A ‘pop-up’ erdetileg azt jelenti, hogy ‘felugrik’, ‘felbukkan’. Éttermi környezetben ezt azokra az eseményekre értjük, amik egy-két napig vagy akár néhány hétig elérhetőek, aztán eltűnnek.
A Borkonyha ‘Budapest találkozik Londonnal’ címen két estére Londonba látogatott. A vacsorákra neten keresztül lehetett foglalni, előre fizetéssel. Az öt fogásos menü 59 fontba került / fő plusz a weboldal felszámolt £0.5 kezelési költséget. Mi február 3-ára foglaltunk.
A vacsorát megelőző nap kaptunk egy e-mailt, mi szerint legyünk szívesek pontosak lenni, mert az első fogást szeretnék nem sokkal 7 óra után felszolgálni.
“Please note the first course of the dinner will be served shortly after 7PM so please make sure you’re on time.”
Én normális esetben 7.00-ra képes lettem volna beesni. Ezúttal megerőltettem magam és 6.45-re odaértem. A helyszín a House of Vans volt a Waterloonál. Téglás, deszkás hely, pince hűvösséggel, árkádokkal, párával és dübörgő vonatokkal a fejünk felett. Igazi londoni pop-up-nak való hely, de az tény, hogy nem a Borkonyhától megszokott stílus.
A ‘győződjünk meg róla, hogy pontosak leszünk’ úgy nézett ki, hogy mindenki odaért időben, csak a szervezők késtek 20 percet. 7.05-kor ki is nyitották az ajtót, addig a járdán ácsorogtunk, majd a biztonságiak ellenőrizték a jegyeinket és utána küldtek tovább abba a terembe, ahol az asztalok voltak a nyitott konyhával. A kb 60 fő leültetése és az italok felvétele fél órát vett igénybe. Addig túléltük a háromféle kenyérrel és vajjal.
A menühöz lehetett kérni borsort is (£26 / fő), ami kizárólag magyar borokból állt.
Az első fogás kacsamáj volt céklával; Crispy duck liver, beetroot textures - Gróf Degenfeld Muscat Blanc. (A kép minősége miatt elnézést kérek.) A közönségnek nagyon ízlett. Itt nem lehet minden sarkon kacsa- vagy libamájat kapni. Ha lehetne sem vennék meg, mert fogalmuk sincs, hogy hogyan kell elkészíteni. A csirkemájat is csak a kelet-európaiak vásárolják.
A második fogás csicsóka krémleves volt pisztránggal; Jerusalem atichoke cream soup, marnated rainbow trout – Oremus, Mandolás, Tokaji dry. Először kaptunk egy tányért, amiben a leves körete volt: csicsóka püré, chips, kockák és a pisztráng. Utána egy barna üvegcsében érkezett a leves, amit mindenki magának kitöltött a tányérba. Az este egyik legjobb fogása volt nem csak az íze, hanem a különlegessége miatt is. Az ilyen formában elkészített és felszolgált levesek errefelé nem divatosak.
A harmadik fogás friss hal volt lencsével és kolbásszal; Fresh fish from Billingsgate Market, lentil, chorizo sauce – Szepsy, Király Furmint, Tokaji dry. Az a kolbász, amit a szószhoz használtak egyáltalán nem chorizo volt. Balgaság volt annak fordítani. A mellettem ülők meg is jegyezték, hogy ez még csak nem is hasonlít rá. És egyáltalán… egy magyar pop-up vacsorán Londonban mi a fenéért használnának spanyol kolbászt? Az étel amúgy ízletes volt.
A negyedik fogás szarvas bélszín volt banántortával és zellerrel; Deer fillet mignon, banana cake, celeriac – Bolyki Egri Bikavér, Eger Red. A húst Magyarországról hozták, nagyon finom volt, de nekem a banános piskóta nem ízlett.
Az ötödik, és egyben utolsó, fogás túróhab volt joghurttal, körtével és barack pürével; Cottage cheese mousse, youghurt sponge, pear – Oremus Tokaji Late Harvest Tokaji Sweet. A mellettem ülő társaság ismét megjegyezte, hogy ez egyáltalán nem ‘cottage cheese’. Itt már nem bírtam ki, hogy ne szóljak bele a beszélgetésükbe és megmondtam nekik, hogy nem az. Rossz a fordítás és ez igazából ‘cow’s curd’. Ezt leszámítva a desszert osztatlan sikert aratott.
A vacsora után oda lehetett menni Ákosékhoz beszélgetni, amit sokan ki is használtak. A kaja jó volt, de érződött, hogy ez a Borkonyhának egy egyszerűsített változata. A konyha szempontjából ez az esemény egy 70 fős rendezvény lebonyolítása volt, ahol mindenki ugyanazt eszi, ráadásul a helyszín is kívül esett a csapat komfort zónáján. Ennek ellenére remek munkát végeztek én nagyon értékelem, hogy a magyar gasztronómiát külföldön is népszerűsítik.
A két teltházas este azt mutatja, hogy igény határozottan volt rá. A szerviz összességében borzasztó volt, a teremben pedig kb 15 fokos hőmérséklet volt, úgyhogy a végére eléggé fáztunk.