Jelenleg elég sok féle vad gombát használunk az étteremben. Szezonjuk van, ha az időjárás épp kedvez nekik. A minap rendeltünk egy rekesz friss vargányát is. Angol nevén “ceps” (ez többes szám) olaszul pedig “porcini”. Mindkét elnevezés használatban van.
Első ránézésre szépek voltak, az ember azt gondolná, hogy öröm velük dolgozni, hát még megenni!
Pont ezért lelkesen neki is álltam megtisztítani őket. Drága fajta gomba, tisztítás után a szárát és a kalapját is fel lehet használni. Óvatosan szétválasztottam őket, a szárát kockákra kellett volna vágnom, a kalapját pedig fel kellett volna szeletelnem. Az első kettővel nem is volt semmi baj, de a harmadik már szottyos és szivacsos volt, a negyediket kettévágva pedig egy rész a szárban olyan volt megint, mint az apró szemű szivacs, ráadásul úgy tűnt, mintha mozogna is. Azt hittem, káprázik a szemem. Közelebbről megnézve pedig egyértelműen mozgott. Itt jutott eszembe, hogy hallottam már kósza híreket arról, hogy a friss vargánya nagyon kukacos bír lenni, ha rossz minőségű. Fúj, a fejem tetejétől a lábam ujjáig kirázott a hideg. Szétvágva a többi sem volt sokkal jobb, alig találtam néhányat, amelyik nem volt kukacos. A kalapok alatt pedig apró fekete bogárkák laktak és ugrándoztak, úgyhogy azok sem voltak sokkal jobbak.
A képekre kattintva meg lehet őket nézni nagyban is. A pici fekete pöttyök a kukac fejek. Van belőlük egy pár.
Persze szóltam a főszakácsnak, hogy mi van, mondanom sem kell, hogy nem volt boldog, de azt hozzátette, hogy akkor “nem véletlenül adták ilyen olcsón”. Valószínűleg a szállító tudta, hogy vacak minőségű és szabadulni akart tőle, mi pedig szépen beleszaladtunk a rossz vételbe.