Zsoltit szülinapjára valami különleges étterembe akartam elvinni. Azért választottam az UMU-t, mert ők az idei kalauzban kapták meg a második csillagjukat, kivételesen nem francia alapú konyhát visznek és az egyik ex-kollégám a desszert főszakács.
Péntek este 7-re foglaltam asztalt. Zsoltival 6-kor találkoztam a Sketch egyik bárjában. Az én szülinapomat tavaly az ottani étteremben ünnepeltük és úgy gondoltuk, hogy itt az ideje kipróbálni az egyik koktélbárt is. Mivel londoni mértékkel elég korán mentünk, bőven volt hely, így nem kellett sorban állni a bejutáshoz.
Úgy terveztem, hogy lesz egy nyugodt napom készülődni és összeszedni magam. Mégiscsak a férjem szülinapja van… Ez egyáltalán nem jött össze, végül rohantam, hogy odaérjek időben és a fényképezőt is otthon felejtettem. Végső estre maradt a mobil, de a félhomályban nem mindig sikerültek a képek olyan jól.
Az UMU a Mayfair egyik eldugott, sötét zsákutcájában van. Ha nem tudnám, hogy London egyik legpuccosabb környékén járunk, megijednék. Hatalmas táblával itt sem hirdetik, hogy mi az étterem neve, egyáltalán nem egyértelmű megtalálni az ajtót. Jobb oldalt a kis táblán diszkréten ki van írva, hogy UMU és az, hogy ‘ezt a gombot kell megnyomni’, hogy az ajtó kinyíljon.
A recepción ellenőrizték a foglalásunkat, elvették a kabátjainkat majd az asztalunkhoz kísértek. A terítés nagyon egyszerű volt.
Érkezés után azonnal hoztak meleg kéztörlőt.
Utána pedig egy fekete tálcát, amire újra terítettek. Az este folyamán minden tányért, a desszertek kivételével, erre raktak le.
Kértünk egy-egy pohár pezsgőt (ennyi volt az összes alkohol fogyasztásunk) majd kiválasztottuk a kóstoló menüjüket (Kaiseki Menu).
Az első fogás (Mukozuke) vékonyra szeletelt nyers kalmár volt Exmoor kaviárral, zöld retekkel és yuzuval (japán citrusféle). Ízben nagyon könnyű fogás, viszont a kalmár nyersen, akármennyire is szépen volt szeletelve, egyáltalán nem ízlett egyikünknek sem.
A második fogás (Nimonowan) gőzölt ördöghal volt könnyű levessel és az ‘eddoe’ nevű trópusi gyökérzöldségből készült habbal.
A harmadik fogást két részre osztották (Tsukuri). Először megkaptuk a szószokat, abból az egyik szójaszósz volt, a másik pedig egy friss, házi készítésű chilivel, limemal és korianderrel.
Utána hozták az első ‘tányért’, ami vékonyra szeletelt (nyers) morgóhal volt. Ez magában nem nyújtott semmiféle felemelő élményt, de a szószokkal fantasztikus ízbomba volt a szánkban.
A második tányér (főleg sült) hal válogatás volt, amiket szintén a szószokkal fogyasztottunk el.
A negyedik fogás (Atsumono) főtt Ibérico disznóhús volt tarlórépa pürével és téli zöldségekkel. A püré engem inkább főzelékre emlékeztetett. Ízletes, könnyű fogás volt.
Az ötödik fogás (Yakimono) grillezett makréla volt japán savanyúsággal és eszméletlen finom szósszal. Pontosan nem emlékszem a szósz összetevőire, de arra igen, hogy ez így egyben volt a menü legízletesebb fogása. A savanyúságot a legvégén javasolták elfogyasztani, amolyan száj semlegesítő gyanánt a következő fogás előtt.
A hatodik fogás (Shiizakana) kombuval (tengeri hínár) marinált szarvas volt, japán fűszerekkel. Ezt én kicseréltettem, úgyhogy kaptam helyette tonhalat ugyanazzal a körettel. Mindkettő éppen csak körbe volt pirítva és langyos volt. Zsolti azt mondta, hogy a szarvas szinte elolvadt a szájában.
A hetedik fogás (Gohan) rákos, rizses ‘leves’ volt szarvasgombával. Azért írom, hogy leves, mert az étlapon úgy szerepelt, hogy ‘crab rice soup’. Speciális melegentartón, rák páncélban szolgálták fel, majd a szarvasgombát frissen reszelték a tetejére. Laktató és látványos fogás volt kiadós mennyiségű szarvasgombával. Ehhez a fogáshoz ismét kaptunk japán savanyúságokat.
A nyolcadik fogásunk nem szerepelt a menüsorban. A desszert főszakáccsal a Square-ben együtt dolgoztam pár hetet, úgyhogy a vacsora előtti nap írtam neki egy üzenetet, hogy megyünk az UMU-ba ünnepelni.
Vaníliás, csokis, szarvasgombás desszertet kaptunk.
A kilencedik fogásunk (Dessert) gesztenyés, mogyorós, csicsókás volt. Minden falattal más izgalmas íz és textúra volt a szánkban anélkül, hogy bármi is túlsúlyban vagy túl sok lett volna.
Petit fours-okkal zártuk a menüsort. A zászlócskára japánul volt ráírva Zsoltinak, hogy ‘Boldog Születésnapot’.
Mielőtt indultunk volna a felszolgálónk mondta, hogy a konyha most nem olyan elfoglalt, úgyhogy bemehetek köszönni az ex-kollégámnak és körbe nézni egy kicsit. Bemutattak a főszakácsnak is. Az UMU egyértelműen megkaphatná a London legkisebb meleg konyhájával rendelkező étterme címét. A hideg konyha nyitott és nagyobb, de a meleg konyha és a desszert pálya egyben nem nagyobb 6 m2-nél.
A kaja különleges élmény volt, de nem feltétlenül az amire mi számítottunk. Az viszont tény, hogy a japán konyhában nem vagyunk túl jártasak.
Most dolgozom egy japán szusi-mesterszakácsnővel, aki úgy jellemezte a helyet, hogy “európai japánnak nem rossz, de ez nem igazán japán konyha”.
UMU
14-16 Bruton Lane
London
W10 6LX
Látogatás: 2015. december 11.
Fizettünk: £373.50 / 2 fő
