Én általában nem járok indiai étterembe, de azt mindig szerettem volna kipróbálni, hogy mégis milyen az az indiai étel, amit még a Michelin kalauz is elismer. Szülinapi ünneplésre kinéztem néhány helyet, amiből az egyikbe azért nem tudtunk menni, mert két héttel a dátum előtt már nem volt szabad asztal, a másik pedig be volt zárva valami rejtélyes okból. Ez az indiai jött a sorban, úgyhogy örültünk, amikor mondták, hogy lesz szabad asztalunk.

Vasárnap ebédidőben szikrázó napsütésben sétáltunk az étteremhez miközben a város a Szent Patrik napi felvonulástól, és a zöldbe öltözött emberektől zengett.
A bejáratnál mosolygós hölgy fogadott minket, elvette a kabátjainkat, majd a lefelé vezető lépcsőn követtük az asztalunkhoz. Alagsori étterem lévén a teremben természetes fény egyáltalán nem volt. Mindegyik asztalra elegáns terítéket raktak és a szerviz az elejétől kezdve rendkívül formális volt.

Ilyen helyen nekem mindig nagyon sokáig tart átlapozni az étlapot, mert a tételek jelentős részét nem ismerem, amit pedig igen, azt háromszor elolvasom, hogy biztos, hogy nincs-e benne bárány, mert azt nem szeretem annyira és ha lehet, nem rendelem. Az étlap hosszúsága amúgy is egy kisebb könyv méreteivel vetekedett. Nagy nehezen kitaláltuk, hogy Zsolti a vasárnapi három fogásos ebédmenüt fogja enni, én pedig rendelek valamit az étlapról.
A négy vagy hét fogásos degusztációs menüt most elvetettük, mert nem akartunk olyan sokáig maradni. A jó idő miatt engem zavart, hogy egy alagsori lámpás étteremben vagyok az helyett, hogy valahol élvezném a napsütést.
A felszolgálónk rendelés felvételkor felvilágosította Zsoltit, hogy ő az összes ételt meg fogja kapni, ami a “vasárnapi menü” cím alatt volt feltüntetve. Ez amúgy annyira sok és hosszú volt, hogy visszakérdeztünk, hogy ez egy vagy két főnek van? Itt a pincérünk már furcsán nézett ránk, de Zsoltit meggyőzte, hogy ez a sok minden mind neki lesz. Az én rendelésem után csak annyit kérdezett, hogy kérek-e rizst köretnek? Nem, nem kérek, de sajtos korianderes naan-t viszont igen. Na, erre visszakérdezett, hogy biztos nem kérek-e rizst. Nem, köszi, majd elhúzta a száját és elrobogott a konyha felé. A grimaszt nem tudtam mire vélni, de én a naan-t jobban szeretem mint a rizs.

Ez volt Zsolti előétele. A tányéron az egyik kupac zöldséges volt, a másik halas, harmadik pedig csirkés. Mindenből tálaltak egy kicsit. (Spiced kidney bean, wheat crisps and sweetened yoghurt with tamarind chutney and pomegranate; Tilapia fillets with garlic, ajwain and gramflour, mint chutney; Chicken tikka with cream cheese, green chilli and coriander stem)

Az én előételem grillezett szent Jakab kagyló volt kaliforniai paprikákkal és borssal. (Scallops with mixed peppercorns; topped with roasted peppers) Egyetlen bajom az volt vele, hogy a sót elfelejtették használni hozzá.

Zsolti főétele vagyis helyesebben főételei csirke és bárány voltak, hozzá a köretek pedig vajas naan, rizs, padlizsános krumpli és valami lencsefőzelék szerű ragu voltak. (Boneless chicken with browned onion, tomato and spice, finished with fresh fenugreek leaves; Ground lamb and green peas with tomato, cumin and coriander Served with: Aubergine and potato tossed with onion, tomato and chaat masala; Green lentils flavored with garlic, turmeric and chilli; Steamed basmati rice; Butter Naan)
Ehhez képest az én főételem csak egy egszerű rákos kókusztejes curry volt, korianderes sajtos naan-nal. (Malabar Prawn: Tiger prawns with sautéed onions, chilli, fenugreek seeds and coconut)
Mindent külön edénykében tálaltak, majd egy nagy tálcán hozták ki az asztalunkhoz.

Először letettek mindent elénk gondosan elmondva, hogy mi micsoda, majd a felszolgáló szervírozta a rizst az előttünk lévő tányérokra. Komolyan megsérthettem azzal, hogy nem rendeltem rizst, mert most megint megkérdezte, hogy kérek-e. Úgy döntöttem, hogy megkönyörülök rajta és elfogadtam két kanállal. Látszott rajta, hogy megnyugodott, hiszen helyre állt a világ egyensúlya. A szervírozás pedig olyan volt, mint egy rituálé.
Igazából Zsolti annyi rengeteg mindent kapott főételnek, hogy két nem túl éhes embernek ez bőven elég lett volna, főleg, ha esznek egy vagy két másik fogást is. Amúgy minden nagyon finom, ízletes és rettenetesen fűszeres volt.

Szerencsére a desszertek közül könnyebb volt választani. A konyha megneszelte, hogy születésnapom van, ezért mielőtt elkészítették volna a hivatalosan rendelt édességeinket, kaptam egy kis meglepit. Ez igazából jellegtelen tejberizs volt zöld tea porral megszórva, műanyag ízű eperrel körítve. A “boldog születésnapot” feliratot pedig valami tubusos eper öntettel írták a tányérra. A szándék a fontos, azt pedig értékeltem.

Zsolti desszertje diós, datolyás sütemény volt, édeskömény és gyömbér fagyival. (Date and Walnut Steamed Pudding; Fennel and Ginger Ice cream) Az a fajta bögrés sütemény volt, amit az ember 10 perc alatt összedob otthon, aztán 20 perc alatt megsüti. A fagyiban a gyömbér egyáltalán nem érződött és az édeskömény is csak annyira gyengén, hogy meg kellett kérdeznünk, hogy ez igazából milyen fagyi is?

Az én desszertem grillezett fűszeres ananász volt rózsa fagyival. (Grilled pineapple delicately spiced with ground spices and honey, served with Rose ice cream) Az a rózsa fagyi olyan erős volt, hogy képtelen voltam az ¼-énél többet megenni belőle. Émelyítő volt az íze, engem inkább szappanra emlékeztetett, mint kajára. Az ananász szeletek pedig csak át voltak langyosítva, nyers volt mindegyik, grillezésnek, méznek, fűszereknek nyomát sem éreztem.

A számlához kaptunk petit fours-ot is. Két kis kocka brownie és hideg fehér csokiba mártott menta levél voltak az üveglapon. Utóbbi nagyon finom és ötletes volt, meg is jegyeztem magamnak.

Ilyen volt a csupa réz mosdó:

Összességében engem ez a hely nem győzött meg. Az étterem stílusa túl formális volt, ez az alagsori terem sem jött be, a desszert pedig abszolút csalódás volt. Azért sem szeretek gyakran indiai kaját enni, mert a rengeteg fűszeres étel mindig nagyon megüli a gyomromat. Sajnos ezúttal sem volt másképp. Zsolti alapból is több indiai kaját eszik, ő elégedett volt.
Nekem a Hakkasan (egy csillagos kínai étterem) sokkal jobban tetszett, pedig azt is alagsorba építették.

Tamarind
20 Queen Street, Mayfair
London
W1J 5PR

Látogatás: 2014. március 16.
Fizettünk: 12,5 % szerviz díjjal 121,11 fontot / 2 fő. 2 pohár pezsgőt és a fentebb írt desszertet ajándékba kaptuk.