Idén a cég vezetősége úgy döntött, hogy a bray-i éttermeknek közös személyzetis bulit szervez január 8-án. Ami nem is rossz ötlet, mert nagyjából úgyis ismerjük egymást.

Nálunk vasárnaponként 12-16 óráig van konyha, viszont azon a délutánon bezártunk egy órával hamarabb, hogy mindenki el tudjon készülni és időben, 19:30-ra, odaérjen a bulira. Kihangsúlyozták, hogy nem lehet melegítőben, edző cipőben és farmerban menni, elvárnak egy normális megjelenést. A részvétel pedig „önkéntesen kötelező” volt, ugyanis a séfünk közölte, hogy mindenkitől elvárja, hogy legalább egy rövid időre megjelenjen, hiszen ez a buli rólunk szól.

Azt találgattuk, hogy vajon HB ott lesz-e. Én azt mondtam, hogy igen, ott lesz, mert ez mégiscsak az ő cége, az ő éttermei, mi neki dolgozunk, vagy legalábbis az ő neve alatt. Volt olyan, aki azt mondta, hogy szerinte nem, mert neki van más dolga is, mint egy személyzetis bulival foglalkozni. Nem baj én azért kijelentettem viccből, hogy ha ott lesz, nekem kell egy fénykép vele. Miért ne? :)

A beosztásom pont úgy jött ki, hogy vasárnap is és hétfőn is dolgoztam, úgyhogy a személyzetis buli oké, ameddig tart (11:30-ig) de az utó buliról szó sem lehetett, különben a másnapot az ágyamban tölteném és nem a munkahelyemen. Pech.

Megpróbáltam összeszedni magam, de eléggé izgultam, mert az elvegyülésről szó sem lehetett részemről, ugyanis én vagyok az egyetlen lány a Hind’s Head konyhán (20 fiú kollégám van jelenleg). Szóval ezek után, ha az ember lánya pirosra festi a körmét (amit a konyhán nem tehetek meg), kisminkeli magát (soha nem hordok sminket munkában) és felvesz egy normális ruhát (szakács kabát helyett) egy 10 centis tűsarkúval (biztonsági trampli cipő helyett); na, akkor az elég feltűnő lesz.
Oké, semmi gond, indulás előtt ittam egy barackpálinkát, csak hogy ne érezzem magam annyira rosszul az elején. Használt. Eléggé megbámult mindenki, meg aztán volt olyan, aki meg sem ismert elsőre, mert szerinte annyira más voltam. Az egyik kedvencem ezzel kapcsolatban az volt, amikor a személyzetis főnökasszony megnézte a cipőmet és mondta, hogy belegondolt abba, hogy én ezekkel a lábakkal állok naponta legalább 12 órát. - Hm… hát igen, azt nem akartam neki mondani, hogy tavasszal úgy tervezem, hogy félmaratont futok.
Még a cég ügyvezető igazgatója is odajött köszönni meg megmondani, hogy csinos vagyok, és hogy mennyire máshogy nézek ki, mint a konyhán. – Köszi.

Miután mindenki szerzett magának italt és üdvözölt mindenkit, feltálalták a vacsit, ami semmi extra, normál 100 fős rendezvényes büfé kaja volt, de a desszertek rettenetesek voltak. 9-kor mindenkit áttereltek a nagy terembe, ahol a zene is volt később, és … megjelent Heston egy mikrofon előtt, hogy akkor most Ő beszédet mond. Senki nem tudta, hogy jön, gondolom, ez volt a meglepi. Amúgy nagyon klassz beszéd volt, örült, hogy így együtt látott bennünket, és mondta, hogy köszöni a kemény munkánkat, és hogy nem is gondolta volna, hogy mindenki ennyire csinos (smart) lesz, és ezt nagyon szépen köszöni. A beszéde legmókásabb részei azok voltak, amikor mesélt arról, hogy milyen volt a Kacsa, amikor megvette. Egy „dodgy pub”-nak (lepukkant kocsmának) jellemezte, amit később bisztrónként nyitott meg. A nyitás után kapott Bray önkormányzatától egy levelet, hogy üdvözlik a faluban és nagyon örülnek neki, hogy nyitott egy éttermet, DE ők úgy gondolják, hogy a név nem illik bele a falu légkörébe. A miért kérdésre azt választ kapta, hogy ha a „Duck” szóban kicseréli a „D” betűt „F” betűre, akkor az, nagyon csúnya lesz. Ezen azért jót nevettünk, és a név azóta sem változott. :)

A beszéd után HB még ott maradt a bulin és láttam, hogy többen fényképezkednek vele. Nem hittem a szememnek. Fogtam az egyik kolléganőmet és odarángattam magammal, hogy akkor menjünk és csináljunk mi is fényképet, vagyis hogy ő rólunk. Beszélgettem vele néhány szót, meglepődtem azon, hogy mennyire normális és érdeklődő, egyáltalán nincs elszállva magától, a főzésről pedig ugyanolyan szenvedélyesen beszél, mint a tv műsoraiban. A rövid beszélgetés után meg is csináltuk a fotót, amit később néztem meg, és csak akkor láttam, hogy totál homályos lett, nagyjából használhatatlan. Mi ez, ha nem szerencsétlenség? Úgyhogy mentem a bárhoz és kértem magamnak egy italt. Szörnyen éreztem magam, ezek után odamenni hozzá, hogy csináljunk másik képet halál ciki.

Kb. fél órával (meg néhány itallal) később láttam, hogy még mindig itt van és a terem másik végében beszélget a többiekkel, amiből nagyjából annyit sikerült elcsípnem, hogy valaki azt mondja neki, hogy nagyon jó, hogy eljött és csinálhatna-e vele egy fényképet, mert hiszen ő mégiscsak egy celeb és ez tök menő. Nem hittem a fülemnek, hogy ilyen dumát levágnak neki, és de, és ezen még Heston is jót szórakozott és mondta, hogy persze. Úgyhogy én is odamentem hozzá és csináltunk egy másik képet is, ami minőségre jobb lett, viszont körbe vigyorgom a fejemet rajta, mert örültem, hogy lesz egy közös normális képem Heston Blumenthal-lal. A közös kép meg is lett, de a normálistól sajna nagyon távol áll. :)

Utána még kb. 20 percig beszélgetett velünk éttermekről, Michelin csillagról, felszolgálókról és arról, hogy mi az, amire szerinte oda kell figyelnünk. Nagyon klassz volt. Közvetlen, barátságos fickó, aki két lábon áll a földön minden arrogancia és felsőbbség érzet nélkül. Pedig neki aztán lenne miért fenn hordania az orrát, és nem. Egyáltalán nem. Így is lehet.

A beszélgetés után sikerült egy képet csinálnom róla és a Kacsa desszert főszakácsáról, ahogy táncolnak meg bolondoznak, mert azért buli volt. :)

Heston fél 11 körül angolosan távozott, de szerintem így is tovább maradt, mint tervezte és látszott rajta, hogy ő is jól érezte magát és jól szórakozott.

A buli azonban még nem ért véget, mi fél12-ig még táncoltunk meg jól éreztük magunkat. Nos, a többség még utána is egy másik buliban, de azt én kihagytam.

A másnap

Én egész jól fel tudtam kelni, túlzás azt mondani, hogy lendülettel mentem dolgozni, de bent voltam időben.
Az egyik előkészítő szakácsnak is bent kellett volna lennie már reggel 5-kor, fél9-től pedig nekem segítenie 3-ig. Az 5 helyett bejött 9:30-kor még aznaposan, kiröhögtem és mondtam neki, hogy szerintem akkor menjen is haza megint. Próbált maradni, hogy összeszedi magát, de 10:05-kor aztán csak hazament. :) Később a többiek mondták, hogy fél4-kor még bulizott. Upsz! :)
Az üzletvezető is nyúzottan jött be, ilyennek még soha nem láttam, aztán eszembe jutott, hogy a buli előtt azt mondta, hogy nem tervezi, hogy sokáig marad, de elmenni csak kapuzáráskor láttam, amikor mindenki mást is. :)
A junior séf helyettes tök másnapos volt, próbálta takargatni, de elég nehezen ment neki.
Aki szabadnapos volt hétfőn, az meg egész nap ágyban volt. Mázlisták.

Rettenetesen jó buli volt. Meg aztán az embernek nem minden nap van lehetősége beszélgetnie egy Heston Blumenthal-lal, de pláne nem közös fényképet csinálnia vele, még ha az vacak, akkor is. :)