Az első szakácskabátomat 16 évesen kaptam. A suliban vendéglátós szakra jártam és ugyan az érettségizős osztályhoz tartoztam volt heti 2-3 óra tankonyhai gyakorlatunk is, ahol főleg csak bohóckodtunk. A szabály az volt, hogy teljes konyhai díszben kellett ott megjelennünk. Ez fehér sapkát, fehér hosszú ujjú szakácskabátot, fekete-fehér apró kockás nadrágot, fehér derékban megkötős kötényt és fekete biztonsági zárt cipőt jelentett.
A helyzet az volt, hogy a kabátot, a kötényt és a sapkát mindegyikünk csak-csak beszerezte, a nadrágot már nem mindenki, úgyhogy sokan csak egy feketét vettek fel, biztonsági cipője meg egyikünknek sem volt. Senki nem tette szóvá, de ezek mellett a szakács gyakorlati oktatónk fehér szoknyában, fehér harisnyában és fehér polóban tartózkodott a tankonyhán.
Érettségi után persze a 35 fős osztálylétszámunk is megcsappant, de azért a többség (27 fő) ott maradt a 2 éves technikusi képzésen, amiről még a tanárainknak is csak halvány sejtése volt, hogy mit is jelent. Ott már volt heti egy nap gyakorlat, ami 3 hetes beosztásban úgy épült fel, hogy első héten szakács gyakorlat, második héten cukrász gyakorlat és harmadik héten felszolgáló gyakorlat volt. Ide már mindannyiunk beszerezte a szükséges felszerelést, de biztonsági cipőnk még mindig nem volt. És persze kellett egy felszolgálós cucc is, ami lányoknál fekete cipőből, fekete nadrádból, fehér blúzból, fekete mellényből, meg fodros kiskötényből állt, amiről én mindig a pornó filmekre asszociáltam. Rettenetes volt.
A fiúknál már nem tudom, hogy mi volt a követelmény, mert ha jól emlékszem az egész osztályban csak egy volt belőle, és szerintem soha nem beszéltem vele 2 szónál többet.