A versenyt 1987 óta kétévente rendezik meg Lyonban. A 2015-ös januári döntőn 24 ország vesz majd részt a világ minden tájáról. Az európai elődöntőről 20 országból 12, az ázsiairól 12-ből 4, a latin-amerikairól pedig 12-ből 3 ország versenyzői jutnak majd tovább. 3 ország egyénileg, 2 pedig vendégként indul majd.
Lyonban csak a legjobbak szerepelnek Bocuse aranyáért.
Az indulók között nincs senki, aki ne azt gondolná, hogy megtiszteltetés ezen a versenyen részt venni, ezért a legjobbat fogják kihozni magukból anélkül, hogy a felkészülés pár hónapjában bármi más számítana. Ha dobogós helyen végeznek, vagy nagyon jó eredményt érnek el, az egy életre szóló elismerés mind a versenyzőknek, mind pedig az országnak, amit képviselnek. Ezen a versenyen van alázat, feszültség, kapkodás, düh, izgalom, stressz, öröm, sírás, remény és bizakodás. Méltán nevezik a szakácsok olimpiájának.
2012-ben Széll Tamás az európai elődöntőn 9. helyezést ért el, majd 2013-ban Lyonban 10. lett. Ez fantasztikus eredmény egy olyan ország számára, aki elsőként vett részt a Bocuse d’Or versenyen.
A 2014-es európai elődöntőt Stockholmban rendezték meg a Gastronord szakmai kiállítás keretében. Az idei évünket Zsoltival már úgy terveztük, hogy ez a májusi svédországi utazás a Bocuse d’Or miatt benne legyen. Ezt 7-8-án bonyolították le, 20 ország indult, mindkét nap 10-10 versenyzett.
Gábort a második napra osztották be a négyes boxba 9 órás kezdéssel, ami azt jelentette, hogy 2-kor tálalta a halat és fél órával később a húst.
Szerdán reggel fél 9-kor volt egy sajtótájékoztató amire mi is elmentünk. Itt néhány érdekességet mondtak a kiállításról:
- 468 kiállító vett részt a vásáron,
- a szervezésben és lebonyolításban a svéd top szakácsok is részt vettek,
- hatalmas hangsúlyt fektettek a svéd termékekre és termelőkre,
- rendkívül büszkék arra, hogy a Bocuse d’Or európai döntőjét ők rendezhetik meg.
Mondtak még néhány szót az étkezési szokásokról is:
- a stockholmiak 2/3-a egy héten kétszer étteremben eszik,
- az emberek 6 %-a vásárol organikus ételt,
- az iskolai menzán ügyelnek arra, hogy a gyerekek jó minőségű ételt kapjanak, mindezt ingyen biztosítják nekik,
- a leggyakrabban otthon elkészített étel a bolognai spagetti. (Ezen mindenki nevetett, de a fickó biztosított minket arról, hogy ez így van. Az olaszok valamit nagyon jól csinálnak!)
Mire leértünk, az első versenyzők már főztek, a többiek pedig a kezdésre készülődtek. Mi aznap a kiállítást néztük meg (erről is lesz képes beszámoló), majd megvártuk a tálalásokat és hazamentünk.
Csütörtökön kilenc után értünk ki, Gábor addigra már javában főzött.
Aznap a szurkoló tábor is nagyobb volt, a svédek és a finnek egész lelátó szárnyakat foglaltak el, az angolok megint fúvós zenekarral szurkoltak, a magyarok pedig zászlókkal és sípokkal a jellegzetes szarvas sapkákban biztatták Gáborékat az egyik lelátó első soraiból.
Ezen a képen épp Várvizi Péter beszélget Magyarországról a műsor vezetőkkel. A beszélgetésük úgy kezdődött, hogy:
-Péter, milyen nyelven szeretnéd bemutatni Magyarországot angolul vagy franciául?
-Svédül!
Végül franciául beszélt rólunk.
A főzés alatt körbejártam minden boxot és néztem őket pár percig.
Az angol versenyző végig higgadtan és kényelmes tempóban dolgozott; az orosz páros egyáltalán nem használta ki a hozzájuk kijelölt commis-t, aki az idő nagy részében csak állt és várta, hogy történjen valami; a svéd boxhoz pedig a sajtó sűrűsége miatt odaférni sem lehetett, Tommy amúgy az ujját is elvágta a nap folyamán.
A Molnár Gábor, Pohner Ádám, Várvizi Péter trió folyamatosan kommunikált egymással úgy, hogy a commis-juknak is folyamatosan járt a keze. Gábor a saját dolga mellett figyelt arra is, hogy mögötte Ádám és a másik commis is mit csinál. Az időmérőket Péter kezelte és szólt, ha lejártak, de Gábor még ezeket is észben tartotta. Péter előtt amúgy egy kisebb könyv méretű jegyzetfüzet volt, amiben követte, hogy mikor, melyik lépés jön.
Eszméletlen profin dolgoztak.
A hal tányér értékelése előtt a zsűri kapott egy rövid füzetet Magyarországról. A francia zsűritag valami igazán szórakoztatót találhatott benne, hogy így mosolyog rajta:
A hal tányérunk csodálatosan nézett ki, ránézésre ez egy két Michelin csillagos fogás.
Fotó: Bocuse d'Or
Fekete tőkehal és norvég garnéla ördögszekér gombába tekerve
Köretek: osztrigazselé ravioli fekete kagyló tatárral; spárga cannelloni sabayonnal, mezei virágokkal, mandula tallérral és friss fűszerekkel; grillezett osztriga tortácska jakab kagylóval, spenótos karalábéval
A hús tálalásakor több órás feszültség és hajtás után már látszódott a főzés vége. (A tál kiküldése után a csapatnak még le kellett takarítania, amit szintén pontoztak.)
Fotó: Bocuse d'Or
Balzsamos naranccsal glaszírozott frikandórolád marinált sertésláb 'szirmokkal' és véres hurkával, citromos morzsába forgatva, füstölt paprikával ízesített jus-vel
Köretek: hagymalekvárral töltött hagyma kupola mustáros almazselével; petrezselyemmel töltött csíkozott burgonyatorony fekete olívabogyó tatárral; csicseriborsó tésztából készült "virágláda" tönkölybúzával töltve béarni mártással és cukorborsó raguval
Fotó: Bocuse d'Or
A magyar zsűritag idén Hamvas Zoltán volt, itt épp Gábor hús fogását kóstolja. A kép alapján jónak tűnik!
Innentől már csak várni kellett.
Gábor az eredményhirdetés előtt ezt mondta:
“Három dolog. Az egyik: mindent maximálisan teljesítettünk, minden pontosan úgy jött össze, ahogy elterveztük, a legjobb formánkat hoztuk. A konyhai zsűri folyamatosan árgus szemekkel figyelte minden mozdulatunkat: a tisztaságot, a pontosságot, a fegyelmet, a hulladékfelhasználást, az egész koreográfiát. A másik: elképesztően erős volt a mezőny, szinte hihetetlenül. A harmadik: még ebben az erős mezőnyben is úgy érezzük, hogy a teljesítményünkkel be kell jutnunk a döntőbe.”
Még 2013 végén a Magyar Bocuse d’Or Akadémia jelentkezett a verseny európai selejtezőjének 2016-os rendezési jogára. Izgatottan vártuk az eredményhirdetést azért, hogy Gábor és csapata bejut-e a lyoni döntőbe és azért, hogy Magyarország elnyeri-e, Ausztriával szemben, a rendezést.
Meglepődtem, amikor a díjátadó ünnepség elején láttam, hogy Schmitt Pál helyet foglal a díszvendégek között.
A hosszú beszédek után végre elkezdődött a díjátadó is.
A legjobb commis-sal kezdték, amit az orosz lány kapott meg, és borzasztóan örült neki.
A legjobb hús díját Finnország nyerte meg.
A legjobb hal díját Franciaország kapta.
Fotó: Bocuse d'Or
Bronz érmes lett Norvégia.
Az ezüstöt Dánia vihette haza.
Az aranyat pedig a svéd csapat.
A lelátón a tömeg őrjöngött, annak ellenére, hogy állítólag a svédek visszafogottak. Ezúttal mindenki tapsolt, örült és Tommyt ünnepelte.
Figyelemre méltó, hogy a három dobogós helyen az északi országok szerepeltek.
Molnár Gábor és csapata a 9. helyen végzett, ezzel Magyarország bejutott a 2015-ös lyoni döntőbe. Magunk mögött hagytunk olyan országokat, mint Németország, Ausztria, Svájc, Olaszország és Spanyolország.
A svéd herceg jelentette be azt, hogy ki rendezheti a 2016-os Bocuse d’Or-t: Magyarország! Nagyon örültünk, én pedig már értettem, hogy miért volt ott Schmitt Pál. Angolul köszönte meg a bejelentést, kb. 16-szor elmondta, hogy “Készen állunk!”, a beszédében megemlítette, hogy “…én egyébként olimpiai bajnok is vagyok…” majd közölte, hogy “Budapest egy csodálatos ország!”. Ezek után kár, hogy a diplomájáról elfelejtett beszélni. Európa rajtunk mosolygott, én pedig a kezembe temettem a fejemet.
Rohadtul bízom abban, hogy a kormány elég pénzt tett félre a költségvetésben ennek a szervezésére, mert ha 2016-ban 20 európai ország gasztró csapata özönlik Budapestre keresve a legjobb magyar termékeket és termelőket, akkor majd fel tudjuk őket mutatni megfelelő mennyiségben és minőségben. Merthogy ezek profik, az átvágás és ügyeskedés nem fog játszani, és itt az sem lesz elég, hogy a csúcs éttermeink Ausztriába járnak át vásárolni. Ők tojnak majd az osztrák termékekre, azért lesznek Budapesten, hogy a magyar dolgokat ismerjék meg.
“Magyarország számára a rendezési jog kivételes lehetőség arra, hogy reflektorfénybe helyezze étkezési kultúráját, megvillantsa turisztikai vonzerejét, ami nem csekély kihívás is egyben. Európa minden részéről érkeznek szakmabeliek és újságírók. Kíváncsiak a vendéglátás színvonalára, keresni fogják a minőségi, sőt, világszínvonalú magyar termékeket.” - MBTBD
Ne értsen félre senki, örülök, hogy a kormány a magyar gasztronómia mellé áll, az nem tetszik, hogy ezt kommunista, nem európai, módon teszi.
Azon is megdöbbentem, hogy a verseny előtt a híradásokban, közmédiában semmit nem találtam sem Gáborról sem pedig a Bocuse d’Or-ról. De még a hivatalos oldalon is a legfrissebb információ az volt, hogy majd megyünk. Máshol még ennyi sem. Fociban, ha EB-re mennénk, ez nem fordulna elő. Pedig állítólag a magyar konyha világhíres. Utólag persze már mindenki ír róla, hogy de jó, nagyon szuper, ügyesek vagyunk. Ettől azért több járna a magyar csapatnak és a szakácsoknak. Minimum egy stadion.
Molnár Gábor az m1 híradójának azt mondta, hogy egy álma vált valóra azzal, hogy ezen a versenyen részt vehet. Nem mostani álom ez, találtam néhány fényképet a 2008 februári Hagyomány és Evolúció versenyről, amin Széll Tamás (Onyx) lett az első, Gábor a második és Sárközi Ákos (Borkonyha) a harmadik.
Ez volt Gábor akkori halfogása.
Ezen a képen pedig Várvizi Péter követi a versenyt, mint néző. Én piros kockás ingben (fekete hajjal!) állok a pult másik végén. Emlékszem, én még suliba jártam, és azért, hogy el tudjak menni a versenyre anya igazolást írt az utolsó három órámra. Mondtam neki, hogy szerintem ez szakmailag hasznosabb lesz, mint az iskolapadban ülni. Jó fej anyukám van mi? :)
A 2014-es versenyről még több képet ide kattintva tudtok nézni.
Források:
- Magyar Bocuse d’Or Akadémia Facebook oldala
- http://www.bocusedorhungary.hu/
- http://www.gaultmillau.hu/
- http://www.bocusedor-europe.com/the-contest/presentation-of-the-contest/presentation-of-the-contest
- Fotók és videók: Fejér Zsolt
