Annak ellenére, hogy megvan az évek óta jól bevált kenyér receptem, mindig nyitott vagyok arra, hogy újakat is kipróbáljak. Ezúttal mindent teljesen máshogy csináltam, mint eddig, ezért várhatóan a végeredmény is teljesen másmilyen lett. Annyira jól sikerült, hogy gyakorlatilag felülmúlta az összes eddigi otthoni kenyeremet, pedig azok sem voltak rosszak, sőt!
És akkor a recept lépésről lépésre
Hozzávalók:
- 1300 g fehér kenyér liszt
- 860 g víz
- 30 g só
- 1 csomag (7 g) száraz élesztő (7 g száraz élesztő = 50 g friss élesztő)
- 1 kiskanál méz
- 100 g kevert magvas liszt
Este 10-kor 1300 g fehér kenyér lisztet összekevertem 860 g vízzel. A keverést úgy értem, hogy a vizet csak összeforgattam a liszttel egy fakanállal. Maradtak benne liszt csomók és az egész kidolgozatlan volt, de ezúttal pont ez volt a lényeg. Ezt a masszát hagytam állni 12 órát.
Másnap adtam hozzá 30 g sót, 1 csomag száraz élesztőt, 1 kiskanál mézet és 100 g kevert magvas lisztet. Ezt a fajtát használtam:
Ezt az egészet kidolgoztam, ami eltartott egy darabig. A tegnap esti “maradtak benne liszt csomók” reggelre összeálltak kemény darabokká, így úgy nézett ki, mint a komondor helyenként összeragadt bundája. Kellő kitartással és erővel addig dagasztottam a tésztát, amíg az egész sima és kidolgozott lett.
Nagyon vékonyan kiolajoztam egy magas falú tepsit és az egész tésztát beleborítottam, majd folpackkal lehúztam a tetejét.
Az olajozás azért kellett, hogy a tészta ne ragadjon bele a tepsibe; folpackot pedig azért használtam konyharuha helyett, mert a hosszú kelesztési idő miatt a konyharuha alatt a tészta teteje hajlamos kiszáradni, míg a folpack alatt nem.
Hagytam állni egy órát, majd hajtogattam: a tészta oldalait alaposan megnyújtottam majd középre hajtottam. Miután végeztem mind a négy oldalával, megfordítottam.
Megint hagytam állni egy órát, azután hajtogattam.
Harmadszorra 30 perc után hajtogattam, majd hagytam pihenni újabb 30 percet és következett a formázás.
A tészta a tepsiből kiborítva kicsit ragadt, de ezen egy vékony réteg lisztezés a felületén segített. A tésztámnak volt tartása, de mégis könnyű volt és megérintve egy levegős dunyhára emlékeztetett.
Itt már látszott, hogy jóféle kenyér lesz, így elkezdtem minden további lépést fényképezni.
Próbálkoztam kenyér bucik készítésével is. A tésztából kimértem 9 x 100 g-ot (ennyi fért el a tepsiben kényelmesen) és mindegyiket kör alakúra formáztam úgy, hogy a teteje teljesen sima legyen. Folpack alatt hagytam őket pihenni 30 percet sütés előtt.
Előmelegítettem a sütőt a maximum hőfokára (kb. 240 fok) és beraktam az aljába egy tál forró vizet. Mire a sütő felmelegedett (25 perc alatt) a víz lobogva forrt benne.
A bucikat megszórtam finomra őrölt búzadarával és lisztet szitáltam a tetejükre, majd egy éles, recés késsel X alakban bevágtam a tetejüket. 8 percet sültek maximum hőfokon, majd visszább vettem a hőmérsékletet 180 fokra további 6 percre.
Jól néztek ki, de voltak apró szépséghibái: több helyen kirepedtek és a színük is sötétebb lett, mint szerettem volna. Jók lesznek ezek is csak még egy kicsit dolgozni kell rajtuk. Legközelebb 1 órát fogom hagyni őket kelni formázva és 5 percet fogom sütni őket max hőfokon, aztán veszem visszább a hőmérsékletet.
Így néz ki belülről:
A bucik után a maradék tésztát két egyenlő részre osztottam.
Hosszúkás kenyér alakúra formáztam őket, majd egy vékonyan kiolajozott tepsiben folpack alatt hagytam pihenni egy órát. Sütés előtt még óvatosan formáztam az oldalukat, hogy ne legyenek olyan laposak, majd megszórtam finomra darált búzadarával, lisztet szitáltam a tetejére és egy recés késsel bevagdostam őket.
8 percet sütöttem maximum hőfokon majd 17 percet 170 fokon. Megfordítottam a kenyereket, hogy az alja is tutira átsüljön és még bent hagytam 5 perce.
Ilyenkor általában a sütő előtt guggolok és azt nézem az üvegen keresztül, hogy hogyan emelkedik és hogyan sül és közben nagyon izgulok, hogy milyen lesz, ha kész lesz, és egyáltalán mikor lesz már kész, és mi a fenéért nem tud gyorsabban hűlni, hogy megvághassam végre?
A képen nagynak tűnnek, de igazából 600 g-osak.
Az ember nem is gondolná, hogy egy olyan egyszerű dolog, mint egy tökéletesre elkészített friss, langyos kenyér enyhén sózott vajjal mekkora örömöt tud okozni. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást miközben ettem. Akkor láttam, hogy már délután 5 óra volt. Ráment majdnem egy egész napom, de megérte!