Hivatalosan minden cégnek kell munkavédelmi oktatásban (health and safety training) részesítenie a dolgozóit. Nálunk minden új belépőnek van egy néhány órás “beiktatása”. Ez amolyan előadás a cég történetéről, az újak találkozhatnak a vezetőséggel, elmondhatják hogy honnan jöttek, mindenki megkapja a papírokat és a “beiktatás” végén megnézetnek velük egy 20 perces munkavédelmi videót. Ezzel az oktatás egy részét letudják.
A film úgy kezdődik, hogy egy csinos szakácslány elmondja, hogy séf helyettes xy étteremben és holnap lesz az esküvője és amúgy mennyire boldog. A következő pillanatban levesz a tűzhelyről egy hatalmas fazék forrásban lévő vizet, az nehéz, ő megcsúszik a padlón és az egészet magára önti. A következő kép az, hogy a kórházban fekszik. Borzasztó volt végignézni.
A videón utána az unalmas rész jön, amin 2 perc alatt el lehet aludni, ha az ember fáradt. De egy konyha veszélyes, balesetek előfordulnak és ezzel nekünk is tisztában kell lennünk, hiszen mi dolgozunk ott nap mint nap.

A Facebook-on találtam rá ennek a helynek a hirdetésére: “Magyar palacsintázó Londonban, pálinka is kapható.” – Hm, egyből kíváncsi lettem, úgyhogy utána néztem, hogy ez akkor mi.
Az oldalaikat átböngészve végülis egyértelmű volt: szendvics és (édes-sós) palacsintabolt. Mondtam Zsoltinak, hogy mindenképpen el szeretnék menni kipróbálni, ő meg nem tiltakozott, úgyhogy mentünk.

November 11-én egy egész napos londoni csavargás volt tervben, úgyhogy úgy döntöttünk, ezt a rendezvényt is megnézzük. Már hetekkel előre reklámozták, hogy mennyire szuper lesz, változatos programokkal, rengeteg kajával, itallal és az összes olyan dologgal, ami egy ilyen kaja kiállításon kötelező.

A bejárathoz odaérve úgy tűnt, hogy valóban remek az egész, tömegek voltak mindenhol. Beálltunk a pénztárba jegyekért. Akkor vettem észre, hogy a belépő 23 font/fő. Kikerekedett a szemem, mert amúgy eléggé sokalltam. Ennek ellenére megvettük őket és bementünk, ha már elbumliztunk idáig és amúgy is ennyien vannak.

A Háj Fájv Magyarország első gasztronómiai témájú podcastja. Néhány hete az egyik szerkesztő megkeresett, hogy lenne-e kedvem az egyik adásban beszélni a blogról, hogy hogyan lettem szakács, miért jöttem Angliába stb...

Volt kedvem. :) Úgyhogy itt hallgathatjátok:

Háj Fájv - Tizenhatodik fogás

Podcast: a podcasting lehetővé teszi szinte bárkinek, hogy otthon előállított "rádióműsorát" kényelmesen elérhetővé tegye a világhálón bárki számára.
A felhasználók feliratkozhatnak az adott anyag epizódjait tartalmazó csatornákra. A szofver időről időre automatikusan ellenőrzi a csatornát új epizódokért, és letölti az mp3 vagy videó-állományokat, melyek ezután internetkapcsolat nélkül is meghallgathatóak. A számítógépen működő podcatcherek egy része képes ezeket automatikusan átmásolni a csatlakoztatott hordozható médialejátszókra. A legtöbb okostelefonra is elérhetőek podcatcher alkalmazások, melyek számítógép közbeiktatása nélkül, közvetlenül az eszközre töltik le a friss tartalmakat.

Időről időre főzök magyaros ételeket. Ennek az egyik oka az, hogy szeretjük őket, a másik pedig az, hogy hiányoznak a hazai ízek néha. Otthon 2-3 hetente elmentem anyuékhoz, ahol aztán mindig volt valami (magyaros) főtt étel. Itt viszont nincs, úgyhogy ha valamit szeretnék, akkor nekem kell nekiállni, mert anyu főztje bizony messze van.

Az utóbbi néhány hónapban úgy alakultak a dolgok, hogy két kollégám is Budapesten töltött néhány napot. Az utazás fő oka az olcsósága volt és az, hogy általunk nagyon sokat hallottak a magyar szokásokról és ételekről. Persze féltékeny voltam amikor mondták, hogy mennek, nem is tett jót a honvágyamnak, de azért boldogan ajánlottuk a jobbnál jobb helyeket meg programokat.

Egy-egy cikk írása közben néha gondban vagyok, hogy megmagyarázzak-e olyan fogalmakat, hogy Michelin csillag, petit fours és a többi. Általában a nem mellett döntök, de időről dőre ismerősök kérdezgetnek, hogy egy-egy ilyen “fogalom” mit jelent, úgyhogy az egyszerűség kedvéért összegyűjtöttem néhányat.

Ugyan a nagy hírt már több, mint egy hete beharangoztam, a Michelin kalauz hivatalos megjelenése mégis október 5-én (pénteken) volt. Naná, hogy elő volt rendelve, így hétfőn meg is érkezett. Munka után hazaérve az első dolgom az volt, hogy megkerestem benne a HH-et. Meggyőződtem róla, hogy benne vagyunk, meg arról is, hogy igen, ott dolgozom. Az a tervem, hogy a könyvet beviszem a konyhára és aláiratom az összes kollégámmal és egy életreszóló emléket csinálok belőle.

A múlt hét gratulációk hadával telt el, néhány napig mindannyian csak lebegtünk és kb. 100-szor elhangzott az, hogy “…egy Michelin csillag…”. A pékség, ahonnan rendeljük a kenyeret, még egy tortát is küldött nekünk. A néhány napja véget nem érő mosolygás folytatódott. De szerintem ez normális.

Pénteken Heston is bent volt a konyhán, gratulált a főszakácsnak, utána minden pályán végigsétált és váltott velünk is néhány szót, szóval személyesen gratulált nekünk is.

Néhány hete Zsoltival lassan, de biztosan belekezdtünk az esküvőnk megszervezésébe. Mostanra már körvonalazódott, hogy milyet is szeretnénk. Az időpont közeledtével időről időre elcsábulok az esküvői magazinoknak és megveszek néhányat. Miután végiglapoztam őket tudatosul bennem, hogy semmi értelme nem volt megvenni, mert ahhoz, hogy egy olyan ruhát, tortát, dekorációt, bulit stb. megengedhessünk magunknak a lottón kéne nyernünk. Lehetőleg azonnal. De sebaj, amolyan mindent a szemnek olvasgatást és nézelődést tartok.

Ha már esküvő, akkor torta is. Annak ellenére, hogy az angolok nem a cukrászmesterségükről híresek, lehet kapni igen dekoratív esküvői tortákat is. Az átlag áraik pedig 500 - 1000 font (kb. 175 000 - 350 000 Ft) körül mozognak, de a határ persze a csillagos ég.

A címek hivatkozások is az eredeti oldalakra, ahol még több infót és persze tortát is találtok.

In medias res: ma reggel kiderült, hogy megkaptuk a Michelin csillagot! :)