Régóta ki szerettem volna már próbálni, főleg azért, mert nagyon dekoratívan néz ki. Pont ezért azt gondoltam, hogy az elkészítése is nagyon bonyolult, így soha nem néztem utána igazából. Egészen mostanáig, mert most ráérek ilyen bonyolult dolgokra is, mint a challah. Meglepődtem, amikor elolvastam a receptet, ugyanis már szinte nevetségesen egyszerű: összetevőket kimér, dagaszt, pihentet, formáz, összefon, pihentet, süt. A biztonság kedvéért utánanéztem ennek a fonás dolognak is, hátha abban van a trükk, de igazából csak azt tanácsolták, hogy ha a hűtőben pihentetem a tésztát és utána fonom hidegen, akkor egyszerűbb lesz dolgozni vele.
A korábbi kalácsos tapasztalatim alapján arra jutottam, hogy ha alaposan kidolgozom a tésztát és hagyom elég időt pihenni, akkor lehetetlen lesz elrontani.

Hozzávalók:

• 900 g fehér kenyér liszt
• 75 g cukor
• 4 tojássárgája
• 2 egész tojás
• 70 g étolaj
• 290 g meleg víz
• 17 g só
• 9 g száraz élesztő

Az élesztőt egy kevés vízben feloldottam, majd összekevertem mindent egy edényben és alaposan kidolgoztam. Vékonyan lisztezett felületen hagytam pihenni 2 órát, majd kicsit átdolgoztam megint és hűtőszekrénybe tettem 6 órára. Utána három részre osztottam a tésztát (3 x 500 g lett) és hosszú csíkokra nyújtottam őket. A három részt összefontam, majd vékonyan kiolajozott kuglóf formába tettem, folpackkal lehúztam a tetejét és visszaraktam a hűtőbe éjszakára (kb. 11 órát pihent így).

Szombat reggel képes voltam 7-kor felkelni azért, hogy megsüssem reggelire. Tojással megkentem a tetejét, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tettem 15 percre, majd a hőfokot levettem 150 fokra, megforgattam és további 15 percet sütöttem.

A lakást betöltötték a felkelő napsugarak és a meleg tészta illat. Én részemről alig vártam, hogy Zsolti felkeljen és végre reggelizzünk. Brutálisan finom lett, az eredmény pedig magáért beszél.

Ennek is van nagyon sok fajtája, ez is amolyan ahány ház annyiféle recept és szokás, ahogy készítik. Lehet mákot vagy szezámmagot szórni a tetejére; lehet egyenesen fonni; lehet kerekre fonni a közepét üresen hagyva (ahogy én is csináltam); lehet teljesen összetekerni, hogy középen se legyen lyuk; és persze lehet 4-es 5-ös vagy akár 6-os fonatokat is csinálni.

Az eredeti receptet Jeffrey Hamelman: Bread, a beaker’s book of techniques and recipes című könyvéből szedtem.