A pesti Bock Bisztróban kb. 4 éve voltunk már, de attól nem voltam annyira elájulva. Nem volt rossz, de annyira nem is tetszett, hogy kapálózzak azért, hogy visszamenjünk. Ettől függetlenül mindig nyomon követtem, hogy mi folyik Bíró Lajos háza táján.
Nyáron semmi mást nem lehetett olvasni a gasztro hírekben mint azt, hogy megnyílt a Bock Bisztró Buda és hogy mennyire szuper; van reggeli, az étlap, heti ajánlatok klasszak, a felszolgálás figyelmes, az egész hely mennyire jó és egyáltalán ez a Bíró Lajos egy zseni. Na, az ilyen híreket én mindig fenntartásokkal olvasom, de úgy érzem, hogy ér kételkedni.
Nagyon kíváncsi voltam erre a helyre, úgyhogy egyértelmű volt, hogy elmegyünk majd. Ezúttal négyen voltunk, anyukáink is csatlakoztak hozzánk.
Az étterem szinte üres volt még, amikor 18.30-kor megérkeztünk. (Később aztán megtelt.) A táblák alatt kaptunk asztalt, én rögtön körbe is bámészkodtam. Tetszettek a nagy ablakok, a kinti körbe tereasz és az, hogy az asztalok nem “egymás szájában” vannak. A terítést sem vitték túlzásba és az asztalon lévő Fleur De Sel (sóvirág) egyből szemet szúrt (ez még a desszertekhez is ott maradt).
Aperitifnek kértem egy pálinkát, aznap reggel 7 óta ügyeket intéztünk és úton voltunk, úgy éreztem, hogy rám fért. Mielőtt megnéztük volna jobban az étlapot és a táblát kértünk egy adag mangalica zsírt kenyérrel és zöldségekkel, hogy legyen mit csipegetni közben. Neki is estünk amint megérkezett és mindannyian elégedettséggel eszegettük.
A rendelések után kértünk 3 pohár bort is a főételekhez. Zsolti volt az áldozat, aki vezetett, úgyhogy ő csak gyömbérszörpözött. A felszolgálónk kézségesen segített borokat ajánlani mindannyiunknak, amikben aztán nem is csalódtunk.
Meglepődtünk, hogy ilyen választék mellett nincs hivatalos sommelier-jük.
Zsolti előételnek zöldborsós rizottót evett pirított májjal. Meg volt vele elégedve, a rizottó, akárcsak a máj olyanra volt elkészítve, amilyenre kell.
Én malacfület kértem szent jakab kagylóval. Előbbi meg volt főzve és csíkokra vágva, össze volt forgatva almás, enyhén savanykás dresszinggel; az édes kagylóval pedig érdekes párosításnak bizonyult.
Az anyuk a vaníliás kacsaleves mellett döntöttek. Ebben volt még főzött lilahagyma és ropogós kacsaszárny. Mindketten megjegyezték, hogy nagyon különleges, de azért ízlett nekik.
Főételnek Zsolti dorozsmai harcsa steak-et kért, ehhez volt paprikás mártás és vargányás tészta köretnek. A harcsa és a mártás is remekül volt megsütve, a köret is finom volt, de akkora adag, hogy a felét ott hagyta.
Anyukája “szénégető bélszínfejet” rendelt, amire még igény szerint borsot szórtak egy borosüveg alakú borsőrlőből. Ez nagyon jópofán nézett ki. A hús amúgy mediumra sütve érkezett egy szelet kenyéren krumplipürével és sajjtal. Előbbi ízletes és puha volt.
Én anyukám nyúlroládot kért laskagombával. Nekem ennek a tálalása tetszett a legjobban. Nyúlrolád, ropogós rántott camembert, ribizlimártás, egy szál borsó csíra, laskagomba; az egész tányér úgy ahogy volt remekül nézett ki. Ízre is nagyon rendben volt.
Az én főételem pedig a kemencés gidasült volt. Elég jól hangzott, ezért rendeltem ezt. Amikor elém rakták és megláttam, hogy mekkora adag én azt hittem, hogy csak viccelnek. Nem létezik, hogy én ekkora adag kaját meg bírjak enni, főleg azok után, hogy azt a zsíros kenyeret is elég bátran toltam magamba. Egy kósza pillanatra komolyan kétségbe estem, hogy most mi lesz. Anya csak nevetett rajtam, a felszolgálók pedig csak jó étvágyat kívántak mindenkinek. Én meg elkezdtem bírkózni…
A husi belül omlós volt, kívűl pedig ropogós, és sok-sok fokhagymával volt fűszerevze. Bátran adtam kóstolót belőle mindenkinek, kihoztam magamból a legjobbat, de egy részét még így is ott hagytam.
Időközben a mosdókat is meglátogattuk. Itt felhívták a figyelmünket arra, hogy ne ijedjünk meg a kutyától az ajtó mellett. Mondtam, hogy jó, de azért furcsán néztem rájuk, hogy milyen kutyáról beszélnek? Aztán láttam és jót mosolyogtam. :)
Ezzel a vacsoránknak még korántsem volt vége, mert mondtuk, hogy megnézzük a desszert lapot is. Na nem mintha bármi szükségem lett volna még egy fogásra, de csak nem fogom kihagyni az édességet, ha már ott vagyok!
Anyum mondta, hogy fagyit szeretne enni. A desszert lapon volt kétféle fagyi válogatás, megkérdeztük, hogy mi a különbség köztük. Az egyikben mindenféle különlegesség volt, a másik pedig egy hagyományos válogatás. A felszolgálóval anyut rábeszéltük arra, hogy kóstolja meg ezeket a különlegességeket. Rábeszéltük… hát, ahogy néztem szegénynek nem igazán volt más választása, de kitartóan állta a megpróbáltatást. :)
A legfelső egy vanília fagyi paradicsom lekvárral és pirított szalonnával, a középső dohányos kávéfagyi, a legalsó pedig piros paprikás málnás ropogós baconnel a tetején. Engem erősen emlékeztettek HB stílusára.
Anyunak a dohányos kávéfagyi volt az abszolút kedvence, ennek amúgy borsra emlékeztető íze volt. Nem ízlett neki viszont a paprikás málnás. Szerinte túl sok volt benne a paprika, ami minden mást elnyomott és bántó volt. A mi aboszolút kedvencünk viszont az lett, pont az íze miatt. Ez inkább jeges sorbet volt amúgy, mint fagyi.
Én mákos krémest kértem. Megint kifogtam a legnagyobb adagot. Már attól jól laktam, hogy csak ránéztem. Ízre nagyon finom volt, de a tálalása nekem nem tetszett, valahogy túl rusztikusnak találtam, főleg a többihez képest.
Zsolti vargabélest kért. Ez viszont nagyon jól nézett ki. A lapok között túrókrém volt tésztával, de összesütés helyett rétegezték. Ötletes, modern és finom volt.
Anyukája pedig Fekete Erdőt kért pohárban: csokihab, cseresznye, csokis piskóta, csoki fagyi és tejszínhab voltak egymás felett. Csoki imádóknak szinte kötelező.
Mi alapvetően meg voltunk elégedve az ételekkel és a kiszolgálással is. Eltöltöttünk ott egy pazar estét és tényleg mindannyiunk nagyon jól érezte magát.
Az viszont a képeken is látszik, hogy az adagok bizony hatalmasak, itt garantáltan senkinek nem kell félnie attól, hogy éhen marad.
Egy dolog miatt azonban mégis morogtunk. A bejáratnál közvetlenül a rámpa elé beparkolt egy autó, így azt nem lehetett használni. Zsolti anyukája betegség miatt mankóval jár és könnyebben tud rámpán menni, mint lépcsőn. A közvetlenül előtte parkoló autó miatt a rámpát nem tudta használni, mert nem fért el a kocsi mellett. Nem értettük, hogy akkor az egész rámpának mi értelme van, hogy ott legyen, ha használni sem lehet az előtte parkoló járművek miatt.
Csak azért nem szóltunk, hogy legyenek szívesek elállni az autóval, mert anyukája bizonygatta, hogy le tud menni a lépcsőn is, és nem gond, de mi attól még húztuk a szánkat.
Látogatás: 2012. November 23.
Fizettünk: 1 mentes vízért, 1 savas vízért, 2 gyömbérszörpért, 3 pohár vörösborért, 1 pálinkáért, az adag mangalica zsírért és kosár kenyérért, 4 előételért, 4 főételért és 4 desszertért 13 % borravalóval 45 000 Ft-ot.
Bock Bisztró Buda
Szarvas Gábor út 8.
Budapest
1125