Zsolti szülinapja december közepén, pont a karácsony előtti őrült rohanáskor van. Már rutinosan minden évben még október végén kérek erre legalább 2 szabadnapot, hogy az ünneplés garantált legyen. Tavaly csoki étteremben voltunk, idénre viszont azt találtam ki, hogy mivel tortát úgysem lett volna időm készíteni neki, elviszem a város legjobb cukrászához egy délutáni sütizésre, majd utána pedig koktélozni. Utóbbi mellett azért döntöttem, mert Londonban szombat kora este iszogatni egy menő helyen nagyon hangulatos és az éjszakához képest nyugodt.
William Curley: karrierje során olyan híres séfekkel dolgozott együtt, mint Pierre Koffmann, Raymond Blanc és Marco Pierre White. Nagyon fiatalon, 27 évesen a Savoy főcukrásza lett, majd 2007-ben (és utána még 3 évig) megkapta Britannia legjobb csokoládészakértője díját. Az első cukrászdáját 2004-ben nyitotta feleségével, Suzue-val, aki szintén cukrász. A desszertjeikhez a kiváló Amedei csokit használják. A szalonjaik a mai napig különlegesek, amolyan luxus cukrászdák. A ‘Couture Chocolate Cookery Book’ című könyvük cukrászoknak kötelező, de mindenki másnak is ajánlom, akit érdekelnek a komolyabb éttermi desszertek.
Én Zsoltit a Belgravia szalonba vittem, mert abban minden hétvégén kínálnak egy 6 fogásos desszert kóstoló menüt. A koncepció egyedi és biztos voltam benne, hogy ez Zsoltinak is nagyon tetszene. Asztalt foglalni nem lehetett, de szerencsére érkezés után azonnal lett asztalunk.
Kezdésnek kértünk egy-egy forró csokit és mivel ünnepeltünk, természetesen pezsgőt is.
Az első fogásunk kökény gin-es granita volt feketeribizli lekvárral. Frissítő kezdés.
Mindegyik tányért az a cukrász hozta ki, aki készítette őket, majd gondosan elmagyarázta azt, hogy mit eszünk majd.
A második desszert posírozott körte volt, pirított mandulával, tejcsoki szósszal és vanília fagyival. A körtének alig volt íze, a fagyi pedig a legrosszabb volt, amit valaha étteremben ettem, de szerencsére az eszméletlen csokiszósz megmentette a tányért.
A harmadik fogás vajban pirított bagett volt karamellizált almával és fahéj fagyival. Az íz párosítás mindent elsöprő, de a fagyi állaga ismét rettenetes volt.
A negyedik fogásunk citromos parfait volt ropogós keksszel és meggy lekvárral. Visszafogott, de nagyon finom desszert, a meggy lekvár pedig azonnal a kedvencünk lett.
Az ötödik fogás sós karamelles csokihab volt vérnarancs szorbéval és narancs szósszal. Igazi ízbomba, tömény csoki volt meglepetés karamellel a közepén, amit a kétféle savanykás narancs tökéletesen kiegészített.
Az utolsó fogásunk a petit fours-ok voltak, amikhez kértünk egy kávét, majd elcsipegettük őket.
Kellemesen eltelt a délutánunk, tetszett a koncepciójuk, de nem értettem, hogy a fagyikat ilyen színvonalon hogyan és leginkább miért tudják ennyire elrontani.
Koktélozni az Artesian-t választottam, ami idén már harmadik éve kapta meg a világ legjobb koktélbárja címét. Szombat kora este lévén nagy volt a pörgés, szabad asztal egyáltalán nem volt, ennek ellenére felajánlották, hogy a bár pultnál maradhatunk amíg felszabadul egy.
A hely sokkal kisebb volt, mint amire mi számítottunk, és a viszonylag kicsi bárban 3 mixer keverte az italokat miközben a pultnál várakozó vendégeket is szórakoztatták. Az egész olyan volt, mint a filmekben.
Én a “hétvégi szerető” nevű koktélt választottam, mert megakadt a szemem a karakteres összetevőkön, főleg az Aquavit-en (Caña Brava – Aquavit – Citrus – Red Bell Pepper – Cedarwood). Igazán kíváncsi lettem rá, hogy ebből mit tudnak kihozni. Az ital rózsaszínes volt, majd egy hatalmas gömb jégre töltötték rá. Amikor a srác letette elém a pultra, elővett egy párna alakú lufit, majd mondta, hogy most akkor képzeljem el, hogy a hétvégén a szeretőmmel romantikázom valahol elbújva kettesben, majd kidurrantotta a párnát és az édes illatot rám fújta, hogy minden sokkal romantikusabbnak tűnjön. Utána kivett a párnából egy üvegcsét, ami parfümnek nézett ki, de igazából némi rum volt benne csak hogy fokozzuk az élményeket. Ez a műsor már amúgy is elérte nálam a ‘WOW faktort’ a koktélt megkóstolva ez pedig csak fokozódott, mert nem volt édes, valahol mélyen érződött benne az Aquavit markánssága, de az egész inkább kiegyensúlyozottan fűszeres volt; az a fajta, ami olyan gyorsan lecsúszik, hogy észre sem vesszük, majd ugyanolyan gyorsan a fejünkbe is száll.
Zsolti a ‘varázslót’ választotta, ami ízben sokkal férfiasabb volt, de szintén remek, neki műsor nem járt hozzá, viszont a pohár mellé tűzött sós keményre főzött fácán tojás igen (Becherovka – Cherry – Smoke – Jasmine).
Alig szippantottunk egyet az italokból, amikor diszkréten odajött hozzánk egy fickó és mondta, hogy kész az asztalunk, leülhetünk, az italokat pedig majd ő hozza utánunk.
Mondtam, mint a filmekben.
Én részemről egész este el tudtam volna koktélozgatni és álmodozni ott, de a második kör után fizettünk és mentünk. Mondtam Zsoltinak, hogy ide az én szülinapomon is visszajöhetnénk…
William Curley
198 Ebury Street
Belgravia
London
SW1W 8UN
Artesian
1C Portland PLace
London
W1B 1JA
Látogatás: 2014. december 13.
Fizettünk: William Curley-nél £ 70 / 2 fő. Artesian-ban £ 76,5 / 4 koktél.
