Az idei nyarunk főleg azzal telt, hogy próbáltuk megtalálni a számunkra megfelelő lakást Londonban. Ez járt rengeteg telefonálással és átlag 2 lakás megtekintésével hetente, ami persze magával vonzott sok metrón és vonaton eltöltött időt. A magyarországi 3 héten kívül az egész stresszes és rohanós volt, úgyhogy amikor megtaláltuk az ideális lakást, ami majdnem minden szempontból jó volt, nagy volt az öröm. Utána futkoshattunk a referenciák és a költözés dolgai miatt. Beköltözés után pedig még hetekig dobozok voltak mindenhol és listánk volt arról, hogy mi az, amit még meg kell venni, el kell intézni és a többi. Kb. 5 hét után végeztünk mindennel és igazán elégedettek voltunk magunkkal és a munkákkal, mert a lakás valóban nagyon otthonos lett.
Ennyi idő után már épp ideje volt a konyhába is beszabadulni és szendvicseken kívül mást is készíteni.
Egyetlen nagy hátránya ennek a lakásnak az, hogy a konyha elég kicsi. Amúgy én ennek az egész költözésnek úgy indultam neki, hogy “nagyobb konyhát szeretnék”, de elég hamar rájöttem, hogy a “nagyobb konyhás” lakások bérleti díja is “nagyobb”, ami garantáltan nem fér bele a mi költségvetésünkbe. Legalábbis még nem… Szóval kompromisszumot kellett kötni valahogy, ami nem is volt olyan nagyon nehéz, tekintve, hogy a lakás egyéb adottságai viszont jók.
A konyha mérete ellenére kihoztuk belőle a legtöbbet, és még az anyukám által küldött 16 részes edény készlet is elfért benne. Meg aztán lett egy étkezőasztalunk a nappaliban. Így azért ki lehet majd bírni.
Az utóbbi néhány hétben itt minden olyan szürke és esős volt, hogy az embernek minden életkedve elment tőle. Kellett valami lélekmelegítő, ezért döntöttem úgy, hogy csinálok egy adag húslevest. Vettem hozzá 3 egész csirkét, amiket szétbontottam. A melle és a combok mentek a fagyasztóba, minden más pedig a levesbe sok zöldséggel, egy köteg petrezselyemmel, sóval és egész borssal. Aztán rotyogott órákig betöltve a lakást az illatával, amitől egészen úgy éreztem, mintha otthoni családi vasárnap lenne.
Készítettünk hozzá tésztát is: egy tojást összekevertünk annyi liszttel amitől kemény tésztát kaptunk, majd fél körömnyi darabokra lecsipkedtük és a leszűrt lében kifőztük.
Terítés után egészen ünnepi hangulatom lett.
Megelégedéssel kanalaztuk a levest mindketten. Igazából akkora adag lett, hogy utána még napokig ettünk belőle, de én ezt egyáltalán nem bántam.
A főételünk fokhagymás csirkemell kockák voltak, majonézes, snidlinges salátával és csőkukoricával.
Az ebéd másik fénypontja a töpörtyűs pogácsa volt. Zsolti üknagymamájának a receptje és a legjobb, amit eddig kóstoltam. Az üknagyi nem arról volt híres, hogy kispórolja a süteményekből a belevalót, ennél a receptnél például 500 g liszthez 350 g darált tepertőt ír. Lehet ez a titka. Ezt inkább már a délutáni kávéhoz eszegettük és megint megállapítottam, hogy még mindig ez a legjobb a töpörtyűs pogácsák közül.
Zsolti néhány éve feltette a receptkönyvet a netre, úgyhogy mindenki számára elérhető.
“Ezt a szakácskönyvet az ükanyám, Tóth Istvánné írta saját receptjeiből. A könyv vagy a két világháború között vagy az ötvenes években keletkezett. A végén található néhány ceruzával írott recept valószínűleg a nagyanyám írása. Az eredeti tartalomjegyzékben piros pöttyel jelölteket a megjegyzés szerint "Pistuka igen szereti". A hajdani Pistuka, a nagyapám öccse, ma Dr. Korbuly István elmúlt 80 éves.”
Érdemes átnézni a könyvet, mert nagyon praktikus és finom recepteket tartalmaz. A leveles töpörtyűs pogácsát a ‘Sütemények, pudingok’ fülecske alatt találjátok meg.
