Az angol karácsonyi hagyományok teljesen mások, mint az otthoniak. Mivel ez a 3. karácsonyunk itt, úgy gondoltam, hogy érdemes szólni róluk. És azért is, mert nekem megint csak egy nap ünnep jutott, így angol módra ünnepeltünk. Nem igazán volt más választásom, ha a karácsony szellemét én is át akartam érezni.
A karácsonyfát hivatalosan december 1-jén díszítik fel és ők az ádventet olyan értelemben, mint mi, nem tartják. Itt nagyon sok házban műfenyő van, pont azért. mert a fa hetekig áll a lakásban.
Gyakorlatilag mindenki akkor díszíti, amikor decemberben valamikor ideje van rá. Ha a családban van gyerek, akkor mindenképpen a gyerekekkel.
December 24-e hivatalosan munkanap és főleg a családi készülődésről szól a másnapra. Este pedig összejönnek, mindenki, aki teheti hazamegy és berakja a fa alá az ajándékokat.
A mese része a gyerekeknek az, hogy bebújnak az ágyba, tejet és sütit tesznek a karácsonyfa melletti asztalra a Mikulásnak, aki éjjel a kéményen keresztül bemászik a házba és a fa alá rakja a kívánt ajándékokat, továbbá cukorkával tölti meg a kandallón lógó zoknikat.
Az estét az angolok a köznyelvben csak “Christmas Eve”-nek hívják.
December 25-én felkelés után bontják az ajándékokat a fa alól.
A gyerekek általában már hajnalban felkelnek, felkeltve a szülőket is, megnézik, hogy a süti-tej kombó tényleg elfogyott-e és persze nekiesnek az ajándékoknak.
Izgatottabb felnőttek is képesek felkelni hajnalban az ajándékok miatt. Nagyon sok mindenkinek kegyetlen szenvedés a becsomagolt dobozokat a fa alatt látni anélkül, hogy kibonthatnák. :)
Ez után jön egy családi reggeli, ami főleg kenyérből, füstölt lazacból és húsos pitéből áll (pork pie) pezsgővel leöblítve. Innentől kezdve a felnőttek gyakorlatilag átisszák a napot. A rokonság többi része is megérkezik és este egy nagy asztalt körbeülve elfogyasztják a karácsonyi sült pulykát, ami alig fér be a sütőbe és az egész család jól lakik vele. A desszert pedig a híres karácsonyi puding, amit ha valaki rendesen elkészít, akkor már hetekkel karácsony előtt összeálllítja. Lustábbak csak néhány nappal előtte, még lustábbak meg egyszerűen csak megveszik a szupermarketben. A kávéhoz pedig “mince pie”-t eszegetnek. Napközben társasoznak, beszélgetnek és isznak. Nagyon sokat isznak.
Az angol karácsonynak ez A nagy napja, és logikusan “Christmas Day”-nek hívják.
December 26-án folytatják azt, amit előző nap elkezdtek. Végigjárják a család többi részét, velük is karácsonyoznak, ez a nap lazább, itt mindenki sajogja az előzőt és tuti, hogy lesz valami party valahol a barátokkal is.
Köznyelven csak “Boxing Day”-nek hívják, ami magyarra lefordítva “Dobozolás Napja”-t jelent.
Mi idén karácsonykor nem tudtunk hazamenni, mert én főleg dolgoztam/dolgozom, úgyhogy csak angolosan ünnepeltünk.
December 21-én feldíszítettük a tavalyi karácsonyfánkat. :) Igen, a tavalyit. Mivel egyikünk sem pártja annak, hogy kivágják a fenyőket, csak azért, mert karácsony van, tavaly Zsolti vett egy kicsi cserepes fenyőt, amit az ünnepek után ki lehet rakni a kertbe és a következő években újrahasznosítani. És ez így is lett. Beraktuk alá az összes ajándékunkat, aztán csak vártunk arra, hogy kibonthassuk őket.
Én Szenteste dolgoztam, egész nap. Este 10 percenként néztem az órát, hogy végre mikor mehetünk haza. Szeretem a szakmámat, de nem tudom kifejezni azt, hogy mennyire utálok karácsonykor dolgozni. Este 6-kor ránéztem az órára és komolyan borzasztóan éreztem magam amiért itt vagyok és nem otthon a családdal. Mert hogy ha otthon lettem volna, akkor bontottunk volna ajándékokat, vagy vacsoráztunk volna, szóval némi “family time”-al eltelt volna a Szenteste. Na mindegy, takarítás után úgy húztam ki a konyhából, mint a vadlibák, pedig erre sokszor nincs példa. Hazaérve meg csak “beestem” az ágyba, mert tök fáradt voltam és mondtam Zsoltinak, hogy majd reggel karácsonyozunk. 25-e az egyetlen nap amikor a HH zárva van.
Másnap reggel aztán megjött a karácsonyi hangulatom nekem is. Pizsamában a kávémat kortyolgatva bontogattam az ajándékokat. Azért ennek is megvan a maga fílingje. :)
A napi menünk nem volt túl bonyolult, próbáltuk egyszerűen tartani a dolgokat, mert mégiscsak karácsony van és igazából egyikünk sem akart megszakadni a konyhában.
Ezúttal semmit, vagy legalábbis nem sok mindent méregettem ki, így nem is mindenhol adok a recepteknél pontos mennyiségeket, az ízlésemre hagyatkoztam. Ha valaki utánam csinálna bármit is, ugyanígy bátran hagyatkozzon az ízlésére, meg az érzéseire.
Reggelire füstölt lazacot ettünk friss kenyérrel és sndiglinges szósszal és természetesen a peszgő sem maradhatott ki.
Mivel 26-án megint dolgozom eldöntöttem, hogy úgy teszek, mint az angolok és napközben szintentartóan fogyasztom majd az alkoholt; mégiscsak karácsony van, vagy mi a szösz :)
A kenyeret mi készítettük előző nap. Én dagasztottam munka előtt, Zsolti pedig megsütötte napközben. A snidlinges szószhoz pedig tejfölt összekevertem sóval, frissen őrölt borssal, sok citromlével és apróra vágott snidlinggel. Én még a lazacra is tekertem némi borsot, de ez már csak ízlés kérdése.
A vacsink sült csirke, borsó és krumplipüré volt. Azért egy egész pulykát kicsit túlzás lett volna megsütni kettőnknek, de úgy éreztük, hogy egy kisebb csirkével és a maradékával azért még meg tudunk bírkózni.
A pipihez még 23-án készítettünk egy páclét. 3 l vizet felforraltunk 150 g sóval (5 %). A tűzről levéve hozzá adtunk egy nagy köteg rozmaringot, egy kis köteg kakukkfüvet, 5 db babérlevelet, 2 fej félbe vágott fokhagymát, 1 köteg petrezselymet, 1 köteg zsályát és kb 25 szem egész fekete borsot. Ezt hagytuk kihűlni, majd hűtőbe tettük éjszakára. Másnap Zsolti leszűrte és beletette az egész csirkét. Mondtam neki, hogy győződjön meg róla, hogy a lé mindenhol rendesen ellepi. 24 órát állt benne. Dec. 25-én leöntöttük róla a páclét és felengedtük hideg vízzel úgy, hogy az is ellepje. 15 perc után kicseréltük a vizet és ezt megismételtük négyszer. A csirkének gyakorlatilag 1 órát kell állnia hideg friss vízben, hogy a felesleges só le legyen mosva róla.
(Zárójelben jegyzem csak meg, hogy ha tehetjük, folyó víz alatt mossuk egy órát, de a fenti megoldás sem rossz.)
A pipit visszatettük a hűtőbe sütésig. Egy szűrőt tettünk alá, hogy a felesleges víz ki tudjon csepegni és meg tudjon száradni. (Fontos, hogy a csirke ne álljon a vízben.)
Sütés előtt egy üres boros palackról leszedtük a címkét és lemostuk amennyire csak lehet. Megtöltöttük meleg vízzel és a hátsójánál fogva ráhúztuk a csirkét. A bőre alá itt-ott kakukkfüvet szúrkodtunk bele. Egy tepsibe beleállítottuk és előmelegített sütőben 180 fokon 70 percet sütöttük. További fűszerezésre a 24 órás pácolás miatt nem volt szükség.
Az idő leteltével a sütőt kikapcsoltuk, de a csirkét bent hagytuk addig amíg a köret elkészül.
A krumplipüréhez meghámoztuk a burgonyát, megfőztük sós vízben, leönöttük róla a vizet, összetrötük, majd vajjal és tejszínnel lazítottuk, sóztuk.
A borsóhoz megolvasztottam egy serpenyőben vajat, ráöntöttem a fagyasztott zsenge borsót (én Bird’s Eye-t használtam), amikor kiolvadt és átmelegedett sóztam, borsoztam és belekevertem egy köteg finomra vágott mentát.
Aztán amikor tálaltam jutott eszembe, hogy a szószt efelejtettem. Vettünk kész csirke alaplét, itt egész jókat lehet kapni, és gondoltam majd beforralom egy kicsit sűrűbbre és befejezem fűszerekkel. Aztán elfelejtkeztem róla, de amikor már minden kész volt, nem volt kedvem mindent félre tenni és még várni 30 percet amíg a szósz is elkészül. Az marad legközelebbre. De végül annyira nem is hányzott, mert minden szaftos lett így is.
Amikor mondtam Zsoltinak, hogy borsót akarok enni a csirkéhez, eléggé meglepődött és közölte, hogy én már teljesen elangolosodtam, de azért megvette a zacskóval, amit kértem. Tálaláskor meg rámszólt, hogy ne tegyek neki annyi borsót. Pedig nem csináltam túl sokat. Azért nap közben kiderítettem, hogy ő azért annyira nem rajong érte és ezért voltak ezek a megjegyzések. Amúgy az elangolosodást kikértem magamnak. Ő meg vacsi után mondta, hogy nagyon finom lett. Na, tudtam én!
Desszertnek meg mondtam, hogy valami gesztenyéset szeretnék enni. Anya a legutóbbi “szeretet csomagban” küldött gesztenye pürét úgyhogy az egyiket felhasználtuk. Igazából egy narancsos gesztenyés “tiramisut” készítettem.
Sütöttem piskótát 2 tojásból. 2 tojás sárgáját kihabosítottam 2 ek cukorral, majd hozzá adtam 2 ek lisztet. Felvertem a 2 tojás fehérjéjét és a masszát ezzel lazítottam. 170-ra előmelegített sütőben kb 10 percig sütöttem.
125 g mascarpone-t összekevertem 3 ek porcukorral, őrölt fahéjjal, fél frissen reszelt szerecsen dióval, őrölt szegfüszeggel, őrölt szegfűborssal és egy citrom és narancs reszelt héjával. A fűszerezésnél arra törekedtem, hogy az összes érződjön, de a fahéj domináljon annyira, hogy a krémet megkóstolva a nyelvünkön már érezzük az enyhe csípősségét.
150 g tejszínt felvertem 2 ek porcukorral, majd a mascarpone-t ezzel lazítottam.
Egy narancsot meghámoztam, amennyire csak lehetett letisztítottam a fehér részektől és éles késsel kiszedtem a cikkeit. Így a “rágós” része nem került bele a desszertbe. Ezeket a cikkeket még félbe vágtam, hogy vékony kockák legyenek.
Összeállítás: a piskótát akkora körre vágtam, mint a pohár alja. Ez ment alulra. Ezt meglocsoltam egy kanál barna rummal, majd rárétegeztem vékonyan, de egyenletesen a gesztenye pürét, erre jöttek a narancs kockák, szintén vékonyan, de egyenletesen, majd a tejszínes mascarpone-s krém, megint egy réteg piskóta, egy kanál barna rum, gesztenye püré, és végül a tejszínes krém befejezésnek.
Hűtőben állt kb 1 órát fogyasztás előtt és azt kell mondjam, hogy eszméletlen volt.
Úgy érzem, hogy amit lehetett kihoztam ebből a kettesben töltött egy napos karácsonyból és igazából tök jó volt. Eldöntöttem, hogy jövőre mindenképpen hazamegyünk karácsonyozni. Nem hinném, hogy kibírnék még egy ünnepet az otthoniak nélkül.
Ez úton szeretnék mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánni!
Ps.:
- Ha már mindenki rohadtul unja a hagyományos karácsonyi filmeket, de mégis valami ilyesmit akar, akkor nézze meg a Hogfather című filmet (Terry Pratchett regénye alapján). Mi megnéztük tavaly is és idén is. Idén azért, mert a film 10. percénél jutott eszünkbe, hogy ezt már tavaly is megnéztük. :) Garantáltan nem fogtok csalódni. :)
- Zsolti sütött női szeszélyt, csak hogy legyen valami süti is karácsonyra. :) Az Ínyesmester szakácskönyvéből nézte ki a receptet és nagyon klassz lett. Ajánlom mindenkinek.