A Maison Pic családi vállalkozás, aminek a története felettébb izgalmas az elvesztett, majd újra megszerzett csillagok miatt.
Andre Pic az anyukája éttermében (Auberge du Pin) dolgozott Valence közelében, ami az 1930-as években átköltözött a városba és a Maison Pic nevet kapta. Nem sokkal később a Michelin három csillaggal értékelte a munkájukat. Andre fia (Jacques) látva, hogy a konyha vezetése milyen egészségügyi nyomokat hagy az apján úgy gondolta, hogy ő nem szakács, hanem autószerelő lesz. Az étterem 1946-ban elvesztette a harmadik, majd 1950-ben a második csillagját. Andre munkáját senki nem tudta sikeresen továbbvinni, így Jacques úgy döntött, hogy kitanulja a szakács-mesterséget és visszanyeri az apja és a család csillagait. A megszokott három fogást kibővítette egy nyolc fogásos degusztációs menüvé, ami abban az időszakban óriási újításnak számított. 1959-ben visszanyerte a második csillagot, majd 1973-ban a harmadikat. Andre Pic 1983-ban úgy halt meg, hogy az étterem visszaszerezte és megtartotta a csillagait.
Anne-Sophie Pic (Jacques lánya) az iskolát befejezve külföldre költözött és üzleti vezetést tanult. A családi vállakozást, amiben felnőtt, akkor még nem érezte magáénak, így látni akart valami mást. 1992-ben (23 évesen) azonban úgy döntött, hogy hazamegy és megtanulja a szakmát az apjától. Azonnal a tűzhely mögé állt. Sajnos a tanulás csak három hónapig tartott. Jacques az egyik szerviz után szívrohamot kapott és meghalt. Anne a konyhát maga mögött hagyva a recepción és a felszolgálókkal kezdett el dolgozni. 1995-ben az étterem megint elvesztette a harmadik csillagját. 1997-ben Anne-Sophie Pic átvette a konyha irányítását úgy, hogy közben hivatalos szakács iskolája és tréningje nem volt. 2007-ben visszakapta az étterem és az apja harmadik csillagját. Ezzel ő lett a negyedik szakácsnő a világon, akinek három Michelin csillagja van. Férjével, David Sinapian-nal, közösen vezetik az üzletet, amihez hozzá tartozik az öt csillagos boutique hotel, a kevésbé formális bisztró, a főzőiskola és egy borászat is.
A foglalás nagyon egyszerű volt, a honlapon kínálnak fix csomagokat. Mi a hét fogásos ‘Harmony’ menüt választottuk egy éjszakával a hotelban.
Késő délután értünk oda, így vacsora előtt volt időnk körülnézni. Itt igazán nem nehéz ellazulni, csend és nyugalom van, a személyzet pedig diszkréten teszi a dolgát. A recepció mellett egy vitrinben a Michelin könyvek vannak kiállítva a ’30-as évektől egészen napjainkig. Igazán meggyőző, főleg az a tudat, hogy az étterem mindegyikben szerepel.
A szobában épp csak leültünk szusszanni, amikor kopogtak az ajtón és kaptunk egy-egy csokis sütit. Amolyan üdvözlésképpen.
A szobának amúgy hatalmas ablakai és egy szép méretes belső udvarra néző terasza is volt, amit a januári hidegre való tekintettel nem használtunk. Nyáron viszont szuper lehet.
Hét óra körül mentünk le vacsorázni. A falatnyi kanapékat és az aperitifet egy árkádos helyiségben fogyasztottuk el.
Utána átvezettek minket az asztalunkhoz. Az étterem hatalmas volt, ehhez képest az asztalok rendkívül tágasan voltak elhelyezve, itt senkinek nem kellett tartania attól, hogy valaki az intim szférájába mászik. A sarkokban elkerített külön asztalok pedig azt az érzést kelthetik, mintha egy nappaliban étkeznénk, családiasan.
A frissen sült meleg kenyeret kosárból kínálták.
Az amuse bouche libamáj parfait volt karamellizált tetővel, zöld alma habbal.
A menüben lévő első fogás osztriga volt kávéval és csicsóka pürével.
The “Gillardeau Oysters”
A második fogásunk töltött selyemcukorka (berlingot) alakú tészták voltak. Ezek füstölt Banon sajttal voltak töltve, hozzá gyömbérrel és bergamottal áztatott vízitorma levest szolgáltak fel.
Berlingots
A harmadik fogásunk vajban sült normandiai Szt. Jakab kagylók voltak zöld almás, fahéj leveles, zöld ánizsos szósszal és zeller szárral.
Scallops from Normandy
A negyedik fogásunk vörösmárna volt sáfrányos, citromos, amarettós szósszal.
Mediterranean red mullet
Az ötödik fogás kerekre készített marha bélszín (tournedos) volt zellerszárral, édesköménnyel, fűszeres szósszal, kakaó babbal (cacao nib) és szarvasgombával.
Aubrac beef
A hatodik fogás, amit akár sajt fogásnak is nevezhetnénk, eszméletlen krémes vaníliás Brie sajt volt. Számomra annyira furcsa volt a sajt íze a vaníliával, hogy nem tudtam eldöntetni, hogy ízlik-e.
Brie de Meaux with Bourbon Vanilla
Még a menü elején próbáltam lecserélni az egyik desszertemet egy sajt tálra. Először nem értették mit szeretnék, utána rájöttek, majd mosolyogva mondták, hogy a sajttál alapból a menü része. Úgyhogy én nem szégyenlősködtem. Zsolti pedig boldogan betolta az én desszertemet is, azokat én tényleg csak megkóstoltam.
A sajtok után kaptunk egy grapefruitos elődesszeretet.
Az egyik desszertünk mandarinos, gesztenyés, sáfrányos volt.
Mandarin Mikan, the Ardeche chestnut and saffron
A másik pedig csokis, kókuszos amit sumac-kal fűszereztek (fanyar keleti fűszer).
Madagascar chocolate, coconut and sumac
Az petit fours-okat a desszertekkel együtt hozták ki.
Ehhez a vacsihoz kaptunk egy-egy pohár pezsgőt, egy üveg fehérbort és egy üveg vörösbort is. Utóbbit már nem fejeztük be. A vacsink végén telt ház lett, így a terem síri hangulata feloszlott. Mindig elfelejtjük, hogy a franciák fél kilenc előtt éttermekbe be sem teszik a lábukat.
Madame Pic határozottan emlékezetes konyhát visz, meglepőek, de mégis kifinomultak a párosításai. Az ételek stílusa tapintatos, elegáns, szerintem nagyon szerethető. Nála enni ünnep.
A személyzet figyelmes, de nem tolakodó, úgy teszik a dolgukat, hogy közben észre sem vesszük, hogy ott vannak.
Másnap a reggelit az árkádos teremben szolgálták fel szépen megterített asztaloknál. Az előző este lakomája még élénken élt a gyomromban és egyáltalán nem voltam éhes. Főleg nem édes dolgokra. Az érdekes az volt, hogy a reggelinél tálalt gyümölcsök, pudingok hozták az előző este kifinomultságát. Az ananász kompót pl. kamillával volt elkészítve.
Fizetésnél kaptunk útravalót is, apró sütit, vizet cukorkát egy kis csomagban. Sajnos ennek az egy napos álomvilágnak hamar vége lett, mi pedig elindultunk a reptér felé.
A Maison Pic az egyik legemlékezetesebb vacsora élményünk volt.
Hotel Restaurant Pic
285 AV. Victor Hugo
26001 Valence
Látogatás: 2015. január 30-31
Fizettünk: £ 862,74 / 2 fő
Tükrök az egyik folyosón
