Lyoni kirándulásunk utolsó estéjén valami elegáns étteremben szerettünk volna vacsorázni, úgyhogy felütöttem a Michelin kalauzt és elkezdtem nézelődni, hogy ők miket ajánlanak. Ezúttal inkább a modern francia konyhára voltunk kíváncsiak. A kalauzban a Tetedoie-ról azt írták, hogy “hagyományos francia konyha nagyszerű modern csavarral”. Ígéretesnek hangzott, úgyhogy megnéztem a honlapot is, ami már magában eleganciát tükrözött. A képekre kattintva pedig eltátottam a számat. Nagyon menő étterem, egyszerű letisztult design-al a domb oldalában. Az étterem külső fala üveg, amit nyáron teljesen ki lehet nyitni, így az egész olyan érzést kelt, mintha egy teraszon üldögélnénk csodálatos, városra néző kilátással. Ezek mellett az étel fotók és a menü is nagyon tetszettek. Megmutattam Zsoltinak, hogy szerintem ez jó lesz, ő is elégedett volt a választásommal, úgyhogy foglaltunk asztalt. A foglalást visszaigazoló e-mail-ben feltüntették, hogy elegáns öltözékben jelenjünk meg. Na nem mintha a képek után nem abban mentünk volna, de azért ők biztosra mentek.
Az étterem amúgy egy Michelin csillagos és élőben ugyanolyan jól nézett ki, mint a képeken. Mi az ablak mellett kaptunk asztalt, a terítés egyszerű volt, a forgós, formatervezett székekből a kilátás pedig lélegzetelállító. A székeknél kellemes csalódásként ért, hogy mennyire kényelmesek voltak.
Az étlapok nézegetése közben rájöttem, hogy itt is kétféle van. Egy a hölgyeknek, árak nélkül, egy pedig az uraknak árakkal. A rendelésnél nem volt nehéz dolgunk, mindketten menüt kértünk, de ezúttal nem ugyanazt. Zsolti a gourmand mellett döntött én pedig a homárosat válaszottam.
Az üdvözlőfalatkákat nem sokkal rendelés után meg is kaptuk. A pálcikára kapros homár tekercs volt szúrva, a tányéron pedig sajtos pogácsa és tormás, lazacos falatka voltak lila virágszirommal diszítve. A csúcsos hegy a B betűs papírral pedig citrusos vaj volt a meleg kenyérhez.
Az én első fogásom homár husi volt, torma hóval és opálos tormaropogóssal ami úgy nézett ki, mint a jég. Ennek a teteje rózsaborssal volt megszórva.
Zsolti első fogása extra volt. Mivel nem ugyanazt rendeltük a két menüben a fogások száma eltérő volt. Hogy az étkezésünknél a harmónia meglegyen, kiegészítették az övét eggyel. Trükkös, de vitathatatlanul professzionális megoldás.
Az én második fogásom homárhusi volt tintahalas tagliatellével, zöldségekkel, édesgyökér emulzióval és ropogóssal. Kifogástalan tányér, sok minden volt rajta, de ízben jól passzoltak egymáshoz.
Zsolti második, de igazából első, fogása sült kacsamáj volt, mellette tortává rétegzett marhapörkölt répával, a csontban pedig emulgált pecsenyelét tálaltak. Az este folyamán talán ennek a fogásnak a tálalása tetszett a legjobban. Szerintem nagyon kifinomult.
A harmadik fogásom homárolló volt gyöméres, citromfüves homárzselével, édesköményes tölcsérrel benne juharsziruppal. Jól néz ki, izgalmasan is hangzik. A zselé alul meleg volt, de ízében sem a gyömbért, sem a citromfüvet nem hozta, sőt én elég ízetlennek találtam.
Zsolti harmadik fogása alacsony hőmérsékleten főtt chorizo-s ördöghalfarok volt zsemlemorzsás bundában, cukorrépa tortával.
Az én főételem kétféle homárhusi volt répás, homáros redukcióval. A gombóc a képen főtt borjúfejhús bundázva. A szósznak erős répa és zöldség íze volt, az illata pedig egyértelműen fehér protein volt. Utóbbit habosításra használják és nagyon jellegzetes illata van. Az íze erősen a határán volt annak, hogy minden mást elnyomjon a tányéron.
Zsolti főétele Angus rump steak volt dinszelt pofával, pecsenylével és articsókával. A többi tányérhoz képest egészen egyszerű. :) Zsolti megjegyezte, hogy a husi egy kicsit rágós, dehát rump steak-től az ember nem is az puhaságot várja el, úgyhogy ennyi belefért. A fejhús viszont nagyon omlós, zamatos volt.
Köztes fogásnak kaptunk enyén savanykás meggyzselét fehércsokihabbal.
Az én desszertem körtés-csokis volt. A csokit és a körtét is rétegzve rakták össze minden rétegnél egy kicsit máshogy. Annyira tetszett az egész tányér, hogy nem is akartam tönkretenni a kanállal, de végül csak belemélyesztettem. Az íze legalább olyan jó volt, mint a látványa. Már eddig is nagyon tetszett az egész hely, ízlett a menüsor, de ezzel a desszerttel teljesen levettek a lábamról.
Zsolti desszertje pedig mandarinos, citrusos csokis volt. Ugyanazokat mondhatom el erről is, mint az előzőről. Neki is nagyon ízlett. Remek zárásai voltak a menüsoroknak.
És persze a petit fours sem maradhatott el. Fehércsokis makaron, diós kevert tészta, linzerkosárkában csokis krém és pisztáciás ropogós volt a tálon.
A mosdókba menet felfedeztem egy üveggel elkerített részt a bár mellett. Ez volt a dohányzó helység. Ilyet sem láttam még sehol. Bőrkanapékkal és üveg asztalokkal volt berendezve rendes elszívókkal ellátva, amik diszkréten beleolvadtak a plafonba. Ennek ellenére a terasz is a vendégek rendelkezésére állt. Annak a plafonjáról pedig formatervezett hinták lógtak le. Ezeket csupán a kinti hideg idő miatt nem próbáltam ki. :) De akinek még ez sem lenne elég, az az étterem egyik fala mellett kiállított Michelin kalauzokban gyönyörködhet, gyakorlatilag az 1900-as évek elejétől.
A fentebbi menüből és a környezetből pedig egyértelműen látszik, hogy a séf többre vágyik, mint egy csillag. Igazi luxus étterem. Extra jó pont, hogy a személyzet beszélt angolul, míg a 3 csillagos Poul Bocuse-nál egyáltalán nem.
Restaurant Tetedoie
Montée du chermin neuf
69005 Lyon
Látogatás: 2013. Február 1.
Fizettünk: 2 pohár pezsgőért, 1 mentes vízért, a 2 menüért és egy üveg fehérborét szervizdíjjal 252 eurót.