A magyar csapat a Bocuse d’Or második napjára (01. 30.) volt beosztva. Az verseny első felét előző nap, mi nem néztük végig, mert ebéd foglalásunk volt egy étterembe és ha kimegyünk csak végigrohantuk volna az egész napot. Viszont elhatároztuk, hogy másnap korán reggel már ott leszünk és végig követjük az eseményeket.

Reggel 8-kor az álmos Lyon-on átvágtuk magunkat és kb. 8.45-re a helyszínen a magyar standnál is voltunk (11-es box). Annak ellenére, hogy a lelátók még üresek voltak a látvány sokkoló volt. A székeken és falakon mindenhol japán, norvég és usa zászlók voltak kirakva. A sajtó kártyákkal rendelkezők korábban felmentek és kirakták a zászlókat, mondván azok foglalt helyek. Ez aztán a szervezés, kérem szépen!
A szurkolók előtt a kapuk csak 9-kor nyitottak, akkor pedig hatalmas zaj közepette minden nemzet betódult. A franciák fújták a kürtöket, az Egyesült Királyság szurkolói zenekarral vonultak, míg a japánok tapsolókkal és egyenköpenyben foglalták el a helyeiket…
Lentről csupán annyit láttuk, hogy a magyarok az álló lelátón táboroztak sok japán társaságában. Reméltük, hogy nem fognak kiszorulni. 30 perc után pedig egyetlen japánt sem lehetett köztük látni, viszont magyar zászlókat és a nemzeti színű szarvas sapkákat mindenhol. :) Erről a többi újságíró is megjegyezte, hogy mennyire klasszak. :)

Egy gyors cikk, hogy mi történik Lyonban.
Ugyan a hivatalos verseny csak holnap fog kezdődni, de a gasztro kiállítás (Sirha) már néhány napja nyitva van a látogatók előtt és helyet ad a jobbnál jobb versenyeknek. A Bocuse d'Or az utolsó két nap (kedd és szerda) lesz. Tamás és Ádám szerdán 9.40-kor kezd majd főzni.
Idén követelmény volt, hogy az egyik körethez "piacon" szerezzenek be minden hozzávalót, majd leadják a receptúrát a zsűrínek. Improvizálni kell.

A piachoz a Metro jóvoltából egy komplett standot rendeztek be és (két körben) a versenyzőknek 30 percük volt kiválasztani a használni kívánt zöldségeket.

Így nézett ki:

Közben a csapatról is sikerült egy képet készíteni. Mondtuk is nekik, hogy szurkolunk, szurkolunk :)

Válogatás

És a zöldséges kosár

Hajrá magyar csapat! :)

HB megint kijött egy tv sorozattal, amit a Channel 4-on vetítettek az elmúlt hetekben. Ezúttal sem extrém lakomák, sem otthoni receptek nincsenek benne. A show célja, hogy olyan “régi” és “hagyományos” dolgokat elevenítsen fel amikre az embereknek már nincs idejük (angol reggeli) vagy épp kezdenek kimenni a divatból (tea szünet). De ez még nem minden: mindezt úgy akarja elérni, hogy az embereknek az összes gyerekkori emlékét visszahozza, amikor megkóstolják. És ha még ez sem lenne elég, akkor még azzal is rákontrázik, hogy mindenből gigantikus méretűt épít.

A hatalmas méretek miatt az adott gyárakba is ellátogat, beszél érdekességekről, a műsor tele van tűzdelve 20-30 éves reklámokkal és időnként mérnökök segítségét is kéri. Szerintem elég szórakoztató és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy úgy van telerakva reklámokkal, hogy az a nézőnek fel sem tűnik, annyira.

A Hakkasan kínai étteremlánc. Ettől még nem is lenne annyira különleges, de ők a kínai kaját csúcsminőségben produkálják. Az első londoni Hakkasan (Hanway Place) 2001-ben nyitott és 2003-ban megkapták a Michelin csillagot. Nem találkoztam még olyan emberrel, akinek ne tetszett volna az, amit ott evett. Egy ideje már nekünk is tervben volt, hogy elmegyünk és ez néhány hete végre össze is jött. Zsoltival Londonban bóklásztunk egész nap, mondtam neki, hogy azt csináljuk majd, amit ő szeretne, mert szülinapja volt. Azt is megbeszéltük, hogy este elmegyünk majd valahova kajálni, de asztalt sehova nem foglaltunk, mondván majd kitaláljuk, hogy hol eszünk. Ki is találta este, hogy menjünk el a Hakkasan-ba, mert nincs messze. Felpattantunk egy buszra és odamentünk. Nekem azért voltak kétségeim, hogy szombat este 7-kor lesz-e még asztaluk két főre, de egy próbát azért megért.

A 2012-es év értékelőjét nem vinném túlzásba, röviden csak annyit, hogy ez egy nagyon angol év volt nekünk. Voltunk a Királynő Gyémánt jubileumi ünnepségén, az Olimpián aktívan szurkoltunk, ráadásul a karácsonyunk is angolosan telt.

Szilveszterre azt terveztük, hogy bemegyünk Londonba és megnézzük az utcáról a tűzjátékot és majd ott beülünk valahova. Ismerőseink, akikkel mentünk volna, úgy döntöttek, hogy ők inkább elmennek romantikázni kettesben Franciaországba, úgyhogy ez a program akkor ugrott, a londoni bulit ebben az évben is kihagyjuk.

Végül a szilveszter is elég angolosra sikeredett, a kora estét egyik ismerősöménél töltöttük iszogatással, majd megbeszéltük, hogy 10 körül átmegyünk Windsorba az egyik zenés táncos szórakozóhelyre.

Az angol karácsonyi hagyományok teljesen mások, mint az otthoniak. Mivel ez a 3. karácsonyunk itt, úgy gondoltam, hogy érdemes szólni róluk. És azért is, mert nekem megint csak egy nap ünnep jutott, így angol módra ünnepeltünk. Nem igazán volt más választásom, ha a karácsony szellemét én is át akartam érezni.

A karácsonyfát hivatalosan december 1-jén díszítik fel és ők az ádventet olyan értelemben, mint mi, nem tartják. Itt nagyon sok házban műfenyő van, pont azért. mert a fa hetekig áll a lakásban.
Gyakorlatilag mindenki akkor díszíti, amikor decemberben valamikor ideje van rá. Ha a családban van gyerek, akkor mindenképpen a gyerekekkel.

December 24-e hivatalosan munkanap és főleg a családi készülődésről szól a másnapra. Este pedig összejönnek, mindenki, aki teheti hazamegy és berakja a fa alá az ajándékokat.
A mese része a gyerekeknek az, hogy bebújnak az ágyba, tejet és sütit tesznek a karácsonyfa melletti asztalra a Mikulásnak, aki éjjel a kéményen keresztül bemászik a házba és a fa alá rakja a kívánt ajándékokat, továbbá cukorkával tölti meg a kandallón lógó zoknikat.
Az estét az angolok a köznyelvben csak “Christmas Eve”-nek hívják.

Többen kérték már tőlem, hogy ajnáljak éttermeket Londonban, de erre mindig csak azt mondtam, hogy “majd”.
Most végre összegyűjtöttem mindenféle helyeket ahol megfordultam, vagy amiket nekem is ajánlottak. Ahol tudtam, ott az ismertető után írtam egy –tól –ig összeget is. (Ezeket főleg a 2013-as Michelin kalauzból szedtem ki.) Ebben az intervallumban lehet enni főleg 3 fogást ha úgy párosítunk. Így mindenki tudja majd, hogy hányadán áll.
Az éttermek nevei linkek a honlapra.
Az aztal foglalást minden helynél javaslom (feltéve, hogy lehet).

A pesti Bock Bisztróban kb. 4 éve voltunk már, de attól nem voltam annyira elájulva. Nem volt rossz, de annyira nem is tetszett, hogy kapálózzak azért, hogy visszamenjünk. Ettől függetlenül mindig nyomon követtem, hogy mi folyik Bíró Lajos háza táján.
Nyáron semmi mást nem lehetett olvasni a gasztro hírekben mint azt, hogy megnyílt a Bock Bisztró Buda és hogy mennyire szuper; van reggeli, az étlap, heti ajánlatok klasszak, a felszolgálás figyelmes, az egész hely mennyire jó és egyáltalán ez a Bíró Lajos egy zseni. Na, az ilyen híreket én mindig fenntartásokkal olvasom, de úgy érzem, hogy ér kételkedni.
Nagyon kíváncsi voltam erre a helyre, úgyhogy egyértelmű volt, hogy elmegyünk majd. Ezúttal négyen voltunk, anyukáink is csatlakoztak hozzánk.

November végén otthon töltöttünk egy hetet. Főleg hivatalos ügyintézés miatt mentünk haza. Ez a néhány nap annyira kevés volt mindenre, hogy végigrohantuk az egészet. Mire ráeszméltem, hogy hurráááá, otthon vagyunk, addigra már jöhettünk is vissza. De sebaj, most is, mint mindig nagyon élveztem ezt a rövid szabadságot otthon és azért sikerült benézni egy-két helyre.

(Két Szerecsen; Sugar Shop; Cserpes Tejivó; Szilvás Unicum; Kerestünk egész fehér borsot és Túró Pont Kettőt)

Már akkor kitaláltuk, hogy elmegyünk a versenyre, amikor Széll Tamás bejutott. Jó időben el is kezdtük szervezni az utazást és a szállást. Mostanra már csak azt kell kitalálnunk, hogy melyik éttermekbe szeretnénk elmenni enni és azokat a foglalásokat elintézni. Paul Bocuse 3 csillagos éttermébe pedig szinte biztos hogy elmegyünk majd.

Tegnap írtam egy e-mailt az egyik szervezőnek sajtóbelépőért. Arra hivatkoztam, hogy szakács vagyok és gasztro blogger. Ma reggel válaszoltak is, hogy megkaptam. :) Nagy a boldogság, úgyhogy tudósítok majd a színfalak mögül.
Sajtóbelépőt amúgy Zsolti is kapott, ő arra hivatkozott, hogy fotós, úgyhogy még szép képek is lesznek. :)

Hajrá Széll Tamás!