A Bocuse d'Or-ral egy időben megrendezésre került a Gastronord szakmai kiállítás és vásár is. Itt lehetett beszélni a termelőkkel, megkóstolni a termékeiket, tájékozódni a legújabb trendekről és nem utolsó sorban kapcsolatokat építeni.
Az utóbbi néhány évben Zsoltival párszor megfordultunk ilyen és ehhez hasonló kiállításokon, így ezúttal már nagyon szelektívek voltunk, tényleg csak azt néztük meg és fényképeztük le, amit még korábban máshol nem láttunk, vagy ötletesnek tartottunk. Az már elsőre feltűnt, hogy a kajás standokon nagyon bőkezűek voltak a kóstolókat illetően. Ha jó ütemben és sorok között mentünk, simán meg lehetett enni 3-4 fogást. Máshol is mindig vannak kóstolók, de csak apró, fél falatkák. Itt néhol két falatkák voltak, és akkor sem néztek furcsán, ha dupláztál valamiből. :) Külön plusz pont, hogy mindenki folyékonyan beszélt angolul.

Kb fél tucatnyi kávés stand volt, ezek a retró, színes kávéfőzők nagyon tetszettek. A svédek amúgy rengeteg kávét isznak, de azt a hosszú, vizes amerikai változatot. Az eszpresszó forgalmazóknak nem lehet könnyű dolguk velük.

Az elsősegély felszerelés minden konyha elengedhetetlen része. Ezek a ragtapaszok falra felszerelhető dobozkákban voltak, így, ha valaki elvágja az ujját, odamegy a falhoz és kihúz a dobozból egyet. Anélkül, hogy ki kéne venni valami szekrényből, majd nagy nehezen kinyitni az elsősegély ládát. Vérző ujjal ez nagyon macerás művelet. Ez meg gyors és praktikus is.

Ezeket a tölcséreket és mini torta formákat külön cég gyártja, mindegyik szín más ízesítésű, van köztük édes és sós is és lehet fagyasztani, de sütni is. Nagyon tutin néztek ki. www.la-rose-noire.com.

Csoki, csoki, csoki! A Valrhona csupa csodás minőségű és ízű csokikat gyárt.

Amikor a fickó megkérdezte, hogy ismerem-e a termékeimet, két csoki bonbonnal a számban bólogattam, hogy igen.

Aztán sikerült kinyögnöm, hogy én szinte csak ezekkel dolgoztam. Na, több se kellett neki, azonnal hozta az új termékeiket, hogy akkor kóstoljam meg ezt, és ez is, de ez is új ám! Mennyország, komolyan!
A képen látható golyócskák tejcsokis változatát képes voltam nagykanállal enni.

Olyan is volt, hogy kaptunk egy zacskót (3kg-os) tesztelésre az egyik új termékükről (Dulcey - karamellizált fehér csoki 32%), és annyira jól sikerült, hogy a személyzet kibontás után egy hét alatt megette a tartalmát. Mire a főszakács eljutott volna oda, hogy kipróbáljon egy receptet belőle, már nem volt elég a zacskóban és rendelnie kellett egy másikat. Ismeritek a sztorit, ilyenkor megkérdezte, hogy ki volt a dézsmáló, majd mondta, hogy ha elkapja kirúgja, de gondolhatjátok, hogy nem jelentkezett senki, mert mindenki csak egy kicsit evett belőle mindig...

Találtunk egy fűszeres standot is. A pultra kirakott színes fűszerek mindig csodásan néznek ki. www.gronabladet.com.

A következő pultnál pedig paradicsomok voltak minden mennyiségben. Imádom. Meglepődtünk, amikor a fickó mondta, hogy ő svéd paradicsomtermelő és 83 fajtája van. De azt, hogy ő "svéd paradicsomtermelő" úgy mondta, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy Svédországban a paradicsom megterem.

Sütik, ezeket is lehetett kóstolni, normális szeletenként. Határozottan bőkezűek voltak.

Kockás abroszok.

Egzotikus gyümölcsök.

Négyféle tengeri só.

Aszalt és magvas gyümölcsök.

Ezen a standon késélező köveket árultak, de megvétel előtt meg lehetett tanulni a helyes használatukat.

Itt meg egy kisebb vagyon értékű sáfrány volt kirakva. Életemben nem láttam még ennyit egy kupacban. Egy videón mutatták be, hogy hogyan gyűjtik és dolgozzák fel.

A szigorú alkohol törvény miatt a kiállításnak ez a része teljesen el volt különítve. Az egyik boros standon találkoztunk egy magyar sommelier-vel is.(www.herdenstam.se) Több, mint 30 éve Svédországban él már és nagyon örült, amikor hallotta, hogy mi is magyarok vagyunk és persze kóstolgattunk mindenféle borokat is az ő ajánlásával.
Az egyik vörösbort azért kóstoltuk meg, mert az volt a címkéjére írva, hogy "You fuck my wine?!". Lássuk be, boros címkének ez elég szókimondó. A történet mögötte, hogy ez a szőlőfajta nem szolgáltat jó minőségű vörösbort ezért Franciaországban és Magyarországon kivágták a tőkéket és megszabadultak tőle. Kivétel az a francia bor termelő, aki beintett, hogy az ő bora akármilyen gyenge minőségű, azzal senki ne baszakodjon. És ezt a címkéjére sem félt ráírni. Ezt amúgy asztali bor minőségben árulják. Valóban nem egy csúcsminőség, de egy hagyományos pörkölthöz hétköznapokon nincs szükség többre.

Miután megkóstoltunk néhány bort, kaptunk sajtos, köménymagos rudat, tisztára olyan volt mintha otthon lennénk. :) A kóstolás végén pedig kaptunk egy kis magyaros svéd kolbászt is. Utána pedig elkezdtünk beszélgetni azzal a fickóval, aki szakács kabátban volt a standon(www.huntandcook.se). Kiderült, hogy néhány évet ő is Londonban dolgozott, meg Párizsban is, csupa Michelin csillagos helyen, úgyhogy a téma már adta magát egyből. A több évnyi csillagos főzés után most saját lábra szeretne állni, mert olyan hajtás mellett az embernek nem lehet családi élete. Szóval épített a kertjében egy spéci hideg füstölőt, és könyvet ír a húsok pácolásáról és füstöléséről. A kiállításra hozott egy sonkába tekert füstölt szarvashús golyót aminek a közepében libamájkrém volt. Miközben elénk tette, azt mesélte, hogy tegnap Heston B. is kint volt a kiállításon, de már nem tudta megkóstoltatni vele ezt, mert este jött és elfogyott. Szóval ez az, amiről előző nap HB lemaradt én meg megkóstolhatom. Tuti nem lehet rossz. Ez a kis golyó kaja szempontjából az "Úr Isten" kategóriába tartozott. Evés közben nem volt más, csak a szárított sonka, az enyhén füstös szarvas hús, majd középen olyan krémes libamáj, amilyet én még életemben nem ettem. Heston tényleg sajnálhatja, hogy lemaradt róla!

Ittunk még gyümölcsös svéd cidereket is. Északi bogyós gyümölcsöset, citromos gyömbéreset és epres zöldcitromosat. Az volt jó bennük, hogy a gyümölcs íz mellett hiányzott az ezekre a ciderekre jellemző édesség, amit én úgy utálok. A citromos gyömbéres volt a legjobb. A fickó azt mondta, hogy még újak a piacon, de idővel szeretnének külföldi forgalmazást is. Nagyon várjuk! www.alskacider.com.

Sikerült megkóstolnunk a svéd hagyományos alkoholt is, amit úgy hívnak, hogy Aquavit és azt jelenti, hogy "az élet vize". A 15. század óta főzik, az alapja egy ízesítetlen párlat amihez fűszereket adnak. A svéd hagyományos ízesítés az édesköménymagos, római köménymagos, ánizsmagos. Ezek rettenetesen erős fűszerek magukban is, együtt egy 40%-os lötyiben pedig egyenes brutálisak. Nem volt finom, na. Ezt szokták whiskey-vel is ízesíteni, az már egy fokkal ihatóbb volt, a bodzás pedig egyenesen finom. Még koktélt is kevertek belőle nekünk, az is nagyon ízlett. Rendes turisták vagyunk, megkóstoltuk az összeset, így a hangulat is megvolt a nap hátralévő részére. A hölgy még azt magyarázta nekünk, hogy nekik sincs könnyű dolguk a piacon, mert a svédek nem isznak rövid italokat. A sört és a bort állítólag jobban kedvelik. www.altia.se.

Stockholm, mint város, nagyon tetszett. A levegő tiszta, rengeteg park és zöld pacni van mindenfelé, a város tágas, tehát nincs épület, épület hátán és az emberek még csúcsidőben sem rohantak úgy, mintha kergetnék őket (nem úgy, mint Londonban). Szóval ahhoz képest, hogy főváros, nyugodtnak tűnt. Bár ez is viszonylagos, mert Londonhoz képest nekem már Budapest is az. A városi sétákat persze itt sem hagytuk ki, erről képeket itt tudtok nézni.
Egy ilyen séta alkalmával fedeztük fel a helyi vásárcsarnokot, rendes nevén Saluhall-t.

Gasztró turistáknak kötelező program. Van néhány nyüzsgő bisztró és bár bent, így attól sem kell félni, hogy mi lesz, ha ránk tör az éhezés.

A henteseknél olyan húsok voltak, mint a mesében.

Ez pedig az egyik halas pult volt, csupa friss fogással.

Ezt a kardamomos, édes zsömlét szinte minden pékségben, kávézóban és utcasarkon lehetett kapni. Zsolti általában ezt reggelizte. :)

Ez pedig kardamomos répa torta volt, ezt is kávézókban árulták.

A város egyetlen negatívuma, hogy sajnos rengeteg román kéreget az utcán, metrón, aluljárókban és köztereken is. Nem nyomulósak, még csak veszélyesnek sem tűntek, de ott vannak mindenhol a markukat tartva.

Fotók: az utolsó kettő kivételével, Fejér Zsolt.