Néhány hete valamelyik nap rám jött a steak ehetnék. Mondtam is a Zsoltinak: „Úgy ennék most egy jó steak-et!” Erre felcsillant a szeme és azt válaszolta, hogy ő már hónapok óta mondja nekem, hogy menjünk már el abba az argentin steak házba, Londonban. Uh, és tényleg. Állandóan leráztam azzal a szöveggel, hogy „most nincs kedvem annyi húst enni”. És ez így is volt, ahhoz hogy teletömjem magam egy jó steak-kel nekem megfelelő hangulatban kell lenni, egyébként nem bírnám megenni.
Erről a helyről Gordon Ramsay műsorából hallottunk. A steak étterem kategóriát néhány éve ők nyerték meg Angliában. Úgyhogy felkerekedtünk és elmentünk a világvégére, hogy kipróbáljuk. Azért mondom, hogy a világvégére, mert tőlünk odajutni másfél óra volt tömegközlekedéssel. Nagyon nyűgös voltam mire odaértünk több okból: hideg volt és fáztam, majd’ éhen haltam mire odaértünk és rettenetesen sokalltam azt a másfél óra utazást. Szóvá is tettem, hogy anyukám gyerekkoromban ilyen hosszú utazásra már szendvicset pakolt nekem. (Szerintem csak az éhség beszélt belőlem.)
Azért csak sikerült odaérni. Az étlap nem volt hosszú, viszont cserébe helyenként igen megviselten nézett ki. Rendeltünk vizet meg vörösbort első körben. A vörös bor jó nehéz és testes volt, igazi férfias fajta, jól ment a steak-hez.
Kaptunk két langyos mákos zsömlét kéksajtos vajjal. A kéksajtos vaj remek volt!
Előételnek rendeltünk szardellát pirítóson és grillezett provolone sajtot. A szardella fincsi volt a pirított bagetten, normális előétel adag, nagyobb nem is hiányzott volna. A grillezett provolone sajt egy vas edényben érkezett, még sistergett, amikor kihozták az asztalhoz. Nyúlós olvasztott sajt volt sós és átható majoranna ízzel. Szájba véve olyan érzésem volt, mintha sajt ízű Haribo-t rágnék. A végét ott hagytam, mert hagynom kellett még némi helyet a steak-nek.
Főételnek Zsolti bélszínt rendelt, én meg egy ribeye mellett döntöttem. Rettenetesen jól néztek ki, hát még az illatuk milyen volt! A bélszín vaj puha volt, szinte alig kellett rágni.
A ribeye-ra sem lehetett panaszom, de a bélszínhez képest jóval több rágnivaló volt rajta. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a legjobb steak volt, amit ettem mióta itt lakom.
Mindkettő tökéletesen medium-ra (közepesre) volt sütve, ahogy kértük. Azt hittem, hogy meg fogok tudni küzdeni vele, de a vége kifogott rajtam.
Desszert - Naná, hogy kértünk desszertet. A desszert lap ugyanolyan leharcolt volt, mint a rendes étlap. Semmi kiemelkedő nem volt rajta, olyan érzésünk volt, mintha csak azért tartanák, mert illik. Zsolti rendelt karamellával (milk toffee) töltött palacsintát én meg sajt tortát. Ő teljesen odáig volt ezért a karamellás palacsintáért, jogosan, ez a milk toffee nagyon finom volt. A sajttorta viszont egy teljes katasztrófa. Borzasztóan nézett ki, a tésztája túl volt sütve, már érezhető volt rajta a kesernyés íz az égett részek miatt, a töltelék meg olyan száraz, hogy ha gyorsan ettem volna, biztosan megfulladok tőle.
A sajt tortákkal nincs szerencsém. Néhány hete egy másik étteremben is szerettem volna enni, meg is rendeltem, aztán a felszolgáló visszajött, hogy sajnos elfogyott. Pech, itt meg… Azt hiszem, hogy csináld magad akció lesz, ha egy normális sajttortát akarok.
A számlához kaptunk cukorkákat. Azt ott hagytuk, de a szándékot értékeljük.
Megérte az odabumlizás, mert a steak-ek eszméletlenül jók voltak, a desszerttel viszont nem volt szerencsém.
Santa Maria Del Sur
Argentine grill
129 Queenstown Rd. London
SW8 3RH
Tel: 020 7622 2088
Látogatás: 2012. január 2. 14:30
