Volt egy újabb nagyon rohanós szerdai napunk Budapesten, amikor úgy végeztünk, hogy megint az összes déli nyitvatartásos étteremről lecsúsztunk, mert úgy kb. délután 3 felé járt.
Wolf András javasolta nekünk a Borkonyhát, kihangsúlyozva, hogy nyitva van délután is. Mi nem ellenkeztünk, ő meg közben azt mondta, hogy a konyha kifinomult, de az adagok megfelelő méretűek. Nekünk ez alapvetően elég is volt. Amúgy róluk sokat nem tudtam, több cikkben láttam hivatkozást rájuk, néhány hete követem őket Facebook-on, és láttam, hogy a Gourmet fesztiválon is nagyon sikeresek voltak. Ha már így alakult, akkor elmentünk megnézni, hogy kifélék-mifélék.

Hangulatos és árnyékos terasz itt is volt az utcán, de a hőségre való tekintettel mi a légkondis éttermet választottuk.

Mivel a délutáni holt időszakban mentünk, a helyiség rajtunk és a személyzeten kívül üres volt. Minket ez nem zavart, de ahogy néztem a személyzetet sem, mert lefoglalták magukat azzal, hogy készültek az esti szervizre. Nem ültek a nyakunkon csak azért, mert mi voltunk az egyetlen vendégek, de nem is hanyagoltak el minket. A konyha felől ugyanez érződött, mert az ételek is megfelelő ütemben érkeztek egymás után. Ezt úgy értem, hogy egyáltalán nem “tolták” ránk egyik fogást sem, csak azért mert ráértek.

Érkezéskor rögtön kértünk egy kancsó limonádét (1900 Ft), ami aztán annyira jó volt, hogy ezt később még 2 követte.
Az étlapok után kaptunk egy kosár kenyeret, ebben volt köménymagos és mazsolás, járt hozzá még puha vaj is.

Az egész estebédelésnek amúgy úgy indultunk neki, hogy nem szeretnénk sokat enni, amolyan “csak beugrunk valahová” kajálást terveztünk. Amikor komolyabban szemügyre vettem az étlapot, akkor már érződött a szele annak, hogy ez nem fog összejönni, mert csupa izgalmas ételt találtam rajta, amire aztán marha kíváncsi lettem. Próbáltam alkut kötni magammal, hogy akkor csak két fogást eszem, előételt és főételt az végülis még belefér. Zsolti a főétel és a desszert mellett döntött.

Én előételnek pirított, ropogós kacsamájat (3350 Ft) kértem. Nagyon szépen tálalták. Alul fehérrépa püré volt, körülötte gyümölcsök, koktél paradicsom, két szelet kacsamáj, majd ez megszórva fenyőmaggal és pisztáciával. Elegáns tányér volt, imádtam.

Főételnek én tőkehalat szerettem volna enni (mogyorókéregben, tavaszi salátával és citromsárga répával), de a felszolgáló mondta, hogy az az egy sajnos nincsen. Nem estem kétségbe, úgyhogy Zsoltival rendeltünk egy-egy göngyölt tanyasi csirkét. (3350 Ft)
Várakozás közben muszáj volt rendelnem egy pohár bort is a főételhez. A felszolgálónk ebben is készségesen segített és ajánlott egy Furmintot, amit én megadóan elfogadtam.
Az ételek fantasztikusan néztek ki, ezúttal nem a fénykép miatt vártunk az evéssel, hanem azért, mert még csodáltuk egy kicsit. Három henger pirított, puha csirkemellet kaptunk, egyiken egy rózsaszínre készített fürj mellel. A köret volt hozzá karfiol püré, amire apró karfiol virágokat reszeltek, fava bab, lágy túró, ropogós sajt és jus. Nem tudtunk betelni vele.

Annyira el voltunk foglalva az evéssel és az ízekkel a szánkban, hogy beszélgetni is elfelejtettünk. Azt hiszem, hogy ennél a pontnál adtam meg magam teljesen a Borkonyhának és döntöttem el, hogy nekem muszáj desszertet is ennem. Alapból azt mondanám, hogy majd legközelebb, de esetünkben nem tudom, hogy az mikor lesz, és ez a desszert dolog addig nem várhat…

Zsolti bazsalikom fagyit rendelt édes morzsával és répa chips-el amihez almás paradicsomvíz érkezett kis kancsóban (1350 Ft). Nagyon jól nézett ki ez is, de olyan ismerősnek tűnt valahonnan. Egy hetet gondolkodtam rajta mire beugrott, hogy a Czifray versenyen Puskás Csaba desszertje “Bazsalikom és répa” volt. Szóval innen volt ismerős.
Az a répa chips csúcs volt, és a fagyi, meg a morzsa….

Én málna variációt kértem mézes lilahagymával és túrótortával (1150 Ft). Kész műalkotás volt ez is. A tányérba sok minden került: málnahab, málna püré, friss málna, bazsalikom díszítésnek, túrótorta, annak tetején az apróra vágott puha lilahagyma, mellette egy kis édes morzsa (ez nekem annyira nem ízlett), málna fagyi és abba beleszúrva grillázs. Utóbbi nem volt ropogós, de ezt gondolom a szörnyű meleg okozta. Izgalmas desszert volt, de harmadik fogásnak én egy kicsit nagynak találtam, úgyhogy Zsolti boldogan belapátolta a maradékot.

Egy élmény volt ott ebédelni. A konyha határozottan izgalmas, az étterem légköre pedig laza, bisztró jellegű. Egyáltalán nem az a feszengős hely, ráadásul mindenhez közel van a belvárosban. Nekünk nagyon tetszett.

Borkonyha
Sas utca 3.
Budapest
1051

Látogatás: 2013. június 19.