Néhány hete anyu meglátogatott minket egy rövid időre. Programra vonatkozóan csak annyi kérése volt, hogy hozzunk össze egy találkozót az unokatesójáékkal (szintén Londonban laknak, csak ők hozzánk képest a másik felén), mert már évek óta nem látta őket. Az aránylag nagy létszámra való tekintettel (6 fő) úgy döntöttem, hogy családi ebéd lesz. A bulit szombatra raktuk így volt egy hetem felkészülni.

Zsolti hétfőn elvitt minket egy piacos, bisztrós, sajtos helyre ebédelni (La Fromagerie, cikk lesz ebből is), aminek a szomszédságában egy tuti hentesüzlet volt (Ginger pig). Az utcai kirakatban elkezdtük nézni a husikat és hogy milyet kéne venni majd, mert azt én az elején leszögeztem, hogy rántott húst nem csinálok. Annyira tanácskoztunk, hogy észre sem vettük, hogy már mindannyian bent vagyunk a boltban és a pultos fiú kérdezi, hogy miben segíthet? Nos, ha már itt tartunk: családi ebéd lesz szombaton, marhasültet szeretnék készíteni, 6-an leszünk, mit javasol? Néhány perces tanácskozás után előrendeltünk egy nagy darab 3 csontos côte de bœuf-öt. Ez a rostélyos (ribeye) a bordacsontokkal. A fiú azt mondta, hogy 3 csont elég lesz 6 embernek és ebből még maradni is fog másnapra. Nekem voltak e felől kétségeim, de Zsolti meggyőzött, hogy érdemes hinni a hentesnek, és ez elég lesz.
Péntek reggel mentünk vissza érte, vettünk még marha csontot is húslevesnek, kérésre ketté is fűrészelték őket (különben nem fért volna bele a fazékba). A fickó értetlenül nézett rám, de megcsinálta amit kértünk, belerakta a csontokat egy zacskóba és odaadta őket ingyen.
A 3 hétig érlelt côte de bœuf 2,7 kg-ot nyomott.

Az érlelést az üzletben lévő hűtőben végzik, ami közszemlére van téve, úgyhogy már csak azért megéri odamenni, hogy ezt a folyamatot megcsodáljuk. Természetesen az eladók el is magyarázzák a rendszerüket és hogy mit, miért csinálnak. A boltban amúgy lehet kapni ott készített kolbászokat sütve, pástétomokat, terrine-eket, pitéket, rilett-eket és minden olyan finomságot, amit eddig én csak Franciaországban az ottani henteseknél láttam.
A husira visszatérve; még péntek este lefekvés előtt kivettem a hűtőből, hogy sütésre szobahőmérsékletű legyen, mert nagyon nem mindegy, hogy 5 vagy 20 fokról sütünk 60-ra (medium).

Anya megkérdezte, hogy a hús miért van ilyen szorosan összekötve és hogy így fogom-e hagyni sütés közben?
Azért van kötözve, hogy sütés közben ne nyíljon szét és megtartsa a henger formáját. Lassabban, de a különböző húsrészek egyenletesebben fognak sülni. A zsineget csak szeletelés előtt vágtam le róla, közvetlen tálalás előtt. Így minden szelet kerek formájú lett.

Szombat reggel, magamhoz képest, korán felkeltem és azonnal a konyhába mentem, aztán a délelőtt hátralévő részére ott is maradtam. Tekintve a konyhám méreteit, vagyis inkább az említésre sem méltó méreit, a főzést komoly előkészületek és szervezés előzte meg. Anya már rutinos az ilyenekben, úgyhogy hősiesen talpon volt velem és segített, ahol tudott.

Húsleves
Az ebédet húslevessel kezdtük, erről már egyszer írtam, ezúttal marhacsontból főztük és reszelt tésztával tálaltuk. Ez, szombat ellenére, meghozta azt a tipikus vasárnapi családi hangulatot, amiben mostanában egyre kevesebbszer van részünk.

Sült hús
A marhahúst megsóztam amennyire lehetett, majd egy forró serpenyőben kívülről elkezdtem sütni az oldalait úgy, hogy két percenként forgattam. Ezt addig csináltam amíg a tetején a zsír ropogósra sült és a többi oldala is aranybarna lett (kb fél óra). Majd 130 fokos sütőbe raktam egy órára (15 percenként megforgattam). Az alacsony hőfok miatt a hús lassabban, de egyenletesebben sült. Ezzel lett volna medium, de tudom, hogy a családom jobban szereti az átsült husit ezért visszaraktam még 10 percre, majd langyos helyen pihentettem. Ezt minimum fél órára terveztem, a vendégeink kicsit késtek, és mire leért a leves ez kb. másfél óra lett. Tökéletes medium well lett, kicsit rózsaszín középpel, szerintem pont olyan, ahogy ők szeretik és a hosszú pihentetésnek köszönhetően már egyáltalán nem folyt belőle húslé, amitől sokan rosszul lesznek és azt hiszik, hogy nyers a hús, pedig nem, csak nem hagytak neki elég időt pihenni.
Azt, hogy a sült kész van-e onnan tudtam, hogy egy hústűt a csont mellett függőlegesen beleszúrtam kb a közepéig. A tűt kihúzva a számhoz érintettem, ha ez forrónak érződik, akkor kész van.
A vékony hústűt mindig a hús legvastagabb pontjához szúrjuk be függőlegesen, így maghőmérő nélkül is érezni fogjuk, hogy az ‘hogyan’ sül.

Köretnek készítettem szalonnás mandulás brokkolit, fűszeres pirított répát, pirított krumplit és whiskey-s szószt.

Brokkoli
A brokkoli fejeket sós vízben roppanósra főztem, itt ügyeltem arra, hogy a víz ne forrjon, hanem gyöngyözzön, és mindig csak egy marék brokkolit dobtam bele, így az nem hűtötte le a vizet, hanem megfőtt benne. Kis adagokban gyöngyöző vízben főzve tovább tart, de a brokkoli egyenletesen fog főni, szép marad a színe és nem lesz olyan, mintha a teteje püré lenne a szára pedig még nyers.
Füstölt szalonnát apró kockákra vágtam, kevés olajon elkezdtem pirítani amíg a zsír kisült belőle és összeforgattam a brokkolival. Ízlés szerint sóztam, borsoztam. Tálaláskor pirított szeletelt mandulával szórtam meg.

Répa
A répákat megpucoltam, majd egyforma hosszúkás csíkokra vágtam (batonra). Egész köménymagos, egész borsos, sós vízben főztem őket roppanósra. Itt a víz még csak nem is gyöngyözött, inkább csak nagyon forró volt. Kíméletes módja a főzésnek, ez is tovább tart, de megéri.
Olajon megpirítottam a répát miközben fűszereztem sóval, borssal, marokkói fűszerkeverékkel, mézzel és őrölt köménnyel.

Krumpli
A krumplikat egyforma nagy darabokra vágtam, gyöngyöző sós vízben ¾-ig főztem, leszűrtem, lecsepegtettem őket, kiraktam egy tepsire és megvártam amíg teljesen kihűlnek. Így is maradt alattuk valamennyi víz, ezért egy másik tepsibe, nem sajnálva az olajat, visszaraktam őket, sóztam, borsoztam és megszórtam oregánóval. Mivel a husival sütöttem egy sütőben alacsony hőfokon fél óra 40 perc volt, mire teljesen ropogósak lettek. Gyakran kevergettem.

Szósz
Fél liter marha alaplét felére forraltam, sóztam, beleöntöttem a sültnek a levét és egy nagyon kevés liszttel mártás állagúvá sűrítettem. Beleöntöttem a húsból kisült zsírt és megkínáltam egy kis whiskey-vel (ennél az volt a célom, hogy az íze benne legyen, de ne érződjön rajta az alkohol).

A főétel tálalása előtt az összes köretet könnyedén meg lehetett melegíteni megint. Pár percre még a sültet is egészben visszadobtam a sütőbe. Szeleteléskor levágtam róla a zsineget, majd a csontot, és kb 10 szeletre felvágtam.

Unokatesónk felesége félve megjegyezte, hogy ő nem vegetáriánus, de a csirkén kívül mást húst nem nagyon eszik. Nem győztem bocsánatot kérni, mert én nem kérdeztem, hogy mit nem esznek, ők pedig nem mondták.
Az az igazság, hogy ez a tál annyira jól nézett ki élőben, hogy már a látványtól csorgott a nyálunk, pedig az illata még el sem ért az orrunkig. C azt mondta, hogy neki már ezért megérte eljönni, hogy lássa az arcunkat amint a terített asztalt bámuljuk. :) Úgyhogy nekiestünk, aztán két perces csend lett, mert mindenki el volt foglalva azzal, amit a tányérjára rakott. C is megevett egy szelet husit, azt mondta, ez nála nagy dolog, de ez annyira finom, hogy nem lehet neki ellenállni. Örültem, hogy senki nem marad éhen.

Evés után mindenki kezdett hátradőlni, én gyorsan leszedtem az asztalt és mondtam, hogy van desszert is, de nyilván nem fogom senki torkán lenyomni, ha nem kér belőle. Diós, pisztáciás csoki brownie-t készítettem, amit vanília fagyival tálaltam. Egy ilyen menü után szóvá is tették, hogy mi az hogy a fagyit nem én csináltam. Haha, azt majd egy másik rendezvényen… :) Egyébként mindeki evett belőle, anya azonnal kérte a receptet, a vanília fagyi pedig egyszerű és nagyon finom választás volt hozzá.
Ezt már előző este elkészítettem, a brownie-nak jót tesz, ha tálalás előtt áll néhány órát.

Hozzávalók:

• 200 g sötét csoki (én Valrhona 72 %-osat használtam)
• 150 g vaj
• 150 g tojás
• 345 g cukor
• 2 g só
• fél vanília rúd kikaparva
• 200 g átszitált liszt
• 100 g piríott dió
• 100 g pirított pisztácia.

A csokit a vajjal vízgőz felett felolvasztottam. A tojást, a cukrot és a vaníliát robotgéppel kihabosítottam. A cukros mixhez hozzákevertem az olvasztott csokit és a sót majd adagonként a lisztet, a legvégén pedig a diót és a pisztáciát. 150 fokon sütöttem 10 percig majd 2-3 percenként ránéztem.
Gyors, finom, nagyon csokis desszert.

A kajakóma nem fejezi ki, amit éreztünk. Én megint leszedtem az asztalt, a tányérokat kivittem a konyhába és becsuktam az ajtót ‘ha nem látom, hogy mi van ott, akkor nincs is’ alapon. Aztán beszélgettünk és iszogattunk estig. Tök jó volt.