Amikor még Budapesten laktunk, minden alkalommal, amikor elmentem a New York palota előtt megállapítottam, hogy milyen klassz, hogy a Boscolo szálloda lánc nem sajnálva az időt és a pénzt felújította és megőrizte a városnak az épületet. Ezt amolyan biztos történelmi pontnak tekintettem a körúton, ami határozottan felemelkedőben van megint.
Tavaly tavasszal és nyáron, az esküvőnk kapcsán, többször megfordultunk ott. Lélegzetelállítónak találtam mind a kávéházat, mind a szállodát. Nagyon szeretem az olyan dolgokat, amiknek nagy múltú történelmi háttere van, de haladva a korral a régi tradíciókat megőrizve modern köntösbe öltöztetik.
Wolf András még a nyáron mondta, hogy menjünk el a Salonba kajálni. Erre decemberben végre sort is kerítettünk. Meghívtuk két barátunkat is, akik január végén Ausztráliába vándoroltak ki, és ez amolyan búcsú vacsora volt a nagy kaland előtt.
Történet
A palotát egy amerikai biztosítótársaság (New York Life Insurance Company) megbízásából építették. A négyemeletes eklektikus épület 1894. október 23-án nyitotta meg kapuit a földszintjén helyet foglaló kávéházzal. Ennek pazar belső tere szintekre és több, egymástól csavart oszlopokkal elkülönített térre tagozódott. A bejáratnál szökőkút várta a vendégeket, a termekben velencei csillárok függtek. A karzatra vezető lépcsőt bronzszobrok díszítették, a mennyezeteket pedig freskók.
A cigány- és katonamuzsikát adó zenés kávéházat eredetileg előkelő, tehetős vendégeknek nyitotta a tulajdonos Steuer Sándor, de csakhamar a főváros legnépszerűbb találkozóhelye lett. Korabeli pesti anekdota szerint a megnyitó napján pesti bohémek a Dunába dobták a kávéház kulcsait, hogy az éjjel-nappal nyitva legyen. Irodalmi kávéházi rangját csak akkor nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és fivére vette át a vezetését. A legendás főpincér, Reisz Gyula ingyen „kutyanyelvet” (hosszúkás jegyzetpapírt) és itatót is felszolgált az irodalmároknak. A kávéház tulajdonosai lexikonokat, alapkönyveket hozattak a kávéházba, előfizettek a legfontosabb hazai és külföldi lapokra, ezenfelül pedig a pincében hordószámra állt az antracéntinta.
Hamarosan kialakultak az irodalmi és művészi társaságok. A karzaton foglaltak helyet a későbbi nyugatosok. (Ezt a részt ma Nyugat bárnak hívják, mindenképpen érdemes megnézni, ha a kávéházban jártok, nagyon hangulatos része a helynek.)
1913-ban a Harsányi fivérek átadták a kávéházat új bérlőknek, de az többször is gazdát cserélt, és az első világháborút követően irodalmi rangja is megkopott.
1920-ban Tarján Vilmos vette át az üzemeltetést, akinek vezetése alatt a játéktermek helyén az arisztokráciát vonzó étterem-bárt alakítottak ki, és a kávéház a fővárosi éjszakai élet egyik központjává vált. A helyiséget még fényűzőbbé alakíttatta, és a melegkonyhás bárba csak estélyiben volt szabad a belépés.
A muzsikát Berkes Béla cigányzenekara szolgáltatta, de a bárban magyar és külföldi dizőzök is felléptek. 1925-ben Tarján Vilmos az üzlet fellendítése érdekében egy hónapra szerződtette az afroamerikai Eddy South dzsessz-zenekarát. A rendőrséget kellet kivezényelni a kávéháznál kialakult tolongáshoz, akkora érdeklődést keltett a néger embert soha nem látott pestiek körében az új attrakció.
Tarján 1936-ban csődbe ment, a kávéházat pedig egyre kevesebben látogatták. Az épület a második világháborúban megsérült, így a New York 1947-ben bezárt.
1954-ben Hungária étterem néven újra megnyitott, de a kávéház századfordulós fénykora már nem tért vissza.
Az állami tulajdonban lévő épületet a rendszerváltás után még 10 évig nem tudták értékesíteni. Végül 2001-ben az olasz Boscolo csoport vette meg, és felújítás után 2006. május 5-én nyitotta meg a 107 szobás luxusszállodát és vele együtt a földszinten a New York kávéházat is.
A Salon a kávéháztól egy üveg ajtóval elválasztott körülbelül 30 fős étterem, ami 2010 tavaszán nyitott. Mind a kávéház, mind az étterem konyháját Wolf András vezeti, akinek a legfontosabb célja, hogy a hagyományos magyar ételeket megőrizze és új, modernebb felfogásban készítse el.
Az utcáról nézve a kivilágított kávéház igen hangulatos látványt nyújtott. Én részemről alig vártam, hogy végre bemenjünk, mert kint hideg volt, én pedig nem mondhatni, hogy túl voltam öltözve. A mi asztalunk volt az első aznap este. Itt egy kicsit meg is ijedtünk, hogy mi leszünk az egyetlen vendégek az egész étteremben, de egy órával később rájöttünk, hogy a “pánikunk” feleslegesnek bizonyult, mert addigra telt ház lett.
Nekem ismételten nagyon tetszett a környezet és az, hogy az asztalok igen tágasan voltak elhelyezve egymáshoz képest. A rendelésen nem sokat gondolkodtunk, mi Zsoltival megbeszéltünk, hogy a hétfogásos menüt fogjuk enni, a barátaink viszont azt mondták, hogy az nekik így karácsony után sok lenne, úgyhogy ők a négy fogásos menüket választották. Ezzel majdnem az összes kínált fogás az asztalunkra került.
Miután elvitték az étlapokat, mindenki kapott egy sajtos és egy szalonnás házi pogácsát és hoztak 2 kosár kenyeret is. Már azoktól a pogácsáktól egyenesen elájultunk, pedig a kenyereket még meg sem kóstoltuk.
A kosárban hatféle házi sütésű kenyér szelet volt, amit háromféle vajjal kenhettünk meg, utána pedig hatféle ízesített sóval szórhattunk. Ez mind előttünk volt, ízlésesen elrendezve a választást és a kombinációkat teljes mértékben ránk bízva. Ettől a bőségtől zavarba jöttem és komoly önuralomra volt szükségem, hogy ne próbáljak ki minden lehetséges kombinációt. Megnyugtató volt látni, hogy a többiek is így voltak vele. Mindannyian egyet értettünk abban hogy minden íz, minden párosítás különleges és izgalmas volt.
Még mindig a kenyér, vaj, só párosítással voltunk elfoglalva, amikor megérkezett az amuse bouche, ami halászlé volt fogassal. Kinézetre egyáltalán nem hasonlított halászlére, de ízében tökéletesen hozta azt. Így, ilyen formában ez ennek a levesnek a csúcsa volt.
A mi menünk első fogása hideg libamáj volt zsírjában. Ez egy krémes libamáj pástétom volt, a tányér alján libazsír abban pedig gyöngyhagyma és paprika krém. Ez egy újabb magyar klasszikus nagyon elegánsan tálalva.
G első fogása enyhén füstölt pisztráng volt Waldorf salátával. Az arckifejezése megváltozott az első falat után, majd félig kérdezve, félig kijelentve érdeklődött, hogy hogyan lehet a halat így megcsinálni, mert ez bizony nagyon finom!
Gy első fogása galambmell volt petrezselyem pürével és mogyoróval. Ő egy kicsit tartott attól, hogy galambot egyen, de végül nála is az íz győzött és eltűnt minden a tányérról.
A mi második fogásunk hideg burgonya leves volt folyami rákkal és Osetra kaviárral. A képen nem látszik, de a rák, a kaviár és a lila burgonya köretként nagyon ízlésesen volt elrendezve a tányérban, úgyhogy volt pár másodpercünk szemlélni, mert a levest csak ez után töltötték rá a felszolgálók. Izgalmas volt, ahogy evés közben a kaviár szétrobbant a szánkban kellemes sósságot adva ezzel a leveshez.
A harmadik fogásunk cékla rizottó volt torma fagyival és kenyér chipsszel. Magától a rizottótól nem ájultunk el, de a torma fagyi és kenyér chips párosítással határozottan finom volt. Főleg az a torma fagyi különösen figyelemre méltó volt, lágy torma ízzel mégis minden csípősséget mellőzve.
G második fogása tanyasi tyúkhúsleves volt daragaluskával és zöldségekkel. Ismét egy klasszikus új formában, mégis minden hagyományos jegyet megőrizve magán. G kedvenc fogása lett ez miatt.
Gy második fogása sárgaborsó leves volt rántott fürj tojással. Erre csak azt mondta, hogy “nagyon sárgaborsó”, amin mi csak mosolyogtunk.
A mi negyedik fogásunk fogas filé volt karfiollal és babraguval. A tányéron volt pirított karfiol, karfiol püré, egy szép darab tökéletesen elkészített hal, babfőzelék, az egész meg volt locsolva alaplével majd reszeltek a tetejére egy kis lime héjat. Egyszerű ízek, mégis annyira harmonikusnak találtam őket, hogy ez lett a kedvencem.
Az ötödik fogásunk báránygerinc volt lencsével és sütőtökkel. Én nem vagyok egy nagy bárány rajongó, nem is ez volt a legjobb bárány hús, amit ettem, de határozottan szép tányér volt és a köretek is finomak voltak. Zsolti viszont teljes mértékben meg volt elégedve, így az én husimat is örömmel megette.
G harmadik fogása kacsamell volt májjal, birsalma pürével és fehérrépával.
Gy főétele pedig házinyúl becsinált volt burgonyagombóccal. Mind a kacsa mind a nyúl nagyon finom, omlós volt.
A hatodik fogásunk a menüben Molnár János érlelt kecskesajtja volt, ami házi lekvárokkal (barack és szilva) és hagyma chutney-val érkezett. Zsolti nem egy nagy sajt rajongó, a kecske sajt pedig nekem sem tartozik a feltétlen kedvenceim közé. Mivel a fickó neve már többször szembe jött velem különböző cikkekben és mindenhol azt írták róla, hogy kiemelkedő minőségű sajtokat készít, mégis szerettem volna megkóstolni.
A sajtot körben egy nemes penész réteg borította, ami igen karakteres, hamus, csípős ízt adott neki az mellett, hogy lágyan megvolt az a tipikus kecske íze is. Aki szereti az ilyen fajta sajtokat az garantáltan imádni fogja ezt. Zsoltinak nem ízlett, úgyhogy ő képes volt lekváros kenyeret enni a sajt fogás helyett. Én azért nem adtam fel ilyen könnyen, hanem lekapartam a külső kérgét és úgy egy lágy ízű, túró szerű sajt maradt a fekete tálcán, ami sokkal jobban ízlett.
A sajt fogás után mindannyian kaptunk elődesszertet, ami ribizlizselé volt mascarponéval és pisztáciával. A nagy asztalon a viszonylag kicsi tányér úgy, hogy annak a nagy része is üres volt, igen furcsa látványt nyújtott. Az egész két falatnyi étel látványra elveszett az asztalon az egyéb elemek mellett. Ez tipikus esete volt a “kicsi a bors, de erős” mondásnak. Kóstolás után gyakorlatilag egy minden részében tökéletes ízbomba volt a szánkban, aminek az intenzitásával alig bírtunk betelni.
A következő fogásunk burgonya nudli volt szilvalekvárral és mákfagylalttal. Mindannyiunk emlékében él a gyerekkorban elfogyasztott mákos nudlik íze, szerintem nincs az a magyar ember aki ne imádná ezt a desszertet. Ebben a tányérban az volt a legjobb, hogy ezeket az ízeket visszahozta, sőt a ropogós morzsával a nudlikon sokkal többet is hozzátett, és mivel nem spóroltak az adagokkal, volt alkalmunk élvezni minden falatot.
Gy desszertje túró mousse volt kapros vaníliakrémmel és paprika sorbet-val. Bizarr párosításnak találtuk mindannyian, de annál kíváncsibban vártuk, hogy mi lesz belőle. A túróra csak azt mondta, hogy olyan, mint a Túró Rudi belseje csak sokkal finomabb, azon pedig különösen meglepődött, hogy a paprikás sorbet-val milyen jó párost alkottak. És egyáltalán, ezek a sorbet-k mennyire paprika ízűek és milyen finomak! Ez lett a kedvenc fogása a menüből.
A konyha ajándékaként kaptunk egy újragondolt lúdláb tortát is meggy sorbet-val, amibe mindannyian belekóstoltunk. Ezen a ponton már kezdtünk kételkedni benne, hogy az élvezeteket lehet-e még ettől jobban is fokozni.
A kávét és teát a késői órákra való tekintettel kihagytuk, úgyhogy rögtön meg is kaptuk a petit fours-ot. Ez négyféle házi készítésű bonbon volt. Itt már annyira tele voltunk, hogy megkérdeztük, hogy hazavihetnénk-e őket. Természetesen a válasz igen volt és egy ízléses dobozba becsomagolva bekerültek a táskámba későbbi fogyasztásra.
Annak ellenére, hogy mi érkeztünk meg elsőnek az étterembe, mi voltunk az utolsók akik elmentek. Nagyon jól éreztük magunkat, így az időt is sikerült rendesen elbeszélgetni.
Mi Zsoltival meglepődtünk azon, hogy a szerviz mennyire jó volt. Ne értsen félre senki, tudtuk, hogy nem lesz rossz, a meglepődés inkább csak azért volt, mert egy Michelin csillagos éttermekben nincs ilyen profi kiszolgálás, mint amilyen itt volt. A pincérek mindig akkor voltak ott, amikor kellett, nem voltak tolakodóak, bármi kérdésünkre azonnal válaszoltak, bort ajánlottak és egyáltalán minden mozdulatunkat figyelték anélkül, hogy mi ebből bármit is észrevettünk volna.
Aznap este mi voltunk az egyetlen magyar asztal az étteremben, de a fehér kesztyűs kiszolgálás és a külföldi vendégkör senkit ne riasszon vissza attól, hogy ha valamilyen különleges alkalom adódik, akkor ne menjen el, mert határozottan megéri. (Ne felejtsetek el asztalt foglalni előtte.)
Salon Étterem, New York Palota
Erzsébet krt. 9-11.
Budapest
1073
Látogatás: 2013. december 27.
Árak: 7 fogásos menü 18 900 Ft, 4 fogásos menü I. 12 900 Ft, 4 fogásos menü II. 13 900 Ft. A számához 15 % szerviz díjat adnak hozzá.
Az első három képet az étterem hivatalos honlapjáról szedtem le.
