A Gail’s pékségről már korábban írtam, a cikk végén pedig említettem, hogy a cég egy bisztrót is üzemeltet, amit a Michelin Bib Gourmand-dal jutalmazott. Mi még mindig rendszeresen vásárolunk náluk, a péksüteményeik és a kenyereik ellenállhatatlanok, így nem is volt kérdés, hogy a bisztrójukba is el fogunk menni, ha végre lesz egy kis időnk.
Egyik hétköznap este színházba mentünk Zsoltival és felvetette, hogy mi lenne ha elmennénk ide kajálni előtte. A javaslatát elfogadtam, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd ott találkozunk. Tisztára olyan volt, mintha randiznánk, és annak következtében, hogy sokáig tollászkodtam a tükör előtt még el is késtem.

Az étterem az egyik csendes utcában van az Oxford Street mögött, így úgy döntöttünk, hogy a teraszon vacsizunk. A hely egyértelműen egy laza bisztró, ahol az ember nem feszeng, hanem elkezd csacsogni, lazít és jól érzi magát.

Könnyű fehérbort választottunk és az étlap nézegetése közben a felszolgáló felhívta a figyelmünket arra, hogy az összes felsorolt tétel előétel méretű, így nyugodtan rendelhetünk többet is egyszerre annak függvényében, hogy mennyire vagyunk éhesek.

A kenyeret vajjal és olívaolajjal ki nem hagytuk volna, ezt már ismerjük jól, ezúttal is remek.

Rendeltünk vékonyra szeletelt sült marhát mustáros vajjal és retekkel. A kenyérből és ezekből első osztályú szendvicset készítettünk.

Ez mentás, borsós ravioli volt. A menta és borsó klasszikus angol párosítás, ami a ravioliban sem okozott csalódást.

Kértünk sült makrélát is ami diós dresszinggel, paradicsommal, csicsókával és vizitormával érkezett. Annyi kifogásolnivalónk volt vele, hogy a vizitormánál a leveleket nem csipkedték le a szárról, ami ezúttal elég fás volt és egyáltalán nem volt kellemes megenni.

Ez Tunworth sajt volt (lágy, enyhén csípős ízzel), amit aszaltbarack-lekvár és pirítós kenyér kísért.

Mivel úgy gondoltuk, hogy még fér belénk desszert is, kértünk egy-egy csokis kekszet, amit frissen sütöttek és friss tejjel szolgáltak fel. Már csak ezért megérte idejönni. Arra nem hívták fel a figyelmünket, hogy ez rendes tej, úgyhogy amikor rájöttünk, mindkettőnk szeme felcsillant. Ez a desszert inkább a tejről szólt némi keksszel.

A Gail’s Kitchen korrekt bisztró konyhát visz, amitől nem fog elájulni senki, de arra tökéletes, hogy normális áron jó kaját együnk akkor, ha nem vagyunk extra éhesek.

Gail’s Kitchen
11-13 Bayley Street
Bloomsbury
London
WC1B 3HD

Látogatás: 2014. július 31.
Fizettünk: £76,50 / 2 fő

A számlát régi cigis dobozban hozták ki.