja kiszárad és ropogós lesz, amit szintén meg lehet enni, vajjal és sóval eszik általában és a BBQ elengedhetetlen körete), grillezett édes kukorica, grillezett gomba és hamburger bucik voltak. Ezeknek a készítésére nem térnék ki hosszasan, nagyjából mindent felpakoltunk a grillre és megsütöttünk, grilleztünk.
És mivel a társaságban mi magyar nemzetiségűek is jelen voltunk, elengedhetetlen volt, hogy meg ne kóstoljanak némi magyar alkoholterméket. Tavaly házi szilvapálinkát kóstoltak, ami miatt másnap volt ám „Macska-jaj” és persze engem hibáztattak. De szerintem nem az én voltam a bűnös, mert azért nem toltam le a torkukon, meg amúgy is ittak még mást is a pálinka mellé. :) Úgyhogy idén Unicumot vittünk, amit két fogás között körbe kínáltunk, azzal a szöveggel, hogy „Igen, ez is olyan erős, mint a pálinka, de ez keserű és amúgy is, ennyi nehéz kaja mellé kell valami, ami segíti az emésztést és ez pont olyan.” Nem utasították vissza, mindenki kapott egy keveset és ízlett nekik, bár azt hiszem ez nem tett akkora benyomást rájuk, mint tavaly a pálinka.
Miután mindenki tele ette magát a sok hússal és hallal tartottunk egy hosszú szünetet és kivittük a desszerteket. Készítettem islert, Charlotte tortát és madár tejet. Az islert és a Charlotte tortát egyáltalán nem ismerték, pedig a tortára találtam recepteket angolul is. A madár tejet ismerték, de nem tudták elképzelni, aki pedig tudta, hogy néz ki, alig várta, hogy megkóstolhassa, mert nem mindennapi és elég bonyolult megcsinálni. De megérte, minden nagyon jól sikerült, bár elég sok idő volt mire mindennel elkészültem. Összességében a BBQ is jó volt, beszélgettünk iszogattunk, jól éreztük magunkat és nagyon-nagyon sokat ettünk.
Isler
Itt anyukám receptjét használtam az ő süteményes könyvéből. Az az isler, amit ő készített egyszerűen csak remek volt mindig.
Kimértem egy tálba 250 g porcukrot, 150 g darált diót, 350 g lisztet, 1 csomag sütőport (12 g). Ezt összemorzsoltam 250 g vajjal majd hozzáadtam 2 evőkanál brandyt (anya receptje rumot ír, de az nekem nincs itthon, azért használtam brandyt) és egy tojást, majd az egészet összegyúrtam és fél órára hűtőszekrénybe tettem. A tésztával mindig adagonként dolgoztam, hogy a többi se puhuljon vissza. 0,5 cm vastagságúra nyújtottam és egy kerek kiszúró formával kiszúrtam, majd sütőpapíros tepsibe tettem. Amikor a tepsi megtelt megsütöttem 170 fokon. Néhány perc alatt kész van, figyelni kell rá, és ha a sütő nem süt egyenletesen, forgatni a tepsit. Akkor lesz jó, ha aranybarna színe van.
Megvártam, amíg egy kicsit kihűl és házi szilvalekvárral két karikát összeragasztottam. A szilvalekvár helyett bármilyen másikat is lehet használni. Amikor ezzel is kész voltam csoki mázba mártottam a kekszeket és csepegtető rácsra tettem, amíg a csoki megszilárdul.
Csoki máz: 50 g 75 %-os csokit 20 g vajjal megolvasztottam vízgőz felett, adtam hozzá 1 dl feketekávét, 2 evőkanál kristálycukrot és 2 teáskanál kakaóport. Amikor az egész összeolvadt belemártottam a kekszeket. (Ez a csoki máz nem lesz elég ehhez a mennyiségű islerhez, körülbelül a háromszorosára volt szükségem.)
Az islert hagyjuk egy napig állni, hogy a tészta meg tudjon puhulni, utána fogyaszthatjuk.
Charlotte torta
Mindig kíváncsi voltam arra, hogy hogyan készítik ezt a tortát. Kívül piskóta tekercs belül krém, alul piskóta, áll az egész és nagyon jól néz ki. Úgyhogy utána jártam, annyira nem bonyolult, amennyire én gondoltam.
Először is készítettem egy piskótatekercset. Sok mindent nem tudok használni abból, amit a suliban tanultam (de az oktatást most hagyjuk), azonban a piskóta tekercs kivételesen az.
Piskótatekercs: 5 tojássárgáját habosítsunk ki 5 evőkanál cukorral. Verjünk fel 5 tojás fehérjéjét habbá. Adjunk a tojássárgájás cukorhoz 5 evőkanál lisztet, majd ezt a krémet lazítsuk a felvert fehérjével. Sütőpapíros tepsiben 170 fokon 10-15 percig sütöttem. Amikor elkészült kiborítottam egy nagy deszkára, leszedtem róla a sütőpapírt, majd levágtam a kicsit ropogós széleit. Az egészet megkentem házi eperlekvárral és feltekertem.
Ez a desszert önállóan is feltálalható bármikor, porcukorral meghintve a tetején. Előnye, hogy 20 perc alatt bármikor készen van és azonnal fogyasztható.
A torta belsejébe kétféle krémet tettem: epreset és csokisat. A recept habbá vert tejszínhabot írt hozzá, úgyhogy mindkét krémnek nagyon könnyűnek kellett volna lennie, mivel tejszínhabbal van lazítva. A problémáim ott kezdődtek, hogy a szupermarketben nem volt whipping cream (zsírtartalma 30-38 %), amit használni akartam, hanem csak single cream (zsírtartalma 10-18 %). Semmi baj, gondoltam jó lesz az is, úgyhogy vettünk annyit, amennyi kell.
Hát nem volt jó. Egyszerűen nem verődött fel, pedig megpróbáltam mindent, de miután az egész konyha tejszínes volt már és az összes edényemet összekoszoltam, hogy megpróbáljak habot csinálni a folyadékból robotgéppel és/vagy kézzel, feladtam. A sütőm be volt kapcsolva, a konyhát nem hagyhattam ekkora romhalmazban ott, hogy elmenjek másik tejszínért, úgyhogy úgy döntöttem, hogy használok majd több zselatin lapot és akkor jó lesz, mert amúgy is félig azért felverődött, szóval valamennyi „vastagsága” volt, de a jótól sajnos fényévekre… (Másnap megnéztem a neten, a single cream főzéshez van főleg, de semmiképpen nem felverni. Ez volt a napi leckém, most már ezt is tudom és így nem is olyan meglepő, hogy nem verődött fel, akárhogy próbálkoztam.)
Epres krém: Hideg vízbe beáztattam 3 zselatin lapot, hogy megpuhuljon. Kb. 5-10 percnyi idő kell neki. (1 zselatin lap 3 g-os volt.) Összekevertem 300 g házi eperlekvárt 80 g porcukorral és 2 citrom levével. Egy picit megmelegítettem, de csak annyira, hogy a cukor elolvadjon benne és langyos legyen. A kinyomkodott zselatin lapokat felolvasztottam egy kevés forró vízben, majd hozzáadtam a lekváros keverékhez a 2 dl félig felvert single cream-mel együtt. Az egészet alaposan összekevertem. Eperfagyi íze lett és a nyári meleg esték jutottak róla eszembe.
Csokis krém: Hideg vízbe beáztattam 2 zselatin lapot, hogy megpuhuljon. Előző napról még maradt egy kis csoki máz az islerből, úgyhogy felhasználtam azt is hozzá. A csokit felmelegítettem vízgőz felett, majd öntöttem hozzá 2 dl single cream-et, tettem bele kakaóport és cukrot, érzéssel. A magam szája íze szerint ízesítettem. (Ez mindenkinél egyéni.) Összemelegítettem, majd levettem a fazékról és hozzákevertem a forró vízben feloldott 2 zselatin lapot. Ezt a krémet egy kicsit betettem a hűtőbe, mert melegen nem jó beleönteni a tortába.
Mielőtt összeállítottam volna a tortát sütöttem még egy piskóta lapot (a fenti recept alapján), majd kivágtam belőle egy akkora kört, amekkora az edényemnek a pereme a tetején (ezzel zártam a tortát) és egy akkorát, amekkorát a belsejébe tettem a két krém közé.
Összeállítás
Kibéleltem egy edényt folpackkal, a széleit lehajtottam.
Felvágtam a piskótatekercset vékony szeletekre, majd az edénybe raktam őket szorosan egymáshoz simulva, hogy a lehető legnagyobb felületen fedjék a falát. Néha izomerőt is kellett alkalmaznom, hogy szoros, zárt és lapos maradjon. De sikerült. Egy pohárban összekevertem házi eperlekvárt brandyvel, majd egy ecsettel bekentem az edénybe helyezett piskótákat.
Ezután bele öntöttem az epres krémet. A piskóta lapból kivágott kisebb körrel lezártam az epres részt. Erre ráöntöttem a csokis krémet, majd a nagyobb kör piskótával az egész tortát lezártam. Hűtőszekrénybe tettem 12 órára, hogy a zselatinnak legyen ideje megkötni. Másnap, amikor kiborítottam, egyszerűen csak egy tálcát tettem az edény tetejéhez. Kisimítottam a folpackot rajta, majd leszedtem az edényt és eltávolítottam a folpackot. Nagyon egyszerűen le lehetett szedni róla. Fantasztikus íze volt, és a hab helyett eper és csoki fagyi ízű zselé nagyon passzolt hozzá, egyáltalán nem érződött nehéznek tőle. Imádta mindenki.
Madártej
Ez az a desszert, amit anya és a mama gyerekkoromban készítettek néha és mindig imádtam, de tudtam, hogy nagyon körülményes. Mindenki kíváncsian várta, hogy milyen lesz. Mivel elég nagy mennyiséget készítettem (2 liter tejből 12 embernek), ezért rendeltem hozzá dobozos tojássárgáját és tojásfehérjét. Igen, tudom sok az E betűs szám benne, nem szép dolog, viszont cserébe állandó a minősége és gyakorlatilag 0 % esélye lesz a szalmonella fertőzésnek, mivel pasztörizált. Én meg nem akartam kockáztatni. Egy tojássárgáját 20 g-nak számoltam és egy tojássárgáját pedig 30 g-nak.
Mivel nem volt receptem az arányokhoz, egy könyvből néztem meg. Nem akarok titkot csinálni belőle. Londonban van az Arbutus nevű étterem, egy Michelin csillagos, és a kollégáimtól megkaptam ajándékba a séf (Anthony Demetre) által írt könyvüket az ő receptjeikből, mivel a konyha és az ételek stílusa közel áll hozzám. Remek könyv és mindenekelőtt remek étterem, bárkinek ajánlom. Szóval a madártej recept onnan van, de csak 1 literrel írom a mennyiségeket, mert az is rengeteg, ha családi desszertet szeretnénk készíteni néhány főre.
A krémet még előző este elkészítettem, hogy legyen ideje kihűlni. Felmelegítettem 1 liter tejet (nem forraltam!), közben 320 g tojássárgáját (16 db tojás) fehérre habosítottam 200 g kristálycukorral és 1 kikapart vanília rúd magjaival. A vanília szárát beledobtam a tejbe. Magas, nagy edényben csináltam. Amikor a krém fehér és habos volt a forró (nem forralt!) tejet lassan hozzáöntöttem a tojássárgájás krémhez, miközben kevergettem. Ez 4 kezes feladat, egyedül elég bonyolult lett volna megcsinálni. Mivel nekem csak durva, nagy lyukú szűrőm van, tettem bele egy darab muszlint és azon keresztül szűrtem le, hogy a krém sima legyen, majd hagytam kihűlni langyosra és hűtőszekrénybe tettem másnapig.
A fehérjéket másnap készítettem el. Felvertem 220 g tojássárgáját (7 db tojás) 275 g kristálycukorral nagyon kemény habbá. Felmelegítettem fél-fél liter tejet egy-egy edényben, megint csak nem forraltam a tejet, majd 2 kanállal kiformáztam egy adag tojásfehérje habot és a tejben megfőztem. A tojásfehérjék megdagadtak, úgyhogy ha az elején úgy tűnt, hogy beleférne még egy az edénybe, akkor sem tettem bele.
Megfordítottam őket. 1-2 perc alatt megfőtt, majd egy csepegtető rácsra tettem őket kihűlni. Ha a tojásfehérje hab összeesett picire, akkor az azt jelentette, hogy túlfőztem. Főzés után is tartania kell magát és ducinak kell lennie.
Az eredeti receptek úgy írják, hogy azt a tejet kell besűríteni a tojássárgájával, amiben a habok megfőnek. Ekkora mennyiségben ez szenvedés lett volna, arról nem is beszélve, hogy az életben nem hűlt volna ki nekem délutánig ennyi krém. Ezért csináltam külön. Ezt a tejet pedig kávéba vagy kakaóba elhasználtuk.
Készítettem hozzá még mogyorós karamellt, mert ezt a sok habosságot jó, ha áttöri a szánkban valami ropogós. 80 g kristálycukorból készítettem egy világos karamellt majd hozzáadtam 100 g pirított sótlan földimogyorót, összekevertem majd az egészet zsírpapírra tettem kihűlni. Amikor kihűlt két papír közé tettem, úgy hogy a széleit felhajtottam és sodrófával apró darabokra törtem.
Tálalás: egy edénybe kiszedtem egy adag krémet, majd a tetejére tettem egy habot és az egészet megszórtam a mogyorós karamell darabkákkal. A sok adagosat úgy tálaltuk, hogy a krém tetejére felpakoltuk a habokat és mindenki szórt magának rá karamellt, amikor kimerte.
Ez volt a társaság kedvenc desszertje.