A karácsony és az ünnepek első munkálatai a kereskedelemben és vendéglátásban nyáron kezdődnek. Ebbe olyan dolgok tartoznak bele, mint egy-egy katalógus karácsonyi kollekciójának az összeállítása, dekoráció és díszlet tervezés (szóba sem kerülhet, hogy a tavalyit használják), menü írás és szerkesztés továbbá a karácsonyi ajánlatok összerakása. Egyes cégek már szeptemberben érdeklődnek a karácsonyi céges bulik iránt és muszáj adni nekik ajánlatot, lehetőleg jobbat, mint más, lehetőleg gyorsabban, mint más és lehetőleg valami olyat, amit más nem kínál.
A londoni utcákon októberben kezdik felrakni a dekorációt. Októberben egyes helyeken a kulisszák mögött már karácsonyi hajtás van és az emberek elkezdenek nagyon sok pénzt költeni. Ebben az időszakban Londonban bármit el lehet adni legyen az ékszer, smink, haszontalan giccs, dekoráció, förtelmes előre becsomagolt kaja csomag és így tovább. Minden évben Halloween a vízválasztó, mert addig ezek a munkák csak a színfalak mögött zajlanak, de utána életre kelnek. Felkapcsolják az utcai kivilágítást, a kiraktok egyik napról a másikra karácsonyi pompában díszelegnek, a nagyobbakéi külön túrát érnek meg és kis túlzással, de december végéig még az utcán is csillámpor lesz.
Az éttermekben októberben és november elején egyszerűen csak sokan vannak. November végén viszont dübörög minden egyes helyiség, a bárok tele vannak, gyakorlatilag még a csillárról is vendégek lógnak és kezdődnek a céges karácsonyi bulik a külön termekben. Minden helynek megvan a maga stílusa, és az előre megállapodott menüjei. Ilyen szinten nincs különbség a sarki pub és a két csillagos étterem között. Abban sincs különbség, hogy mindenki 14-18 órát dolgozik naponta és soha sehol nincs elég személyzet. Az szinte csodának számít, ha a mosogató nem hagyja ott a konyhát a legnagyobb hajtás közepén.
Ha van egy hét amikor az egyik szakács netán 2 egész szabadnapot szeretne, bedől a rendszer és megy az áldozat hibáztatás, meg a “cserben fogod hagyni a csapatot” duma. Mert dolgozni muszáj, november-decemberben ha halálodon vagy, az étteremben vagy köteles meghalni különben szar ember vagy.
Idén nálam ez máshogy volt. Amikor úgy éreztem, hogy nagyon megszokják a jelenlétemet közöltem, hogy a következő héten nem megyek. Amúgy is millió egyéb dolgom volt. Utána visszakönyörögtek az ügynökségnél, de a felesleges baszogatást, meg az elvárásokat nem hagytam a főszakácsnak. Kiderült, hogy helyettem két másik embert kértek és ketten (pasik) sem voltak elég jók, hogy engem egyedül pótoljanak. A pletykákból az is kiderült, hogy a 25 éves főszakácsot kirúgták, tehát a karácsonyi szünet után már nem kellett visszajönnie. Extra csavar volt, hogy ezt a 22 éves helyettesének köszönheti, aki addig fúrta a tulajdonosnál, amíg az végül kirakta és természetesen a sous chef lett az új főszakács. Ezen a ponton jöttem rá, hogy London tele van olyan emberekkel akiknek az egója a plafont, de inkább az eget verdesi annak ellenére, hogy teljesen képtelenek még hasonló feladatra is, nemhogy a konyhafőnökségre. Örültem, hogy ennek én csak a peremén vagyok, de nem kell semmilyen szinten része lennem.
Viszonylag későn találtuk ki, hogy hazajövünk karácsonyozni, ezért december 24-én utaztunk. A karácsonyi vásárlások utolsó részét (az apróságokat) karácsony előtt két nappal elvégezni, pedig egyenesen őrültség volt. Életemben nem láttam még ennyi embert az utcán és a bevásárlóközpontokban. Londonban egyébként mindig sokan vannak, de az átlag városi tömeg semmi a karácsonyi emberáradathoz képest.
Gatwick karácsonyi műsorok és szórakoztatás tekintetében nagyon kitett magért. Voltak a Jégvarázs szereplőinek öltözött lányok, jazz-es karácsonyi élő zenekar, elkerített rénszarvasok, akik lustán pihentek a szalmában és még a drog kereső kutyuson is szarvasos hajpánt volt, amit egyáltalán nem bánt. Meg voltak állig felfegyverzett járőröző katonák is.
Anya idén is kérdezte, hogy mit szeretnénk vacsorára, de mi mindannyian csak azt mondtuk, hogy az, amit mindig szoktunk enni, a hagyományos, az tök jó lesz. Ha krumplistésztát rakott volna az asztalra is jó lett volna, csak már lettünk volna otthon. Gyakorlatilag mindannyian beestünk az ezüst-kék gyönyörű karácsonyfánk alá. A nyomokból ítélve anya három napja meg sem állt, hogy nekünk karácsonyt varázsoljon. A megterített asztalon volt húsleves, töltött káposzta, rántott hús, kolbásszal és sajttal töltött hús, sült krumpli, francia saláta, töltött káposzta, savanyúságok és ötféle sütemény plusz a mákos és diós bejglik. Idén el nem tudtam volna képzelni mást és ez így volt tökéletes.
Vacsora után a szobában ünnepeltünk tovább, a fa mellett, ahogy szoktunk mindig. Tesóm (éjszakai hentesként dolgozik London egyik legjobb húsboltjában) nem aludt semmit, így ő kaja után családi körben azonnal kidőlt a hatalmas párnázott fotelben, a beszélgetésünk pedig egyáltalán nem zavarta. Nagyon sokáig dumáltunk, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy anyuval ketten maradtunk a szobában. Megkerestem a telefonomat, amit amióta hazaértünk elő sem vettem és felnéztem a netre. Anyuval arról beszélgettünk, hogy mikor lett divat Facebook-on gyereket nevelni, az egymásra figyelés helyett folyamatosan képeket készíteni, majd azokat rögtön feltölteni, a karácsonyfával szelfizni mindenek felett és így tovább. Tényleg ez az érték? Ha igen, mikor lett az? Pótolhatja-e ez azt a családi figyelmet, amit akkor kapna mindenki, ha letenné a telefonját 2-3 órára?
Az ünnep hátralévő része családozással telt. Amikor megkérdezték tőlünk pár nappal később, hogy mit csináltunk azt válaszoltunk “ettünk, aludtunk, feküdtünk, tévéztünk, olvastunk”. Néha elmentünk kutyát sétáltatni is. Londont muszáj valahogy kipihenni.
Karácsonykor húst eszünk hússal, szilveszterkor pedig még a csapból is alkohol folyik víz helyett. Az év végén virslit, az újévkor lencsefőzeléket sült husival ettünk. Persze évértékelőt is lefuttattam, de az inkább csak nekem fontos. Nagyon mozgalmas évünk volt és a 2016 sem néz ki kevésbé nyugodtnak, de ez így van jól.
Januárban az üzletek még gyorsan kiárulnak minden téli kollekciót fél áron. Az emberek ilyenkor még mindig úgy vásárolnak, mint a mérgezett egerek. Aztán lassan lekerülnek a dekorációk is, legtöbbször minden a kukába, mert az már jövőre nem lesz jó. Az éttermek január-februárban kicsit elcsendesednek, viszont az edzőtermek dübörögnek. Soha ennyi embert nem lehet egyikben sem látni, mint ebben az időszakban.
Nincs két egyforma év, ennek ellenére a téli szünet és a sok-sok pihenés után szinte észre sem vesszük, de az egyéni mókuskerekünk elkezdődött megint.
