The Fat Duck (Heston Blumenthal) (A Kövér Kacsa) 2011-ben a világ 5. legjobb étterme. Egy eldugott kis faluban (Bray) egy szürke épület, kívülről lakóháznak néz ki.
Amikor ide költöztünk egy hétig kerestük, hogy hol van, annyira nem volt nyilvánvaló, hogy az egy „luxus étterem”.Azóta szeretnénk ott vacsorázni, amióta itt vagyunk. Júliusban elkezdtük hívni őket a foglalás miatt, az első néhány nap hiába próbálkoztunk, mindig lecsúsztunk és csak a géphangot hallottuk, hogy „Sajnáljuk, teltház van két hónapra előre.” Pech. Július 8-án végre felvették a telefont, nagy az öröm, kaptunk asztalt, szeptember 8-án este 8kor. Mert ugye 2 hónapnál továbbra nem vesznek fel foglalást. Nagyon várjuk, szeptember 3-án hívnak telefonon, hogy akkor biztos, hogy megyünk-e. Igen, igen, mi megyünk! (Ha az asztalt nem igazolják vissza, akkor törlik a nevet és vesznek fel valaki mást, utána már hiába mész oda, nem fognak beengedni.)
Eljött a szeptember 8-a. Csinosak vagyunk és izgatottak. A csinosság részletkérdés, hiába a 3 michelin csillag Heston szeretné, ha laza lenne mindenki, nem kell stresszelni, gyakorlatilag abban a ruhádban mehetsz, amiben jól érzed magad, akár farmer és tornacipő is, nem fognak kinézni. Vacsi előtt mi még bemegyünk a Hind’s Head-be, kérünk egy pohár pezsgőt, koccintunk. 19:55-kor átsétálunk a szomszédba. Megvan a nevünk a papíron (JUHÚÚÚ), az ablakban kapunk asztalt. Leülünk, üdvözöljük a személyzetet, a felét ismerjük, örülnek nekünk. Kérünk aperitifnek egy gin tonic-ot, a vacsihoz rendelünk egy üveg vizet is. Néhány perc után kihozzák a menüt, hogy olvassuk át, 14 fogás, izgulunk, és nagyon éhesek vagyunk, nincsen semmi allergiák, megeszünk mindent, jöhet. Hozzák a borlapot is, ami egy Larousse lexikon méretével kel versenyre. Örömmel látjuk, hogy néhány magyar borvidéknek is volt benne hely. Mi egy francia száraz fehérbort rendelünk. Közben kapunk egy kis üdvözlőfalatkát, ami cékla habcsók tormakrémmel megtöltve. Zseniális ízek.
Jön az első fogás: Nitro poached aperitifs, citrus grove. Az a célja, hogy a szádból elvegyen minden korábbi ízt, gyakorlatilag kitisztítja. A levegőt telefújják citrus aromával az illat kedvéért. Az asztalnál „főzik” meg, 3 íz közül választhatsz, én egy vodkás és lime-osat kérek, szifonból kinyomnak egy kanálnyit, amit a felszolgáló beledob a folyékony nitrogénbe, megfőzi, amikor kész kiveszi és megszórja zöld tea porral. A tányért elém teszi, azonnal be kell kapni. Arra készülök, hogy össze kell rágni, de nem kell, a melegtől azonnal köddé válik a számban, szinte csak levegő lesz benne főleg zöld tea ízzel. Érdekes. Zsolti Campari szódásat kért.
A második fogás: Red cabbage gazpacho, pommery grain mustard ice cream. Vörös káposzta lé, magos mustáros fagyival és uborka darabokkal a tányér alján. Nagyon szépen van tálalva, az összes íz harmóniát alkot a szánkban, a mustáros fagyi különösen érdekes, az ember a mustárnál nem fagyira számít. De azért nyami, 3 kanál és eltűnik minden a tányérunkról. Zsoltival elfelejtettünk beszélgetni, az ízekre koncentráltunk.
A harmadik fogás: Jelly of quail, crayfish cream, chicken liver parfait, oak moss and truffle toast. Ezzel a fogással az erdőbe utaztunk. Mikor megkaptuk a tányérokat a felszolgáló egy tál mohát tett le az asztalra, amit folyékony nitrogénnel leöntött, hogy az kiadja az illatát. Hajnali erdő illat lett körülöttünk. Meg kellett ennünk egy pici lapocskát, ami a szánkat tölgy és füstölt ízzel töltötte meg. A tányérunk alján fürj zselé volt, ami egy nagyon fincsi alaplé volt hidegen, felette egy könnyű rákkrém, csirkemáj parfé és külön kistányérban pedig szarvasgombás tószt. Túl hamar elfogyott ez is és a fantasztikus utazásunknak vége volt.
A negyedik fogás: Snail porridge, Iberico Bellota ham, shaved fennel. Nem hittem el, hogy csigát etetnek velem, mert én nem szeretem. De mire rájöttem, hogy mi az már a számban volt és rágtam össze, csodálatosan omlós és puha, csak enyhén föld ízű. Gondolom ez a csiga íz, ha jó van elkészítve. Itt jól volt. A petrezselymes zabkása fincsi és nagyon! zöld, jól mutat a fekete csigával és a fehér édesköménnyel a tetején.
Az ötödik fogás: roast foie gras, barberry, braised konbu and crab biscuit. Ez az egyik fogás, amit nagyon vártam, mert a rák kekszről sokat hallottam már, de azért a libamájas párosítás sem semmi. Kocka alakú libamájat kapunk, amibe bele van szúrva három igazán ropogós rák keksz. Azonnal megkóstolom a kekszet. Zseniális, ropogós és rák ízű, nem lehet betelni vele, a libamáj omlós és puha. Az ízek érdekesek a szánkban.
A hatodik fogás: Mock turtle soup, „Mad Hatter Tea”. (Hamis teknősbéka leves) Ezt a „húslevest” Heston az egyik lakomájában készítette. Zsolti rögtön nagyon izgatott lett, hogy tök jó, hogy meg fogjuk kóstolni. Naná, hogy tök jó. Mielőtt kihozzák a csészéket kapunk egy könyvjelző szerű papírt, amin egy kép van az Aliz csoda országból. Amikor Aliz a kalapossal meg a nyúllal meg a többiekkel teázik és egy idézet a könyvből. A lap hátulján egy leírás van a hamis teknőclevesről. (Borjú fejből és lábból készítették a viktoriánus korban, mert az olcsóbb, mint a teknős) Megkapjuk a tányért a „húslevesbe valókkal” viszont a lé sehol. Kapunk egy teáscsészét magunk mellé és a felszolgáló elmagyarázza, hogy a teánkat mi fogjuk elkészíteni. A csészében forró víz van. Hoz egy dobozt, amiben két arany zsebóra van. Legalábbis úgy néz ki, igazából a levesünk van benne szilárd állapotban. Az órát beleteszi a teáscsészébe és ránk szól, hogy keverjük el a teánkat. Elkeverjük, és lám, az óra feloldódik húslevessé, amit a csészéből a tányérunkba kell önteni és lehet kanalazni. Az arany, amivel az óra be van vonva, nem oldódik fel, a levesünk roppant elegánsan néz ki, ahogy a csillogó arany lemezkék úszkálnak benne.
A hetedik fogás: Sound of the sea. Tengergyümölcsei. Mielőtt a fogás megérkezik kapunk egy-egy hatalmas kagylót az asztalra, amiben egy iPod van. Amikor a tányérok, vagyis inkább üveglapok, megérkeznek, el kell kezdenünk hallgatni az iPod-ot, amiben a tenger hangja szól: sirályok hangja, ahogy a szél fúj, és a tenger morajlása. Miközben esszük a tápióka homokot, a különböző halakat, és a rákhabot az iPodon a tenger hangjait hallgatjuk. Jó kis utazás megint!
A nyolcadik fogás: Salmon poached in a liquorice gel, artichokes, vanilla mayonnaise and golden trout roe. Medvecukorban főzött lazac, vaníliás majonézzel, articsókával és kaviárral. Nem vagyok egy nagy lazac fan, de azért ízlett. Imádtam a vaníliás majonézt, sokkal többet is el tudtam volna képzelni a lazachoz, mint amit adtak, de amikor mondtam a Zsoltinak, csak annyit válaszolt, hogy „A Nagy Kopasz Varázsló azt gondolta, hogy ennyi elég, úgyhogy elég.” Hát jó, kóstolom az articsókát, ez sem a kedvencem a való életben, de ez valami fenomenális! A kaviár meg roppan a fogam alatt, egy élmény. Amikor elvitték a tányérjainkat a Zsolti megjegyezte, hogy most már elég halat ettünk, jöhetne már valami hús is! De én itt már alig vártam a desszerteket, már nem volt sok hátra addig.
A kilencedik fogás: Anjou pigeon, blood pudding, risotto of spelt and umbles. Ez volt a főfogás: galamb sült véres szósszal tönkölybúzás és belsőséges rizottóval. Ez egy sötét főfogás volt, a fehér bébi zöldségek kompenzáltak valamennyire. A galamb omlós és puha, a rizottó isteni, azt hiszem előbb megettem, mint a galambot, a belsőség a főtt szív volt benne, a sült véres szósz is elfogyott a galambbal, a zöldséget ott hagytuk. Ezeket a dolgokat (sült vért, belsőségeket) gyerekkorom óta eszem, jó volt megkóstolni milyen 3 csillagos szinten is.
A tízedik fogás: Hot and iced tea. Hideg és meleg tea érkezik egy pohárban. Ahogy iszod a nyelved bal felén hideg, a jobb oldalán meleg. A meleg felében több a buborék, mint a hideg felében. Iszom belőle, bizarr. Szó szerint. 3 nap távlatából sem tudom eldönteni, hogy kedveltem-e vagy sem. Bizarr volt. Jönnek a desszertek! Jupppíí!
A tizenegyedik fogás: Taffety tart, caramelized apple, fennel, rose and candied lemon. Ez egy nagyon bonyolult desszert volt, nagyon sok minden volt benne: karamellizált alma, édeskömény, rózsa és kandírozott citrom. Volt benne ropogós, habos, zselés, gyümölcsös, édes, savanyú, szóval minden. Olyan igazi íz bomba volt, de valahogy mégis szépen illett a sorba.
Időközben a megrendelt borunkat is elszopogattuk és kezdtünk nagyon megtelni ezzel a sok mindennel. Még volt hátra 3 fogás, mi meg már el voltunk pilledve.
A tizenkettedik fogás: The „BFG”, Black Forest Gateau. Fekete erdő torta. Egész este ezt a desszertet vártam. Olvastam róla a könyvében, annyira örültem, hogy fent van az étlapon és meg tudjuk kóstolni! Nemes desszert, a leírtak alapján sokat vártam tőle. Úgyhogy mivel a borunk elfogyott, választottunk hozzá egy pohár olasz desszert bort, mert ez a süti megérdemli. Mikor megkaptuk a tányérokat, a levegőt telefújták cseresznyepálinkával, az illat kedvéért. Olyan szépen volt tálalva! Heston azt írta a könyvében, hogy a fekete erdő tortában egyszerre kell jelen lennie a sósnak, az édesnek és a keserűnek. Ez a desszert tökéletes volt. A tányérra szórt kakaó az erdő földjét hivatott szimbolizálni. Amikor megkóstoltam a gyerekkoromban sokat ivott Nesquik kakaó jutott róla eszembe. Az agyam rögtön kapcsolt én meg megint kb. 10 éves voltam a konyhánkban miközben Nesquik kakaót keverek a tejbe. Heston amúgy is sokat épít a gyerekkori élményekre, szerinte ezek fontosak. Engem meglepett, de klassz volt.
Mikor elvitték a tányérokat a felszolgáló megkérdezte, hogy választható fogásként szeretnénk-e sajtokat. Szégyen vagy sem, azt kellett mondjam (Zsolti amúgy sem egy nagy sajt fan), hogy nem. Túlságosan tele voltam már, nem fért volna be sehova.
A tizenharmadik fogás: Whisk(e)y wine gums. Ezek üveg alakú whisk(e)y gumicukrok egy képkeretben lévő képre felragasztva. A képen egy térkép van, a gumicukrok oda vannak felrakva, ahonnan a whisk(e)y származik. Ötletes és pofás. Az egész vacsora alatt ez az egyetlen fogás, ami egyáltalán nem ízlik. Nem szeretem sem a whiskey-t, sem a whisky-t, valószínűleg azért. Az 5-ből 3-at megettem, próbálkoztam, a maradék kettőt a Zsolti boldogan elpusztította.
A tizennegyedik fogás: „Like a kid in a sweet shop”. „Mint egy gyerek az édességboltban”. Ezek petit four-ok. Egy rózsaszín fehér csíkos zacskóban 4 féle kicsi édesség van becsomagolva egy kártyával. A kártya illatos. Ezt el lehet fogyasztani ott is, de haza is lehet vinni. Mi úgy döntünk, hogy hazavisszük, annyira tele vagyunk már, hogy nem fér sehova több édesség. A csokikat 3 nappal később ettük meg és az „édességes zacsi” pontos tartalma: Aerated chocolate (mandarin jelly), Coconut baccy (Coconut infused with an aroma of black cavendish tobacco), Apple pie caramel with an edible wrapper (no need to unwrap), The Queen of Hearts (she made some tarts…).
Néhány dolog, ami még a vacsora közben történt:
- kenyeret csak a harmadik fogás után kínálnak egészen a főfogás végéig, ha kérsz, mindig csak egy szeletet, választhatsz, hogy fehéret vagy barnát szeretnél, enyhén sózott walesi vajat adnak hozzá.
- az egyik ilyen kenyér kínálásnál a felszolgáló magyarul kezdett el hozzánk beszélni. Meglepődtem, nem számítottam rá, hogy magyarok is dolgoznak ott. Kellemes meglepetések.
- a vacsora közben adnak 2 viasszal lezárt borítékot (vagy ahányan vagytok), amiben a menü van benne, hazaviheted. A boríték puha, mint a bársony, a viasz pecsétet pedig egy élmény feltörni. Naná, hogy hazavisszük.
- a szerviz nagyon figyelmes, minden alkalommal, amikor elmész mosdóba a szalvétád összehajtogatva vár, a kabátokat azonnal elviszik, amikor megérkezel, és hozzák is, amikor mész, felsegítik. A vizet, bort, italodat mindig utántöltik. A szerviz nem ér véget akkor, amikor fizetsz. Mikor mi kimentünk az étteremből szakadt az eső, a taxink meg kb. 10 lépésnyire volt az étteremtől, úgyhogy a felszolgáló egészen a kocsiig kísért esernyővel, nehogy megázzak.
A színháznak vége volt, fél 1kor ágyba kerültünk. Szerintem legalább annyira vártam ezt a vacsorát, mint gyerekkoromban a karácsonyt. Szuper volt. Október 3-án kezdtem a 4 hetes sztázsolásomat ott. Jó lesz látni a másik oldalról is, már alig várom!
