Karácsony körül a sűrű családi program ellenére azért volt időnk elmenni két budapesti étterembe is amiből az egyik a Rosenstein Vendéglő volt. Rengeteget hallottunk róla korábban és már a nyáron is sokan ajánlották.
Egy szombati ebédre foglaltunk asztalt és ezúttal Zsolti anyukája is csatlakozott hozzánk.
Aznap mi voltunk az elsők, akik megérkeztünk, úgyhogy volt lehetőségünk végignézni az egész éttermet. A hangulata valóban kedves és családias, az ember egyből otthon érzi magát ilyen környezetben.
Fél órával később már az összes asztalnál ültek vendégek. Ilyenkor általában nem bírom ki, hogy ne nézzem meg a vendégkört is. Néhány asztallal odébb Mautner Zsófi ült, egy másiknál Konrád György és több 2-3 kis gyerekes családot is lehetett látni.
A bő étlapon főleg magyaros tételek szerepeltek. Eltartott egy kis ideig mire átlapoztuk és kitaláltuk, hogy mit szeretnénk.
Az egyik előételünk velő volt, ami sok fokhagymával és piros paprikával érkezett.
A másik pedig “zsidó tojás” volt. Zsolti anyukája megállapította, hogy ilyet ő is rendszeresen készített, amikor a fiúk még gyerekek voltak, bár ő nem tudta, hogy ezt így hívják. Ehhez sok nyers zöldség és lila hagyma járt.
Az előételekhez kaptunk egy nagy kosár kenyeret is.
Maga a kosár nekem nagyon tetszett, mert stílusos és egyedi, ezért is fényképeztem le. Később láttam a honlapon, hogy ezeket akár meg is lehet vásárolni otthoni használatra (3600 Ft/db).
Evés közben azon tanakodtunk, hogy vajon nem sok-e ez a hagyma mennyiség a feltálalt ételekhez. De amikor azt láttuk, hogy a szomszéd asztalnál ülő két csinos hölgy bizony bátran pakolja a megkent kenyerekre, akkor rájöttünk, hogy nem, csak mi már alaposan elszoktunk attól, hogy nyers hagymát együnk.
Főételnek én csirke brassóit kértem uborka salátával, mert már ezer éve nem ettem. Remekül nézett ki, fenséges illata is volt, de egy részét ott hagytam, mert úgy éreztem, hogy ennyi tápláló családi karácsonyi étkezés után már nem bírok több zsíros falatot letuszkolni a torkomon. A tányér aljáról kanállal lehetett volna enni a zsíros lét. Ezt leszámítva nagyon finom volt.
Zsoltiék szombati sóletet ettek. Maga a sólet finom volt, meg is ették, de a töltött libanyak a tetején Zsolti szerint avas zsírral készült, anyukája pedig csak azt mondta, hogy nem jó ízű. Amikor elvitték a tányérokat Zsolti megmondta, hogy szerinte a libanyak avas ízű volt. A pincérünk mondta, hogy azonnal beszél a konyhával, de ma reggel készítették…. és már el is viharzott.
Elkezdtem kellemetlenül érezni magam, mert amúgy nem szeretek reklamálni, Zsolti viszont úgy érezte, hogy szerinte illik szólni és nincs ebben semmi rossz. A felszolgálónk néhány perc múlva vissza is jött és elnézést kért a kellemetlenségért és mondta, hogy a két sólet nem fog szerepelni majd a számlánkon.
Desszertnek én kértem egy gesztenye pürét, ami a tálalástól eltekintve, teljesen olyan volt, ahogy anya készítette nekünk, amikor még kicsik voltunk.
Zsolti a fali tábláról kérte a mákos desszertet, amire csak annyit mondott, hogy “hm… mákos, de semmi extra”.
Jó, hogy van Budapesten egy olyan hely ahol családias konyhát visznek és akár gyerekekkel is el lehet tölteni egy ebédet. Részünkről pedig örülünk, hogy végre el tudtunk menni, mert terveztük már egy ideje, bár abban Zsoltival egyet értettünk, hogy ez nem feltétlenül az a hely ahol törzsvendégek lennénk.
Rosenstein Vendéglő
Mosonyi utca 3
Budapest
1087
Látogatás: 2013. december 28.
Fizettünk: a két sólet nélkül, italokkal és 10 % szerviz díjjal 12 045 Ft-ot / 3 fő. Ezen felül még hagytunk extra borravalót a libanyak incidens miatt.
