Körülbelül azóta ki voltam éhezve egy jó steak-re, amióta a húsos pályán rendszeresen sütöm őket. Annyira jól néznek ki, jó az illatuk, szó szerint öröm rájuk nézni. Gondolom az evés része is ilyen lehet a vendégeknek az asztalnál. Főleg akkor sóvárgom utánuk, ha éhes vagyok szerviz végén. Ah – ide nekem egyet, azonnal! Dehát ez nem így megy.
Szabadnapjaimon aztán elfeledkeztem a sóvárgásomról, mert nem volt a szemem előtt. Zsolti viszont nem, mert szinte kétnaponta hallgatta a nyavalygásomat, hogy “még mindig nem ettünk steak-et!” Úgyhogy felvetette, hogy mi lenne, ha egyik nap sütnénk egyet itthon. Jóóóóó, bologattam, ahogy csak tudtam. Úgyhogy fogtuk magunkat és elmentünk steak-nek valót vásárolni.
Az utunk a Waitrose-ba vezetett, mert biztosak voltunk benne, hogy ott lehet olyan húst kapni, amilyet szeretnénk, ráadásul a minősége is jó lesz.
A boltba belépve a zöldséges részhez érkeztünk először. Ide beraknám a köztünk lezajlott beszélgetést:
- Zs: a steakhez valami salátát kéne enni, nem?
- E: ehetünk hozzá azt is.
- Zs: miért, mit akarsz még egy 300 g-os húshoz?
- E: krumplit. Az íze miatt, mert finom.
- Zs: most komolyan? Aztán csak még dagadtabbak leszünk…
- E: (nevetek) na jó akkor elég lesz a saláta.
Odébbsétáltunk és megvettük a zöldeket. Mentünk volna tovább, megálltam. Zsolti rámnéz, kérdi, hogy mi van.
- E: én akkor is akarok krumplit venni!
- Zs: ne már, most komolyan? (nevet)
- E: IGEN! HÚST KRUMPLIVAL KELL ENNI, mert az finom és én szeretem, te meg eheted a salátad hozzá, ha nem kérsz! (nevetek)
- Zs: (megadóan és mosolyogva) jó, akkor vegyél krumplit is.
Hehe, vettem is!
A húsos pultnál kiválasztottunk egy több mint 1 kg-os sirloin-t (hátszínt). A papírján az volt, hogy szárazon és csonton érlelt. Mondtuk az eladónak, hogy az egészet elvisszük. Meglepődött, mi meg szabadkoztunk, hogy hát… izé… steak 3 főnek lesz. Akkor is csodálkozva nézett ránk, még az árát is elmondta, hogy biztos, hogy el akarjuk-e vinni, de mondtuk, hogy jó, visszük.
Itthon a húst sütőpapírba tekertem, majd egy tányoron a hűtőszekrényben helyeztem el másnapig.
Az az igazság, hogy már alig vártam azt a bizonyos másnapot.
Reggel aztán kitettem a pultra megint, hogy szobahőmérsékletű legyen, amikor sütöm. A papírt csak a szeletelés előtt szedtem le róla. (Így bogár-, légy- és macskabiztos volt.)
Az ebéd elkészítése kb. egy órát vett igénybe. A husikhoz készítettem pirított krumplit, snidling szószt, kevert salátát és egy saláta öntetet.
Krumpli, hozzávalók (3 főre)
- 750 g bébi újburgonya
- 1 db babérlevél
- só, bors
- olíva olaj
- kakukkfű
A burgonyát sós, babérleveles vízben puhára főztem, lecsöpögettem és olíva olajjal kikent tepsire tettem. Sóztam, borsoztam, rászórtam a kakukkfüvet és 200 fokra előmelegített sütőbe tettem amíg aranybarna lett. (Kb. 20 perc)
Snidling szósz, hozzávalók (3 főre)
- 500 ml zsíros tejszín (én double cream-et használtam)
- só
- 2 nagy csokor finomra vágott snidling
A tejsznít ¾-ére visszaforraltam, hogy sűrűbb legyen, sóztam; amikor elkészült levettem a tűzről és hozzáadtam a finomra vágott snidlinget.
Kevert saláta és dresszing, hozzávalók (3 főre)
Saláta:
- 2 közepes fej római saláta vékony csíkokra vágva
- 150 g koktél paradicsom négybe vágva
- fél kígyóuborka kockákra vágva
- 1 tk szárított oregánó
Dresszing:
- olíva olaj
- só, bors
- 1 gerezd apróra vágott fokhagyma
- 1 dl víz
- sherry ecet (ízlés szerint)
A dresszinget egy kis tálban kikevertem és beízesítettem. Összeraktam a zöldeket is egy nagyobb edényben és tálalás előtt összekevertem az öntettel.
Sirloin steak, hozzávalók (3 főre)
- kb. 1050 g érlelt sirloin
- mogyoró olaj
- só, bors
A húst megpróbáltam 3 egyforma szeletre vágni. Ez nem volt egyszerű, mert a kedves eladóknak a boltban sikerült eszméletlen ferdén szelni az előzőeket, úgyhogy az egész darab csámpás volt. Ennek következtében az én szeleteim is ferdék lettek. (Egy szelet kb. 350 g-os volt.) Ez hozta magával azt, hogy nem sültek mindenhol egyenletesen.
Sütés előtt megkérdeztem a fiúkat, hogy hogyan szeretnék enni. Zsolti mediumra kérte, a tesója pedig átsütve. Na ezen Zsolti teljesen kiakadt, és mondta, hogy nem süthetem meg jobban, mint medium. Már érződött a parázs vita a levegőben és az a tapasztalatom, hogy semmi értelme ráerőltetni az ilyenket az emberekre, mert úgyis az “erőltető” jár rosszabbul hosszú távon.
Igen, én is próbáltam “nevelni” a családomat, hosszú történet és amúgy is megérne egy másik sztorit, szóval a konklúzió az, hogy jobb a békesség. Mondtam, hogy ha ő így kéri, én így csinálom és pont.
Felhevítettem egy vas serpenyőt olyan forróra, hogy majdnem füstölt már.
A husikat sütés előtt megkentem mogyoró olajjal és meg is sóztam őket. Borsot csak az asztalnál tekertünk rájuk. Ha sütés előtt borsozzuk, akkor megég.
Az átsütött steak-et kezdtem először sütni. Egyik oldal, másik oldal, gyakran forgattam. Majd amikor kellően kérges lett, beraktam a sütőbe, amíg elkészült. (A krumplival teljesen jól megfértek egymás alatt/felett a rácsokon.)
A másik két szelettel is hasonlóan jártam el, egyik oldal, másik oldal, gyakran forgattam, majd amikor jónak éreztem, kivettem a serpenyőből és egy rácson hagytam pihenni őket, amíg az átsütött is elkészült.
A kertben terítettünk meg, szikrázóan sütött a nap. Mire végeztem mindennel, úgy éreztem, hogy majd’ éhen halok. Aztán nekiestünk és vörösbort is kortyolgattunk hozzá. Ízek orgiája volt a számban, imádtam az egész lakománkat.
A steakek pedig tényleg nem sültek egyenletesen, a vékonyabb vége medium lett a vastagabb pedig medium rare.
Itt a végén azért megemlíteném, hogy azt a pirított krumplit Zsolti is bátran pakolta a tényérjára, aztán pedig a hússal együtt a szájába. Hiába, én megmondtam, húst krumplival kell enni, mert az finom.
