In medias res: ma reggel kiderült, hogy megkaptuk a Michelin csillagot! :)
Reggel 9:10 körül 3 kollégám jön fel az emeleti konyhára és kérdezik, hogy hol voltam, mert kihagytam a megbeszélést. Kérdezem, hogy milyen megbeszélst? (Ezek általában szerviz előtt szoktak lenni, de semmiképp nem reggel 9-kor) Mondják, hogy bejelntették, hogy megkaptuk a Michelin csillagot. Nem hiszek nekik. Bizonygatják.
Szaladok le a lépcsőn a főszakácshoz, hogy tényleg megkaptuk-e. Mosolyog, kérdezi, hogy hol voltam a megbeszélés alatt, mondom fent, nem hallottam, hogy szóltak; mindegy, megkaptuk. Lesápadtam. Mondja, hogy a Michelin hivatalos oldalán fent vannak az új értékelések (fenti kép rólunk). 2 óra 28 perces huzavona után a Michelin megerősítette, hogy tényleg megkaptuk (gondolhatjátok, hogy a főszakácsunk mit élt át ez idő alatt!)
Az adatok véletlenül kerültek nyilvásság elé az oldalon. Közben persze hívtam Zsoltit, meg írtam anyunak egy üzenetet. Zsolti gyorsan lementette a képet, köszi! 10-kor már az egész eltűnt az oldalról. A hivatalos kalauz jövő héten fog kijönni.
Megkaptuk, megnyertük, megdolgoztunk érte, a miénk!
Ebéd szerviz előtt megint megbeszélés volt és pezsgőt ivott az egész személyzet. Vacsora szerviz előtt ugyanez. Egész eddig csak olvastam erről, mármint, hogy milyen lehet az, ha valakik csillagot kapnak. Ünneplés, pezsgő, mosoly stb. Na most nálunk ugyanez volt. Olyan hihetetlen, de annyira jóóóóóó. :-)
Azért a rózsaíszín felhőn túl napközben volt időnk átgondolni ezt az egészet. Mindannyian úgy éreztük, hogy megérdemeltük, nyilván. :-) És mindannyian tudjuk, hogy ez az önéletrajzunkat alapjaiban változtatta meg. Tagja lenni egy csapatnak, akik megnyerték az első csillagot, hát nem semmi, na. És ezt mindenki elismeri. Bray-ben a csillagok száma ezzel 7-re nőtt. Kb. 900 fős falu. Ha nem ebben élnék, azt hinném, hogy legenda.
