Előzmények itt: Terhesen a konyhán; és itt: Terhesen a konyhán 2.
Hivatalosan augusztus 12-re voltunk kiírva. Nem hivatalosan az Úrfi úgy döntött, hogy még 12 napig bent marad. A terhesség 40 hete gyorsan eltelt ehhez az utolsó 12 naphoz képest. A 41. hét után már kétnaponta kellett vizsgálatra és ellenőrzésre mennem, hogy minden rendben van-e. A kórházi bepakolt cuccomat párszor még leellenőriztem, hogy biztos ami biztos meg van-e minden. Kérdeztem anyutól, hogy szerinte mit rakjak még bele, meg hogy otthon mit szoktak a kórházi táskába pakolni? Erre elkezdi sorolni, hogy: szalvéta, evőeszköz, pohár, konyharuha... Én meg kikerekedett szemekkel néztem rá és annyit mondtam, hogy szülni megyünk, nem pedig piknikezni.
Itt az a szokás, hogy első szülésnél, ha minden rendben van, 24 órát tartják bent az anyukát és a babát, utána hazaküldik a családot. Császármetszés után, ha minden rendben van, akkor három napot.
Minket egy hét után engedtek haza. Ennyi idő alatt bőven volt alkalmam beszélgetni az ott dolgozókkal. Már szinte a menüt is kívülről tudtam. Ezen a menü dolgon mindannyian meglepődtünk. Minden ágy végébe oda volt rakva és lehetett választani reggelit, ebédet és vacsorát. Az étkezések között egyszer körbementek, hogy valaki kér-e teát vagy kávét, amihez mindig járt gyömbéres vagy édes zab keksz.
Ebédre és vacsorára meleg ételt hoztak. Reggel tízkor egy néni körbement és felvette a napi rendelést. Ezek előre kiadagolt fagyasztott kész ételek voltak, tehát ott nem főztek semmit, csak mikróban megmelegítették az adagokat. Minden tányér egyesével le volt fóliázva, rajta egy matricával a pontos összetevőkről és a kalória tartalomról.
Anya mesélt a magyarországi kórházi kajáról. A piknik szett egyből érthető és egyben elszomorító is. Szerencsére itt nem kellett. (Mielőtt bárki feltételezné, nem magán kórházban szültem.) Ezt a kaját azért meg lehetett enni (mert ahogy hallottam az otthoni kórházit nem mindig), de egy hét után már ebből is elég volt.
Az Úrfit hivatalosan Mártonnak hívják, de a hétköznapokon csak Marci.
Az utóbbi pár hétben nem sok időt töltöttem a konyhában. Ha főzök magamnak, mert őt még a tejen kívül más nem érdekli, annak kész kell lennie maximum 10 perc alatt. Aztán majd valamikor megeszem. A legizgalmasabb ilyen gyors ebéd az volt, hogy lepirítottam füstölt szalonnát, megsütöttem benne vékony disznóhús szeleteket, só, bors, dobtam rá almát, lekapcsoltam. Meglocsoltam almaecettel, kevertem hozzá avokádót és pirítós kenyér kockákat. Szóval összedobtam egy meleg avokádós, almás, húsos salátát. Másra ennyi idő alatt nem futotta...
Pár napja már arra vetemedtem, hogy a gyereket magammal vittem a konyhába és elmondtam neki, hogy kell fonott kenyeret sütni. Úgy tűnt, élvezte. A kenyér pedig nagyon jól sikerült. :)