Hol van Norfolk egyáltalán? És miért pont Norfolk?
Norfolk Észak-Kelet Angliában van. A megyeszékhely Norwich. Azért Norfolk, mert Devon túl drága lett és nagyon messze van Londontól. Innen 2,5 óra alatt le lehet jutni Londonba. Voltunk itt hosszú hétvégézni 2020 ősszel és burtálisan megtetszett. A házak pedig elérhető árúak voltak. (Most már nem azok.)
2021 júniusban költöztünk be, és gyakorlatilag karácsonyig felújítottunk. Falat verni nem kellett, de minden mást igen, Zsolti közben dolgozott, Marci iskolába járt én pedig megtanultam festeni és mázolni.
A szorongásos pánik betegségem napról napra jobban úrrá lett rajtam, pedig elvileg minden fasza volt.
Akartam házipék lenni. Itt van rá lehetőség. De kinek adok el? Lássuk be nem ismertem senkit.
Akartam folytatni a privát séf vállalkozást. Hol kezdjem? Norfolk nem London.
Még annál is jobban kételkedtem magamban és a képességeimben, mint gondolnád.
Mindig ott volt az ’back-up’ opció, hogy elmehetek valahova dolgozni addig amíg a dolgok kicsit helyrejönnek. Amíg én a fejemben helyre teszem a dolgokat ... aztán meglátjuk...
A szomszéd faluban a Covid alatt felújított és tulajt cserélt pubba kerestek szakácsot. Bementem egy önéletrajzzal annak reményében, hogy megmentenek saját magamtól.
Nem akartam semmiféle pozíciót, engem ne hívogassanak a szabadnapjaimon, hogy delegáljam a napi dolgokat, meg szabadságra is akarok úgy menni, hogy elfelejtem, hogy mi van a munkahelyen. Ott se hívogassanak. A ranglétra engem nem érdekelt, nem vagyok már 20 éves, gyerekem is van, a menedzseléssel járó stresszt ezúttal meg akartam hagyni valaki másnak.
Viszont emberek között akartam lenni, étteremben akartam főzni (mert hiányzott), és azt akartam, hogy fizessenek érte, mert addigra nagyon jól jött volna még egy fizetés a családi kasszába. Úgy voltam vele, hogy ez jó lehetőség arra, hogy megismerjem a környéket, az embereket, hogy mire van igény, kik a beszállítók és mitől más Norfolk, mint London. Kapcsolati hálózatot akartam, de leginkább időt magamnak. Azt is megfogadtam, hogy keresek egy pszichológust. Nem számítottam rá, hogy a vele való mentális munka könnyű lesz, mondjuk arra sem, hogy ennyire nehéz időnként, és ehhez kellett a ’nyugalom’.
Tiszta Amerika volt az elején, mert itt legalább már ki tudtam állni azért, amire nekem szükségem van. 4 napot dolgozom (részmunkaidő) egy héten, az új dinamikába a család elég jól beilleszkedett, van normális egyensúly.
A tulajéknak (egy házaspár) nem volt vendéglátós tapasztaluk korábban, áttvették a pubot, mert egész életükben a környéken laktak, unták a jelenlegi karrierjüket és az nem lehet, hogy a falu (a közösség) kocsma nélkül maradjon. Már egy éve, covid alatt csinálták amikor én csatlakoztam, úgyhogy a dolgok java csak most jött nekik. Tenyér dörzsölve nagyon boldogan csatlakoztam, mert egy ilyen kalandban én mindig benne vagyok.
Sok tanácsot adtam nekik, én azért már 15 éve nyomom. Örültek is, a főszakácsuk 10 évvel fiatalabb, mint én és a norfolki gasztro világon kívül nem sokat látott, ami lássuk be elég limitált. A konyhához is nagyon sokat tettem hozzá. Bátran merem mondani, hogy ennek a helynek oszlopos tagja vagyok és a kaja azért is ilyen jó, mert komoly szerepem volt a tervezésben és kivitelezésben. A főszakáccsal is jól tudunk együtt dolgozni, az elején tartott attól, hogy én majd őt ki akarom túrni, de aztán rájött, hogy nem. (Ha főszakács akarnék lenni, olyan munkát keresnék.)
Nem terveztem meddig maradok, de eltelt egy év, és még mindig itt vagyok, mert mindig történik valami, ami nem engedi azt, hogy fejest ugorjak egy újabb saját vállalkozás anyagi bizonytalanságába az elején (vagy csak túlgondolom és félek elkezdni megint???).