Február körül rengeteg gyökérzöldséget használtunk az étteremben köretként azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt más. A hűtőkamra egyes részei úgy néztek ki, mintha egy zöldséges polcai lennének. Volt rajtuk legalább hatféle répa és cékla, arról nem is beszélve, hogy nekem fogalmam sem volt arról sem, hogy a tarlórépának is van legalább ennyi fajtája.
Amikor gyerek voltam a kertben mi is termesztettünk tarlórépát, azt a fajtát aminek a belseje fehér, de az alján, a külső héjon lilás. Mi a disznókat etettük vele, mert szerették és mert nagyon olcsó volt. Anno a mángoldot ugyanúgy az állatoknak termesztettük. A csúcsgasztronómia mindkét alapanyagot előszeretettel használja. (Ezen anyukám a mai napig jót derül.)

Februárban elkezdtük használni a címben írt zöldséget is. A levele élénk zöld volt, a kupola-szerű fehér alja pedig friss, roppanós, melyet vékony, fényes héj borított. A főszakácsunk meg volt őrülve érte, és mindenki más is különleges és izgalmas zöldségnek tartotta. Akkoriban az összes környékbeli csúcsétteremnek is szerepelt az étlapján. Kora tavasztól kora nyárig van szezonja, de ha az időjárás olyan, akkor akár egész nyáron is lehet termeszteni. Nyersen is meg lehet enni, az enyhe íze a tarlórépa és a retek között van.
Éttermen kívül kerestem helyi piacokon, szupermarketekben és zöldségeseknél, de egyáltalán nem lehetett kapni.

                               Kép: internetről.

Otthon, ha tehetem, akkor elmegyek vásárolni anyuval, mert érdekel a helyi kínálat. Meglepődtem, amikor láttam a falusi zöldségesnél fehér retket, merthogy ezt ilyen néven árulták. Közelebbről megnézve pedig cseppet sem volt rosszabb minőségű, mint amilyenekkel mi dolgoztunk. Szombaton pedig elmentünk a városi piacra is és szinte minden zöldségesnél lehetett kapni a csokor medvehagymákkal együtt. Furcsa, hogy mi csúcsgasztronómiában dolgoztunk valamivel Londonban, ami a lakosság körében egyáltalán nem örvendett népszerűségnek, otthon viszont ez pont fordítva volt. Mielőtt visszajöttem Angliába kérdeztem anyutól, hogy főzzek-e neki valamit ebből a retekből. Naná, hogy azt mondta, hogy igen. :)

Az ilyen zsenge zöldségeket nem jó vízben megfőzni, mert elvesztik az ízüket és könnyen szétfőnek.
Vákuumozva (sóval, borssal, csipet cukorral, olajjal, babérlevéllel) kíméletesen elkészíthetőek 85 C-fokon miközben minden íz megmarad és a kifőtt levét is könnyedén el tudjuk használni, mert hogy annak minden cseppje olyan, mint az arany.
Otthon viszont egyszerűbb alufóliában elkészíteni.

A megtisztított retket összevágtam és alufóliába raktam. Adtam hozzá vizet, alaposan sóztam, borsoztam, dobtam hozzá babérlevelet és néhány kocka vajat is, majd becsomagoltam, hogy a benne lévő víz ne tudjon kifolyni. Tepsibe raktam, majd 180 C-okon 40 percig sütöttem. A tepsibe is tettem vizet, hogy az alja véletlenül se égjen le vagy kapjon oda. Amikor elkészült hagytam állni 20 percig, majd kibontottam.
Ez szintén egy nagyon kíméletes módja az elkészítésnek. Bármelyik zöldséget megsüthetjük így kicsit másmilyen fűszerezéssel, az eredmény garantáltan szuper lesz.

Aznap egy egyszerű tésztaételt készítettem. Kolbász karikákat pirítottam, majd rádobtam a gomba cikkeket, felöntöttem gomba alaplével, adtam hozzá borsót, hozzákevertem a kifőtt tésztát, fűszereztem sóval, borssal, hozzáadtam a retket a levével együtt, megvártam amíg egyszer felforr, majd beleforgattam a durvára vágott medvehagymát is. Vajjal befejeztem, és sajtot reszeltem a tetejére amikor tálaltam.