A második héten végig az egy csillagos Matbaren étteremben voltam és abból is főleg az előkészítésen. Reggel a megbeszélés után mindenki elpakolta a zöldségeket, összeszedte azokat, amiket magával vitt a szerviz konyhára, majd elkezdődött a munka. Az összes nagyobb dolgot az előkészítő konyhában végezték (hús, hal tisztítás, zöldségek előkészítése főzésre stb). A szerviz konyhában csak ‘apróságokat’ csináltak. Erre a konyhára tipikusan azt lehet mondani, hogy a szerviz szakács MEP nélkül is meg tudja csinálni az ebédet vagy a vacsorát akkor, ha a pálya rendesen fel van töltve.

Az étterem nagyon hangulatos, ha valaki nem akar sok pénzt elkölteni, de ki szeretné próbálni MD stílusát, akkor ez az a hely, amit keres. A koncepció is eltér a hagyományostól. A megszokott előétel, főétel, desszert vonal helyett az étlap öt részre van osztva, amikbe a kínált ételeket besorolják. Mindegyik közepes méretű. A vendégek rendelnek egy-egy fogást, majd miután megették, még egyet és így tovább. Nem szoktak rendeléseket úgy felvenni, hogy a csekken több fogás legyen. A konyhának maximum 10 perce van, hogy az ételeket elkészítse, így az egész hihetetlen gyorsan pörög. Én 3-nál több blokkot szinte soha nem láttam a pulton.
A konyha itt is két részre van osztva: hideg és meleg oldalra, plusz van egy hosszú tálaló pultjuk. 1-1 ember dolgozik minden pályán, majd mindig van egy plusz ember, aki forog és ott segít, ahol éppen kell. Ehhez szükséges az, hogy az a plusz ember gyakorlatilag mindent tudjon. Ez azért nem gond, mert ha nincs szerviz, akkor mindenki azt csinálja az előkészítésben, amire épp szükség van. Nincs külön köretes, húsos, stb szakács. Sokkal rugalmasabb lesz a konyha működése azzal, hogy nincsenek kőbe vésett pályák; megkockáztatom, hogy hatékonyabb is.

A munkaórákra nagyon ügyelnek, hogy ne legyen több heti 40-nél. Ha mégis az, akkor az illető vagy kap egy plusz szabadnapot, vagy egy nem melós napon elmehet korábban, szóval “lecsúszhatja” gond nélkül.
Londonban óriási probléma az, hogy a dolgozók, főleg szakácsok a fáradtság miatt, nem érnek be a munkahelyre időben. Itt senkit nem hajtanak túl, nem várják el, hogy egy ember dolgozzon három másik helyett, és azt sem, hogy heti 60 órát legyen bent a munkahelyén pusziért. Itt az van, hogy mindenki 7:55-kor (vagy a műszakja kezdetén) mosolyogva munkára készen áll, a londoni viszonyokhoz képest kisimulva. Az emberek szeretnek itt dolgozni, ezért ha lesz egy olyan nap, amikor plusz 2-3 órát ott kell maradni, akkor morogás nélkül megcsinálják a hátralévő munkát rendesen.

Külföldi szakács tanulókat is alkalmaznak 3-6 hónapos szerződésekkel. Ők általában végzősök és a fél éves szakmai gyakorlatukat töltik. MD az ifjú szakács nemzedéket is támogatja. Amikor én ott voltam ketten voltak, egy spanyol lány és egy finn fiú.

Annak ellenére, hogy a Frantzen is ebben a városban van, arról, hogy milyen ott dolgozni ők sem tudnak, így érdekli őket. Pletykákat ők is hallanak, de a munkatempójukról fogalmuk sincs.

Hihetetlen volt látni, hogy milyen szervezett az egész rendszerük, itt az utolsó mozzanatig minden ki van találva. Egy CDP itt nem azért van, hogy kitalálja a rendszert, meg hogy mi hogyan praktikus. Az nem az ő dolga. Ő termelni van ott. Londonban egy CDP feladatai közé hozzátartozik az, hogy tudjon szervezni, ha nem tud, a főszakácsa és az összes kollégája végignézi ahogy szerviz közben beúszik, majd ezzel beúsztatja az egész konyhát, aztán kapja majd a savat, az ordítást a főnökségtől, a kollégáitól meg azt, hogy mennyire béna.
Erre az egyik főszakács csak azt mondta nekem, hogy ő nem érti meg, hogy ez miért és kinek jó. Ezen én is gondolkodtam sokat, de a mai napig nem tudom a választ rá.

Az utolsó napok egyikében beszélgettem a főszakáccsal. Kérdezte, hogy hol dolgozom Londonban. Amikor mondtam neki, hogy sehol, azonnal megkérdezte, hogy “akkor munkát keresel?”. Olyan lelkes volt a hangja, hogy ebből az ajánlat már kiérződött. Gondolkodtam azon is, hogy vajon milyen lenne itt dolgozni hosszabb távon. A Matsalen-ben minimális dolgok cserélődnek az étlapon, egyébként minden nap ugyanaz lenne. Ugyanazt a munkát végezném minden nap, pontosan ugyanabban az órában. Ezt kb. egy hónapig tudnám csinálni. Ilyen szempontból a Matbaren izgalmasabb lenne, hiszen soha nem lehetne tudni, hogy melyik étel fogy majd jobban egy-egy szerviz alatt. Lehetne egy egészséges munka-magánélet egyensúly az életben, ahogy az itt dolgozóknak van is.
Érdekes, hogy itt én rivalizálást sem láttam a dolgozók között, vagy bármi áron teperést egy jobb pozícióért. Itt csapatmunka van, egyénileg pedig mindenki végzi a maga munkáját a tökéletesen működő futószalagon. Mindezek mellett elérték, hogy én 2 hét után úgy érezzem, hogy a csapat teljes értékű tagja vagyok. A Kacsában egy hónap után még mindig idegen voltam.
Azt hallottam, hogy MD stílusa még Svédországban sem általános. Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos volt látni és a része lenni akár csak egy rövid ideig is.