A konyhai rendszer

• A munkát reggel 7-kor kezdi mindenki és a nap az áru elpakolásával kezdődik. Tökmindegy mennyi dolgod van, melyik pályán dolgozol, a rád eső részt azonnal meg kell csinálni. Ez úgy néz ki, hogy a szállító megjön, kipakol, leellenőrizzük azt, hogy minden megvan-e a számlán, ha igen, akkor a minőséget nézzük. Pl: paradicsomoknál le kell túrni a doboz aljára, hogy ott is ugyanolyan szépek-e, mint a tetején, nincs-e berohadva az alján stb. Koktél paradicsomnál még meg is szokták kóstolni, hogy ízre is finom-e. Gyümölcsöknél ugyanez. A szállító nem megy el addig, amíg valaki nem írja alá a számlát, és mi nem írhatjuk alá addig, amíg meg nem néztünk/kóstoltunk mindent. Ha valami nem jó, azt azonnal küldjük vissza.
• Este jobb napokon desszert pályán végzünk 11.30 körül, rosszabb napokon éjfélkor vagy később. A konyha kb. fél órával végez hamarabb, mint mi. Szóval olyan 16-17 órát dolgozunk egy nap.

• Elvileg 8 műszak van egy héten, egy teljes nap 2 műszaknak számít, szóval akár 3 szabadnapunk is lehet egy héten. Ha valaki szabadságon van, vagy egyszerűen csak kilép és nincs elég ember, megkérdezés nélkül beírnak plusz egy műszakra, ha akarod, ha nem. (A plusz műszakot legalább kifizetik, de az az igazság, hogy az óraszám mellett ez sovány vigasz.) A szabadnapok nem fixek, úgyhogy ha valaki kevésbé szerencsés akkor akár 7-10 napot is mehet egyben dolgozni, ami horror. Én 7 nap alatt több, mint 110 órát dolgoztam és azt kell mondjam, hogy rohadtul nem élveztem sem fizikailag, sem mentálisan, sem szakmailag. Kb úgy éreztem magam, mint egy rabszolga és erre igaz az a közhely, hogy “a jóból is megárt a sok”.
• Itt tartanék egy kis kitérőt. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezt legalább megfizetik, akkor ki kell ábrándítsam. Egy barátnőm heti 35 órával részmunkaidős felszolgálóként keres annyi pénzt mint én heti 70-el.
• A konyha rettenetesen régimódi, először még mókásnak találtam (az újdonság varázsa), de igazából olyan mintha 30 évet visszamennénk az időben. A csempe a falon mindenhol pattog le, a padló helyenként olyan fekete, hogy egyszerűen akármilyen tisztítószerrel sikálják már nem jön fel, a tűzhelyen az összes gomb hiányzik, csak a vasak állnak ki és azokat kell forgatni. Thermomix és paco jet nincs, helyette küzdenek a turmix gépekkel, sokkoló hűtő legalább van, de az azóta rossz, hogy én ott dolgozom…
• A főszakácsnak a takarítás a mániája, de a konyha egyszerűen olyan öreg, hogy gyakorlatilag lehetetlen könnyen tisztán tartani vagy egyszerűen csak nem akarják, mert az már úgy van 20 éve. Az elődesszerthez készítünk fánkokat, amihez van egy kis fritunk. Amikor kezdtem, ledöbbentem, hogy mennyire koszos volt, na nem az olaj, mert az tiszta volt, hanem maga a fritu. Én ilyet még életemben nem láttam. Belül az olaj csík vastagon oda volt égve, kívül ahogy lefojt az volt odaégve, a zsinórja ragadt és a fehér dugó pedig zöld volt. Kétszer próbáltam meg letakarítani, nyilván ez nem két perces mutatvány, és amikor már 20 perce azt csináltam, rám szóltak, hogy fejezzem be, mert az már jó lesz az úgy. Azt hittem, hogy csak viccelnek, de ez halálosan komoly volt, úgyhogy már nem is próbálkozom. Ha nekik ez így jó… Nekem sajna nem, de ez őket nem érdekli. Az agyam egyszer elborult. Az első napomon mondták, hogy a szűrőket mi mossuk el. Oké, ezt megértettem, de én úgy éreztem, hogy ha csak vízzel elöblítem őket a szálak közötti cuccmák nem fog kijönni normálisan, szóval odaadtam a fehér mosogatósnak, hogy tegye be a mosogató gépbe és tiszta lesz. Háromszor szóltak rám, hogy azokat a szűröket csak és kizárólag mi moshatjuk el kézzel. Harmadszorra már majdnem veszekedés lett belőle, és nem tudtam megmagyarázni nekik, hogy nem lesz tiszta. Mire csak annyit mondtak, hogy “ez már így van 20 éve és ez is valami olyasmi amin SOHA nem fognak változtatni”. Megint azt hittem, hogy csak viccelnek, de nem. Szóval a következtetés az, hogy én nem rakhatom be a mosogatógépbe, de a gázpisztollyal ki lehet égetni a fémet, hogy ne legyen szaga és “tiszta” legyen, aminek aztán az a következménye, hogy az egész konyha bűzlik, a szűrő fém része pedig fekete lesz.
• Személyzetis kaja egy nap kétszer van, amire általában van 5 percünk megenni állva, mert hely nincsen sehol leülni.
• Szünet egy nap kétszer van, 20 perc fél 12-kor és negyed 7-kor. Ilyenkor a mosogatók felmossák a padlót és kitessékelnek mindenkit az utcára. További szünetre van lehetőség délután, ha van rá időd.
• A főszakács egy-egy forgalmasabb szerviz alatt szinte mindig teli torokból üvölt és káromkodik. Mert amúgy, ha még nem lenne elég nyomás a szerencsétleneken, akkor rájuk tesz még egy lapáttal.

Szóval az egész úgy kaotikus, ahogy van. A legtöbb dologra az a válaszuk, hogy így van 20 éve vagy az, hogy a felújítás után. Mert jövő tavasszal néhány hétre bezár majd az étterem és felújítják a konyhát. Hát, mit ne mondjak, ráfér!

Igazából csak annyit tudok mondani, hogy a “system is fucked”, amit nemcsak én nem élvezek, hanem még nagyon sokan mások sem. 3 hét alatt két ember sétált ki az ajtón úgy, hogy soha többet nem jöttek vissza, annyira nem tetszett nekik. Ez az általam látott összes korábbi átlagot veri. Van egy másik srác a konyhán, akin látszik, hogy minél több időt tölt ott, annál inkább kivan idegileg és ez az idő múlásával egyre látványosabb.

Volt két dolog, ami nagyon megmaradt a fejemben:
- valaki kérdezett valamit a főszakácstól egy néhány nappal későbbi rendezvény kapcsán. Olyan jellegű kérdés volt, hogy “hogyan csináljuk, ha így nem működik” mire csak azt mondta, hogy “nem leszek itt, úgyhogy nem érdekel”.
- Az egyik srác szeptemberben bemegy a konyhába desszert pályáról. Megkérdeztem a kollégámat, hogy miért nem XY megy be helyette, mert annak szakmailag több értelme lenne. Halkan a fülembe suttogva az volt a válasz, hogy “Valaki szakmailag fiatalabbat szeretnének, mert akarnak valakit akivel lehet ordítani”

Én ezt így inkább nem kommentelném.

Egyáltalán nem érzem jól magam ott és azt sem érzem, hogy szakmailag olyan extra sokat adna amiért megérné ezt ilyen körülmények között csinálni.
Nagyon tetszik az elv, amit képviselnek, hogy gyakorlatilag minden friss, a Londonban felelhető legjobb beszállítóik vannak, hogy a szőlő szőlőízű, a málna málnaízű, hogy én nem szeretem a bárányt, soha nem is rendelem, de amit ott adunk az egyszerűen olyan finom, hogy muszáj enni, amíg előttem van. Ez meg semmi más, csak kiemelkedően jó alapanyag.

Zsoltit alig láttam amióta itt dolgozom, a szabadnapjaim nagy részét pedig átalszom, mert olyan fáradt vagyok. Ha a vonaton 10 percnél többet utazom, már alszom megint. Anyukám pedig komolyan aggódik a fizikai és mentális egészségemért, mert szerinte ez, ami ott megy még huszonévesen sem normális.

2013. augusztus 28.