Az indiai kajával szemben mindig ellenérzéseim voltak. A közvetlen Angliába költözésünk után 2 hónapig csak egy szobát béreltünk egy nagy házban. Voltunk mi ketten, egy angol srác és négy indiai fickó. (Leegyszerűsítve: 6 férfival laktam egy olyan házban, ahol csak egy fürdőszoba volt.) Erősen multikulti volt, én meg mindig is nyitott voltam az új dolgokra, szóval ezt az időszakot próbáltam felfogni kalandnak.
Az angol sráccal nem is volt bajom, a rettenetes akcentusa miatt amúgy sem beszéltem vele sokat. Annak ellenére, hogy kétkezi munkás volt, valami építtető cégnek dolgozott, minden vasárnap inget vasalt és öltönyt húzott, majd elment a szüleivel templomba és családi ebédre. Hétköznapokon pedig a szupermarketes előre készített mikrózható kajákat ette és sokszor borzasztóan fel is háborodott, hogy ezek hogyan lehetnek ennyire rosszak? Nem igazán tudtam, hogy mit vár tőlük, de az tény, hogy tetemes hányaduk melegítés után azonnal a kukában végezte.
Az indiaiak pedig minden ott töltött percemet megkeserítették. Rettenetesen koszosak voltak, az se érdekelte őket, hogy ki van takarítva és ragyog minden, és az sem, ha nincs és megeszi őket a kosz. Minden este főztek maguknak valami indait, de arra már nem vették a fáradtságot, hogy el is takarítsanak maguk után normálisan. Ha már nem volt tiszta edény a konyhaszekrényben, elmostak annyit, emennyire szükségük volt és akkor ők elvoltak. Olyan dolgokat, hogy a szemetest kivigyék, mert már másik két zacskó is tele volt mellette, már nem is vártam el tőlük.
Mindegyiküknek jó állása volt vagy Londonban, vagy a környéken valahol, itt jártak egyetemre, de ha rajtuk múlt volna még köszönni sem köszöntek volna reggel, pedig beszéltek angolul rendesen. Együtt ettek, együtt nézték az indiai tévét és csak és kizárólag indiaiul beszéltek, az meg hogy mi is ott voltunk, egyáltalán nem érdekelte őket.
Az igénytelenségük a világra és a környezetükre nagyon bosszantott.
Az egyikük szerencsére normálisabb volt és hajlandó volt szóbaállni velünk. Vele többször beszélgettem két okból: engem érdekelt a kultúrájuk és angolul kellett tanulnom. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért ennyire zárkózottak. Azt mondta, hogy az indiaiak többségét a család támogatja, hogy Angliába jöjjön tanulni majd dolgozni. Ha végeztek az egyetemmel az erre fordított pénzt a családnak vissza kell fizetniük. Ha ez is megvan, egy meghatározott összeget haza szoktak utalni minden hónapban, hogy az ott lakóknak könnyebb legyen. Közben itt az első perctől kezdve fizetnek egy aránylag magas összeget a magánnyugdíj pénztárba. Amikor összeszednek elég pénzt 10-20-30 év alatt, akkor hazamennek és az itt befizetett nyugdíjból jól élnek úgy, hogy közben a családjukat is eltartják. Ezért sokan nem vesződnek asszimilációval, mert úgyis felesleges.
Azt azért kihangsúlyozta, hogy ez statisztika, nem lehet minden indiait ez alapján megítélni. Világos.
Mindenestre az egész háznak állandóan indiai kaja szaga volt, mert ők tényleg minden este főztek maguknak rendesen. De csak indiait, semmi mást. Amúgy a fickó azt is mesélte, hogy India valóban nagyon koszos és az ételeket azért is készítik ilyen csípősre időnként, mert az fertőtlenít. Brrrr!
Emlékszem ő egyszer készített a vacsorájuk előtt fűszeres pirított kesudiót. Nagyon egyszerű volt, a kevés olajban pirított kesudiót megszórta valami fűszerkeverékkel és hagyta langyosra hűlni. Amíg vártak, hogy elkészüljön az étel ezt rágcsálták. (Itt megjegyezném, hogy az angolok általában a sós-ecetes chips-et eszik.) Megkínált vele minket is, ha már ennyire érdeklődő voltam amúgy is. Eszméletlen volt, nem akartam udvariatlannak tűnni, de legszívesebben az egész tállal megettem volna! Fogadni mernék, hogy a titok abban a fűszerkeverékben volt.
2 hónap után aztán sikerült elköltözni onnan, én pedig indiai kajáról, vagy bármiről, ami indiai hallani sem akartam. Ennek most már lassan 3 éve. Ismerőseim mindig próbálnak meggyőzni, hogy pedig finom a konyhájuk, jól főznek stb.
Zsolti, ha indiait eszik főleg a kollégáival teszi, de nem velem. Múltkor főzött magának valamit itthon, utána az egész lakás 4 napig szaglott. Felhívtam rá a figyelmét, hogy inkább menjen el étterembe enni, ha indiait akar, mert nekem nincs kedvem 4 napig ezt szagolni itthon.
Vicces az, hogy a felső szomszédunk is egy indiai fickó. De ő normális. Mindig mondja, hogy a szupermarketben kapható fűszerkeverékek mennyire gyatrák. Neki anyukája rendszeresen küld házi készítésűeket Indiából. Szerinte azok az igaziak. Meg aztán ha hazamegy, mindig hoz nekünk édességet a reptérről egy kis dobozban. Általában 3-4 félét. Fogalmam sincs róluk hogy micsodák, vagy hogy hogyan készülnek, de az biztos, hogy darabonként 1000 kcal mindegyik, édesek, fűszeresek és általában ízlenek.
Végül az ismerősök (főleg Zsolti) noszogatása és a kíváncsiságom győzött és néhány hete elmentünk egy normális indiait enni.
Az étterem neve Malik’s Tandoori Restaurant, több helyről hallottuk, hogy jó és érdemes kipróbálni.
Az épület egy tipikus angol ház, növényekkel felfuttatva kívül, kicsi ablakokkal.
Belépve a bútorzat sötét, úgyhogy inkább félhomály van. A kandalló mellett kaptunk asztalt, amit én értékeltem, de a felszolgálónk felajánlott egy másik széket, ha itt túl meleg lenne. (Angliában nem tud elég meleg lenni sehol, úgyhogy ha valahol kandalló van nekem ott a helyem mellette!) Kétszer mondtam neki, hogy köszi, nem akarok máshova ülni. :)
Az asztal terítése engem egy fine dining étteremére emlékeztetett.
A papadum (Papadam, Papad, Appadam, Pappadum) egy vékony, ropogós, lemez formájú indiai étel, ami egy fűszeres tésztán alapul. Ezt általában fekete lencse lisztből készítik el, majd bő olajban, vagy sütőben sütik készre. Készülhet még csicseriborsó-, rizs- vagy burgonya lisztből is. A papadam-ok általában az étel kísérőjeként szolgálnak Indiában, de étvágygerjesztőként és falatkákként is fogyasztják őket különböző feltétekkel. Ez lehet finomra vágott hagyma, chutney, vagy valamilyen más joghurtos mártogató.
Forrás: Wikipedia
Kenyér és vaj híján rendeltünk 2 adag papadam-ot feltétekkel. Ez kb 3-4 percen belül az asztalon is volt.
A feltétek voltak:
- összevágott friss zöldségek (főleg hagyma) korianderrel megszórva;
- egy piccallili-re emlékeztető savanyúság. A különbség azt volt, hogy itt a zöldségek nagyobbra voltak vágva és az egész inkább csípős, mint ecetes volt;
A piccallili nyugati értelmezése az indiai savanyúságoknak, sok a regionális recept rá, amikben lehetnek kisebb-nagyobb eltérések is.
- a harmadikban édeskés joghurtos mártogató volt nagyon enyhe fokhagymás beütéssel (nekem ez volt a kedvencem);
- az utolsó edénykébe pedig pürésített mangó chutney-t tálaltak.
Mindegyik nagyon finom és kifogástalanul friss volt.
Italként egy-egy sós lassi-t kértünk. Ennek másik változata az édes mangós volt.
A lassi egy indiai joghurtos ital. Készítésénél joghurtot összeturmixolnak vízzel és fűszerekkel.
A trandícionális sós lassi pikáns, pirított és őrölt római köménnyel fűszerezve, míg az édes változata joghurt összeturmixolva cukorral és gyümölcsökkel.Forrás: Wikipedia
Előételnek kértünk egy Malik specialitást, amit minimum 2 főre készítenek. Mindenből 2 tettek a tálra így az osztozkodáson nem volt gond. Az étel egy része tányéron érkezett salátával, majd a nagy tálon volt mindenféle finomság még: rák, csirke, kebab, bundázott bárány és egy csípős és egy édesebb mártogatós.
Klassz válogatás volt az indiai ízekből, jó döntés volt ezt választani.
Főételnek én csirkével és rákkal töltött kalamárt kértem. Nagyon jól hangzott, a kalmárt pedig amúgy is imádom. 5 gombóc érkezett egy nagy tányéron rengeteg kókusztejes, kurkumás szósszal, friss korianderrel megszórva.
A szósz és a töltelék finom volt, árnyalatnyit sem csípős, a kalmár viszont enyhén rágósra sikerült. De ezen nem lepődtem meg, hiszen a szezonja július-augusztus-kora szeptemberben van.
Zsolti vegyes grillezett húsokat kért, ami csirkéből és bárányból állt. Ezeket egy forró vaslapon hozták ki. Mivel a vaslap közvetlenül a sütőből került az asztalra csak úgy sisteregtek a húsok rajta. Ennek a hátránya az volt, hogy mire Zsolti a végére ért a főételnek a még rajta lévőek egy kicsit kiszáradtak.
Köretnek kértünk egy adag krumplit és 2 naan-t (sütőben sütött ázsiai lapos kenyér).
A krumpli szerintem borzasztó volt. Zsíros, ízetlen és szétfőtt. A nagy részét ott is hagytuk.
A naan viszont a legjobb volt, amit valaha ettem. Omlós és könnyű, amikor kihozták, a buborékok a felületén még mozogtak. Szóval ez is a sütőből került az asztalra. Nagyon-nagyon finom volt.
Desszertre itt nem is kérdeztek rá, szerintem nem is volt.
A számlához kaptunk egy kis kosárban After Eight csokit és egy Ferrero Rocher-t.
Kellemes étterem volt, bár néhol kicsit formális. A kandallót imádtam és mivel az ételek nagy része ízlett, meggyőzött arról, hogy időnként azért érdemes indiai kaját enni és a konyhájukat jobban megismerni.
Látogatás: 2013. március 18.
Fizettünk: a fentebbiekért borravalóval £ 75.30 / 2 fő
Malik’s Tandoori Restaurant
High Street, Cookham
Maidenhead, Berkshire
SL6 9SF