Isztambulban sétálva akaratlanul is piacokba botlottunk. Gyakorlatilag az egész belváros egy kirakodó vásár, ahol a ruhától elkezdve a kaján keresztül az elektronikai cikkekig mindent lehet kapni.

Fűszerpiac (Mısır Çarşısı vagy Egyiptomi Bazár)

Itt helyieket egyáltalán nem lehetett látni, turistát viszont annál többet. Hétfőn a folyosókon csak lézengtek az emberek, így minden árus el akarta adni nekünk a portékáját, néhol elég nyomulósan. Szombaton viszont már lépni is alig lehetett a tömegtől, és az árusok nagy része is vevőkkel volt elfoglalva.

A bejárat

Az ilyen aranyat áruló üzleteket muszáj volt megbámulni.

Turkish delight (lokum)

Az egyik üzlet bejárata a folyosóról

Fűszerek

Sajtok

Szappant is lehetett kapni

Ilyen volt hétfőn a folyosó

Ilyen pedig szombaton

A piacok környékén, és egyébként mindenfelé a városban, több tucatnyi méteráru üzletet lehetett találni, szebbnél szebb anyagokkal és ruhákkal.

Kapalıçarşı (jelentése: fedett bazár), de a turisták csak Nagy Bazárként ismerik. Ez az egyik legnagyobb és legöregebb fedett piac a világon. 61 fedett utcában 3000 bolt található.

Ezek a lámpák nagyon tetszettek, legszívesebben az egész boltot hazahoztam volna a lakásba. :)

Az egyik folyosó

Ennyi üzlet között azért kávézók is akadtak, ahol a fáradt turista megpihenhetett egy kicsit.

Néhány helyen egyértelműen látszódott, hogy mit is jelent a 'fedett utca'.

A bazárban külön részleg van a bőrösöknek. Az egyik üzletbe bementünk, puszta kíváncsiságból. A fickó tucatnyi bőrkabátot felpróbáltatott velem, biztosítva róla, hogy csak nekem különleges, nagyon jó áron eladja. Aztán ebben az angol tudása ki is merült, mert azt már nem értette meg, hogy hiába áll jól a kabát, ha úgy kell tartanom magam, mint Quasimodo, mert mellben olyan szűk volt mindegyik. Rendkívül csalódott volt, amikor nem vásárolva semmit távoztunk.

Çarşamba Pazarı (Szerdai piac)

A város egyik legrégebbi és legnagyobb piaca a Fatih mecset melletti utcákban északnyugat, délnyugat és délkelet felé. Fatih Isztambul legvallásosabb kerülete, itt nem lehetett fiatal lányt, asszonyt, nőt kendő nélkül látni. Ha már ott jártunk, akkor a mecsetet is megnéztük, ami sokkal nyugodtabb és békésebb volt, mint a Kék Mecset a belvárosban. Gondolom ez annak köszönhető, hogy rajtunk kívül nem voltak turisták.

A piacon már egyáltalán nem láttunk turistákat és az árusok sem beszéltek angolul. Itt inkább ruhát, műszaki cikkeket és szőnyegeket lehetett kapni. Török ételeket az asszonyok árultak kicsi standokról, ezek garantáltan otthon készültek reggel, igazi házias fogásoknak néztek ki, de mi itt nem ettünk.

Mivel aznap csodaszép idő volt, Zsoltival úgy döntöttünk, hogy lesétálunk a dombról. Belebotlottunk egy olyan utcába, ami tele volt hentesekkel, fűszer és dohány árusokkal. Ők szintén egy szót sem beszéltek angolul, viszont az árujuk jóval szebbnek nézett ki, mint amit a turistás piacokon lehetett kapni, úgyhogy itt vásároltunk meg mindent, amit haza akartunk vinni.

Sajtok

Sózott bél

Dohány

Gránátalma

Fűszeres

Bárányfejek

Hentes

Turkish delight minden mennyiségben

Fokhagyma és paprika bolt

A fűszerpiactól kicsit jobbra elsétálva egy másik, turistáktól mentes, utcai piacba botlottunk, ahol az üzletek között rengeteg kaja árus volt.

Forgó szenes grill. Életemben nem láttam még ilyet, a picike hely annyira népszerű volt, hogy emberek az utcán sorban álltak, hogy le tudjanak ülni enni. Ez itt nagy szó, mert a tapasztalatunk az volt, hogy a törökök utálnak várni, a nyugodt sorbanállás fogalma pedig ismeretlen számukra.

Ebből egy kis darabot megkóstoltunk. Nagyon finom volt, és a látszat ellenére, nem vészesen édes.

Másik fajta grill

A különböző piacokon bóklászva lehet látni embereket teás tálcákkal. Rengeteg fekete teát isznak, sok cukorral, amit lefőznek, majd az ilyen tea hordó emberek kiviszik őket a standokhoz. Csak és kizárólag üvegpohárral és tányér alátéttel szolgálják fel a teát még akkor is, ha a piac tömött.

És egy videó a végére a piaci hangulatról.