Zsolti szülinapjára (december 13-án volt) egész napos programot terveztünk kettesben. Tutira mentem, úgyhogy az egész napot 3 hétre előre alaposan megterveztem. Abban pedig biztos voltam, hogy az este befejezéseként valahova el fogunk menni kajálni, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy van-e valami kívánsága a vacsorát, éttermet illetően. Persze, hogy volt, ő is készült. :) Kinézett egy újonnan nyílt csokiéttermet. Amúgy is imádja a rendes csokit, mindezt egy étteremmel és a szülinapjával összekapcsolva nem lehetett rossz választás számunkra.
A Borough Market-on volt egy csokis és kávés üzlet, amit mi már néhány éve is megcsodáltunk, vásároltunk is ott, és meg is jegyeztük, hogy ez mennyire klassz és hangulatos hely. Az éttermet e felett nyitották úgy, hogy közben ezt is felújították. A dizájn nagyon modern lett, a falak helyett üveg van mindenhol, úgyhogy az étteremben leülve alattunk a piacot csodálhattuk. Nyáron az ablakokat kinyitva olyan lesz, mintha egy teraszon ücsörögnénk. Ami pedig nem üveg, az fa borítást kapott. Határozottan olyan érzésünk volt amikor bementünk, hogy a környezet hangulatos, fiatalos és laza.
Miután leültünk, először csak itallapot kaptunk, majd a felszolgáló biztosított minket, hogy pár perc múlva visszajön és mesél azokról a kakaó babokról, amik az asztalon vannak és csak utána fog hozni étlapot. A különleges koncepció miatt a felszolgálók sokat időztek egy-egy asztalnál, hogy a rövid ismertetőkkel mindenki megértse, hogy a menü és az ételek hogyan épülnek fel.
A történet azzal kezdődött, hogy a cégnek van egy szállodája St. Lucia-ban (a Venezuela feletti sziget csoport tagja az óceánon) és ahhoz tartozik egy kakaóbab ültetvény is. A szálloda éttermében természetesen a csokié a főszerep. Ennek a sikerességén felbuzdulva úgy döntöttek, hogy Londonban is nyitnak egy hasonló éttermet Jon Bentham execuitve chef vezetésével (a ’90-es években Gary Rhodes főszakácsa volt).
A pörköletlen babok onnan érkeznek a Rabot-ba. Nekik van egy pörkölőjük, amiben mindig csak annyit készítenek, ami az adott napra elég. Ez van a terítékek mellé kitéve, hogy az emberek a csokira ne csak mint édességre gondoljanak. Felhívták a figyelmünket arra is, hogy az emberiség körülbelül 3000 éve fogyasztja a csokoládét, de cukrot csak az elmúlt 500 évben adtak hozzá. A főszakács a csokira fűszerként tekint.
Itt megkértek minket, hogy morzsoljunk össze egy bab szemet. Volt rajta egy héj, amit ugyan meg lehetett enni, de az annyira nem okozott nagy élményt. Ez olyan volt, mint a mogyoró héja. Majd ki lehetett szedegetni az edényből az összetört kakaó babot (coco nibs), amit ha megettünk akkor megízlelhettük a csoki ősi, kesernyés ízét. Ez az a rész, amit a konyha fűszerként felhasznál és bizonyos italokba, koktélokba is belekerül.
A hosszú bevezető után megkaptuk az étlapokat is. Korábban a honlapon megnéztem, hogy van egy hat fogásos degusztációs menüjük is. Úgy készültünk, hogy ezt fogjuk rendelni, amolyan “lássuk, hogy mire büszke a konyha” alapon. Szomorúan vettük észre, hogy ennek a menünek az étlapon nyoma sincs. Megkérdeztük a felszolgálót is, aki azt mondta, hogy igen, volt arról szó, hogy csinálnak ilyet is, de mivel az étterem annyira új (csak 3 hete nyitottak) ennek a kivitelezésére még nem került sor.
Kétségbe szerencsére nem estünk, úgyhogy Zsoltival elkezdtünk összerakni egy menüt kettőnknek azokból a fogásokból, amik nekünk a legjobban tetszettek, bizonyos tányérokon osztozva.
A rendelés után pár perccel megkaptuk az amuse bouche-t, ami gyökérzöldség krémleves volt csokis, toast kenyeres szendviccsel.
Kenyeret és vajat itt nem szolgáltak fel, az asztalon hagyott pörkölt kakaóbabok ezt helyettesítették.
Az én előételem malac terrine volt, panírozott miriggyel, gribiche szósszal (majonéz összekeverve mustárral, kapribogyóval, savanyú uborkával, apróra vágott petrezselyemmel, turbolyával, tárkonnyal és főtt tojással), kevert salátával és vinaigrettes kakaóbab kéreggel. Utóbbi határozottan izgalmas ízeket adott a tányérhoz.
Zsolti árpagyöngy scotch egg-eket rendelt. Ezek panírozáskor kakaóbab kéregbe is voltak forgatva. Salátával, kecskesajtos dresszinggel és kakaó olaj emulzióval tálalták. Klassz tányér volt, de kecskesajtnak mi nyomát sem láttuk és nem is éreztük.
A következő fogáson megosztoztunk. Szt. Jakab kagyló saláta volt céklával, almával és fehér csokis tormapürével. Abban mindketten egyetértettünk, hogy ehhez a tányérhoz a csoki sokat nem adott hozzá; olyan volt, mintha ott sem lenne. Ezt leszámítva tökéletesen volt elkészítve.
Főételnek én füstölt szalonnába tekert nyuszit kértem, ami fehér csokis krumplipürével, armagnac-os aszalt szilvával és kakaó vajban konfitált zöldségekkel érkezett. A fehér csokis burgonyapüré szerintem zseniális ötlet, de ízben csak nagyon kicsit jött elő.
Zsolti kakaóba marinált gyöngytyúk mellet és combot rendelt, ami lassan főzött padlizsánnal, fűszeres pecsenyelével és kakaóbab ízű bárány joghurttal érkezett. Fantasztikus tányér volt az első falattól az utolsóig.
A következő fogásunk háromféle csokihab volt, amin megosztoztunk.
Az első 50 %-os tejcsokis volt (Island Growers, Saint Lucia), tengeri sóval. Ettől el voltam ájulva, egyszerűen tökéletes volt. Zsoltinak is ízlett, de ő annyira nem tejcsoki rajongó. Szerinte a rendes csoki 70 %-nál kezdődik.
A második egy 80 %-os keserű csokis volt (Mekong Delta, Vietnam), cseresznye kompóttal. Ez már inkább az ő ízlésének való. Sajnos csalódnunk kellett, mert a habhoz egyszerűen semmi köze nem volt. Hőmérsékletre túl hideg volt, kemény és a tejszín érezhetően túl volt verve benne. Egyáltalán nem volt élvezetes enni.
A harmadik szintén keserű csokis volt, ezúttal 90 %-os (Hercienda Iara, Ecuador) pirított mandulával. Habhoz ennek sem volt köze, már az előző is kemény volt, de ebben egyenesen megállt volna a kiskanál ha beleszúrom.
Az alapanyaggal semmi baj nem volt, de az utóbbi két habbal csúnyán mellé nyúltak. A magasabb kakaóvaj tartalom miatt ezek jobban kötnek, kevesebb csoki, kevesebb zselatin és több tejszínnel (nem túlverve) el tudták volna érni a megfelelő állagot. Meg is mondtuk a felszolgálónak, hogy ezek sajnos egyáltalán nem ízlettek.
Az én következő fogásom sajttál volt csokis zabkeksszel és pászkával. Korrekt válogatás, de semmi extra.
Zsolti zárásnak rum babát kért. Ez aztán vitt mindent. Egyszerű, de mégis nagyszerű desszert volt, kakaó kéreg ízű lágy tejszínhabbal (ezúttal kesernyésség nélkül), megfelelő mennyiségű rummal.
Elégedetten dőltünk hátra, mert egy pazar napon voltunk túl. A vacsorához ezúttal nem ittunk bort, inkább kipróbáltuk az itallapon szereplő különleges koktélokat. Az étterem, a környezet és a koncepció nagyon tetszett mindkettőnknek, de az érezhető volt a tányérokon, hogy a konyhának és az egész helynek még be kell járódnia. Mindenképpen megérne egy második látogatást később.
A számlához kaptunk csoki pasztillákat és mivel Zsoltinak szülinapja volt, kapott 4 db házi készítésű bon-bont is ajándékba. :)
Rabot 1745
2-4 Bedale Street
Borough Market
London
SEI 9AL
Látogatás: 2013. december 13.
Fizettünk: 12,5 % szerviz díjjal £154.12 / 2 fő
